Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-02-12 / 7. szám
De hol van a többi 13—14 ezer? Csakugyan elégnek gondolják a maguk részéről, ha a harcok, küzdelmek szép gyümölcséért kinyújtják kezeiket ? Még mindig nem látják be a kivülma- radt egyesületek, hogy végre ideje volna föleszmélni s a kötelességekből is kivenni a maguk részét ? Meggyőződésünk, hogy minden tanítónak, legyen bármily jellegű, vagy felekezetű iskolánál, önmaga iránti kötelesség minden tóle telhetőt elkövetni abban az irányban, hogy Magyarország össztanitósága az Országos Szövetség kötelékébe tartozzék. Tévutakra lépünk, ha elhatározásunkat személyek tetszésétől, vagy nem tetszésétől tesszük függővé s képesek vagyunk a lényeget, acélt, az elérhető eredményt kicsinyes godolkodásnak alárendelni. A magyar haza tanítóságának erejét önmag* adja meg akkor, ha egyrészt a szövetkezésből részét kiveszi, másrészt a Szövetség tudatos s mindig előbbre igyekvő munkásságát hathatósan támogatja, érte sikra száll. A Szövetség sikeres működése több téren nyilvánult meg már eddig is, de meggyőződésünk, hogy ebből a kezdetből többnek, nagyobbnak kell kifejlődni. Nem visszük előbbre ügyünket azzal sem, ha elégedetlenségünkért azokat o- koljuk, akik a közügyért dolgozva, nem tudtak mindent kivinni. Tessék csak a saját egyesületeikre gondolni; vájjon ott a kisebb körben mindazt elérhetik-e, amit nemesek kívánnak, de jogosnak is tartanak? Pedig ott sem a vezetőkön múlik ám. A Tanítók Országos Szövetségének szervezkedése talán sohasem ér végei, de nekünk kötelességünk annak érdekében szót emelni, azt sürgetni, hogy az össztanitóság ereje kifelé fokozódjék s cselekvései, föllépései mind nagyobb súllyal bírjanak. Szeretném, ha végre megértenék tani- tótestvéreink, hogy nem a huzavona, az egymás ellen való szitás, a lárma, a pártpolitika, vallási, vagy egyéni érzelmekről fakadó bizalmatlankodás, hanem az egymás megbecsülése, támogatása és megértése tudja egyedül előbbrevinni hazánk tanítóinak s úgy a népoktatásnak is méltányos és jogos kívánalmait. Szeretném, ha minden tanító hivatásának ideális szeretete, hazafiasságának nemes lángja, kulturmunkájának széles kihatása: a társadalom és hatalom részéről tényekben nyilvánuló igaz és őszinte elismerésben részesülne. De látom és érzem, hogy ezt csak egy igazán erős Szövetség vívhatja ki. Becsülöm a különböző országos egyesületek törekvő munkásságát, meggyőződésem azonban, hogy partiális törekvéseikkel, legyen az bármily buzgó és 2-ik oldal. tiszteletreméltó, egységes közszellemet, közösségre vezető hatásodat és általános megnyugvásra kiható eredményeket, nem tudnak biztosítani. Az Országos Szövetségnek meg kell adni az erkölcsi erőt és anyagi erőt egyaránt. Annak fokozatos kiépítésére, esetleges hiányainak orvoslására el kell követni minden lehetőt, mert csak igy várhatók a sikerek fokozatai. Heti krónika. Büszke kényur volt, kinek az emberek milliói keresték a kedvét s várták parancsát. A történelem II. Ramsesnek nevezi s azt jegyzi fel róla, hogy népeket igázott le s királyokat alázott meg, akiket diadalszekerébe fogott. Egy ilyen útja alkalmával észrevette, hogy egy fogoly királya huzza-huzza ugyan a szekeret, de közben mindig a kereket nézi. Mit bámulsz ? ordította a hatalmas despota. — Azt — nagy uram — felelt amaz alázatosan, hogy a keréktalpa, a- mely felemelkedik, mindig alá száll. A kényur megértette a foglyot s gondolkodóba esvén, valamennyi foglyát szabadon engedte. E kétezer éves történeti epizód Gyarmaton aktuálissá lett. A törvény és jog ura Bismarck amaz elvével, hogy a hatalom erősebb az igazságnál megbukott. Pedig félelmetes és rettentő volt úgy hi- vataltársai,-akiknek feléje volt rendelve,- mint a pereskedő telek szemében, akiknek ügyeit intézte. Önkényeskedésének tetőpontján volt, midőn egy helyi polgárnak volt vele tárgyalása. A szokásos nationale felvételekor arra a kérdésre hogy mi a foglalkozása, a mi polgárunk azt felelte, hogy vendéglős; a bíró erős gúnnyal sietett hozzá tenni, hogy azonban vendég nélkül. Az idő telt, az önkényt megsokalták s a kény- urnák ott kellett hagyni a bírói széket s a hivatalt, amit oly szekáni ambitió- val vezetett. A mi vendéglősünk sem késett tudomására adni, hogy a vendégnélküli vendéglős csak vendéglős marad, de a hivatal és járásnélküli járásbiró, megszűnt járásbiró lenni. * * * A helyi kir. adóhivatal illeték osztójában megjelent egy piros poszgás menyecske. Bőbeszédűséggel adta elő, hogy jogtalan a reá kiszabott hagyatéki illeték, mert ő azt vagy hét hónappal ezelőtt mig lány volt kifizette. A tisztviselő forgatta az aktákat, majd megkérdezi, hát maga M. S.-né ? Igenis én vagyok, felelte a megyecske. Tehát akkor M. S.-né vagy K. Ilona az egy. — Persze hogy egy, mert én egy vagyok, pattogott Éva maradéka kihívóan. A tisztviselő szemeivel fürkészve végig nézve a menyecskét flegmatikusán vágta oda: No csak fizessen, mert maga már nem egy* * * Úgy mondják, hogy szünőfélben van a járvány. Én nem csodálkoznék rajta, még ha javában dühöngene is, mert az orvosok iránti bizalom meglehetősen gyönge Gyarmaton. Csak a legutolsó percben rohannak az orvosért, a ki már rendszerint csak a beállott halált konstatálhatja. Úgy csinálnak mint az egy. FEHÉRGYARMAT szerű cigány katona, aki az ellenség e- lől menekülve megszánta könyörgő fél- lábu bajtársát s felkapta a hátára, hogy megmenti azt is. Egy bolondos ágyúgolyó azonban utolérte s leszedte a megmentett fejét. A cigány rohant a fejnélküli törzszsel s megérkezve az á- polótelepre, azzal dobta le az orvos elé, hogy gyógyítsa meg ezt is. Az orvos bosszúsan kiáltotta, hát mit gy ági fsak ezen, te szamár ?! Ejnye ejnye a gazs- ember, nekem nem mondta, hogy a feje is hiányzik, azt hazsudta, hogy csak lába, nincs. Tövis. 1914, február 12. ß 1 R £ K. Vádirat Balás járásbiró ellen. Lapunk február 1-i számában részletesen megírtuk, hogy a debreczeni tábla fegyelmi tanácsa személyes szabadság megsértése és okirathamisitás miatt elrendelte Balás járásbiró ellen a vizsgálatot és egyidejűleg állásától fel is függesztette. Biztos forrásból tudjuk, hogy közleményünk miatt Balás sajtópert akart ellenünk indítani. Most az ügyészség benyújtotta vádiratát u- gyancsak személyes szabadság megsértése és okirathamisitás vétsége miatt. A vádirat szó- ról-szóra úgy adja elő a tényállást, mint a- hogy mi azt megirtuk. Egy kis gyermek tűzhalála. Özv. Kiss Pálné született Sallay Erzsébet matolcsi lakos tejért ment a hozzá mint egy fél kilométernyire lakó Kisgyörgy Károlynéhoz. Gyermekeit a 6 éves Erzsit, és a 3 éves Gizellát ot- hon hagyta s rájuk zárta az ajtót. Egy félóra sem telt bele s az anya sietett haza a tejjel; amikor kinyitotta az ajtót borzalmas látvány tárult eléje. Erzsi nevű 6 éves kisleánya mint valami égő fáklya szaladt elé. Ruhája meg lángban égett, csak nehezen tudta eloltani. A kisgyermek teljesen összeégett s az égési sebek következtében meg is halt. Zárlat megszüntetés. Kisar községben, mint értesülünk, az ősz óta dühöngő sertésvész megszűnt. A főszolgabíró a zárlatot a nevezeti községre nézve megszüntette. Perlekedő atyafiak. A régi jó világ várurai, ha éppen nagyon unták magukat, felkerekedtek csatlósostul, szolgástul s egymásra támadtak. Úgy látszik a hosszú télben Ti- szakóródon is unják magukat az emberek s más dolguk hijján egymást verik agyba-főbe. Gavallér Gusztáv és id. Papp Jószef rátámadtak ifj. Papp Józsefre, akit helyben is hagytak alaposan, sőt az ütlegekből a megtámadott feleségének Gavallér Rózának is juttattak. Az asszony sérülései jelentéktelenek annál nagyobb ellenben a férjéé, akinek a megtáma- dói súlyos testi sértés vétségéért vád alá helyeztettek. A tavaszi állatösszeirás. Annak a megál- apitására, hogy az egyes megyékben a köz- tenyésztés irányításra milyen feladatok várnak és a közös legelők mennyiben vannak túlterhelve, évenként az összes haszonállatokat ösz- szeirják. A munkálatoknak szabatos, körültekintő és pontos végrehajtása érdekében báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz és külön a gazdasági felügyelőkhöz. Ebben a rendeletben az állatösszeirási idejét március végéig állapítja meg a minisztérium s az összeírásoknak az összes külső területek állatállományára is ki kell terjedni. Feltüntendő a köz- tenyésztésre alkalmasnak talált apaállatok. Be kell jelenteni a tulajdonosknak, hogy a legelőre hány jószágot óhajtanak kihajtani, majd a rendelet további része az összegytijtendő
