Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-07-19 / 29. szám
Fehérgyarmat III. évfolyam. 29. szám 1914. julius 19. Társadalmi hetilap. Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. El őfizetési árak: Negyedévre. . 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mAiyAs adolf. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetéseit díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Pártoljuk a magyar fürdőket. Hogy a jelenlegi mostoha viszonyok között is mit jelent egy fürdűévad az ország gazdasági mérlegében, azt a következő elég szerény és reális átlag számítás mutatja. 1911-ben aránylag jó idényünk volt és hazánk fürdőit 175957 belföldi, 19.404 külföldi állandó vendég, ezenfelül 157.987 futóvendég (3 napnál tovább nem időző) kereste fel, tehát összesen 323.944. Ugyanekkor körülbelül ugyanennyi magyar fürdővendég lehetett csupán az ausztriai fürdőhelyeken mert 1907-ben 202.533 többnyire állandó magyar vendéget tudtunk az osztrák fürdőistákból összeszedni. Már most föltételezve, hogy minden állandó vendég lakásra, ellátásra, orvosra, fürdőkre és szórakozásra naponta 10 koronát költ 30 napon át, a futóvendégeket számítsuk csak fejenként 10 koronával, az összes vendégek oda-vissza utazását fe- jenkénk 20 koronával, postaforgalmunkat 2 koronával, teheiáru forgalmunkat, főleg a kereskedők növekedett áruforgalmát beleértve fejenként 10 koronával, s fogalmat alkothatunk magunknak a fürdők gazdasági jelentőségéről. 1911-ben a magyar fürdők által megforgatott milliók a következők: 185.957 belföldi állandó vendég á 300 korona . . . 52,787,100 K 19.404 külföldi állandó vendég á 300 ........................... 5,821.200 K 14 7.988futó vendégé 10 K 1,479.870 K 323.944 összes vendég után vasúti és személyáru forgalom, posta-távirda á 32 10,366,208 K összesen : 70,454 378 K. E hatalmas összeg itthon forog meg, terjesztve a jólétet és kultúrát, — mert hiszen e kettő együtt jár — éppen többnyire oly vidéken, ahol a föld nem nagylelkű és a nép szegény és elmaradott. Hogy ennek csak 7 %-a csörgedez idegen országokból felénk, annak felerészben megmásíthatatlan okai vannak,-minthogy messze esünk a nyugattól, a nagy turista forgalomtól, hogy nyelvünket nem értik; de jórészben tehetnénk is róla, ha volna a verseny felve- véséhez vágott dohányunk s ha — mint most gondolom — a finnyás nyugateurópait lesnénk, hanem az ébredő keletre vetnék magukat főrdőink. De ha e 7 %-al szembeállítjuk azt az összeget, amit honfitársaink künt, fürdőznek el, egyenesen meg kell, hogy döbbenjünk. Hiszen vannak itt is mentő és sokat megmagyarázó motívumok: az idegepbejárás és látni, tapasztalni vágyás, nyelvgyakorlás, itthon el nem érhető gyógyszükségleí; de ezt a pazarlást, ezt a pénzkidobást egy ilyen szegény ország népének életében semmi sem magyarázza meg, csak átokszerü bizalmatlansága saját értékeiben, kishitűsége nemzeti jövőjében, melyért áldozatot hozni nem tud. Hiszen csak az 1907-ben a külföld egy országába kiszórt milliók már passzívra billentik méi legünket, ha meggondoljuk, hogy éppen a módosabb honfitársaink tették ki azt a több, mint 200.000 ausztriai fürdővendéget. Honnan várják hát a magyar fürdők a pártolást, a segítséget? Csakis onnan ahol ez ország és népe minden baját és javát meglátni és intézni kell: a kormánytól, a törvényhozástól, melynek kötelessége volna jó közigazgatással, kellő kedvezményekkel, a hitelképesség megteremtésével a fürdők vállalkozási kedvét, befogadó képességét növelni, úgy mint a hogy gondja van iparunk és mezőgazdaságunk szerintünk is helyes is- tápolására s ahogy azt a nyugati államok már évszázadok óta megcselekszik. De még e sokat áhított segély, a fürdőügy országos rendezése sem elég s magában mit sem ér azok lelkes segítsége és azok hazafias kötelességteljesi- tése nélkül, akiknek szava parancsszerü- leg intézi a fürdőzők és gyógyfürdők sorsát egyaránt, akiknek intésére a bizó- botegek serege ott fog gyógyulást keresni, ahol ők akarják: értem ezalatt hazánk orvosait. Hogy csakis ott akarják, ahol betegeik meggyőződésük szerint azt meg is találhatják, az lelkiismereti szent kötelességük. De kérdem, nem ta- lálnak-e már majdnem minden bajra jó, sőt jobb forrást és fürdőt itthon, mint külföldön és nem válogathat itthon is a szerény, a közepes és nagy igényű páciens magának alkalmas főrdőt és életmódot ? És, hogy az orvosok pártfogásának a legcsekélyebb fokozódása mit jelent a fürdők és az ország gazdasági életében, azt a fenti számok mutatják. Hiszen, ha hazánk 5000 orvosa az idén csak egy-egy beteggel többet irányit magyar fürdőbe, az csak egy kísérőt véve hozzá, 10.000-rel szaporítaná az állandó vendégek számát, 3 millióval növelné a fürdők, 73 millióval közelekedési intézményeink forgalmát. Erre a segítségre, az orvosok pártolására számítanak most és mindenkor a magyar fürdők, mert hiszen eddig is csak ennek révén értek el arra a fejlődési fokra, amelyen most vannak s lettek minden külső segítség nélkül a semmiből valamivé, az ország nagyfontosságu gazdasági faktoraivá. Megnyugvással tölti el fürdőinket az a tudat, hogy azon kívánalmakból, miket velük szemben orvosok és közönség méltán felállíthatnak, évről-évre többet tudtak teljesíteni s ma már ott állunk, hogy vagy 20 fürdőnk felveheti a legjobban berendezett nyugateurópai fürdőkkel a versenyt. Falusi kultúra. Vasárnap délután van, s éa Fehérgyarmaton vagyok, tehát unatkozom. — Már a legutolsó hozzám tévedt fővárosi lapnál tartok, annak is a legvégén : az apróhirdetéseknél. Egy — bizonyára jóltáplált — szakácsnő örök hűséget esd bármely vállalkozó fiatal embernek, akinek az Oktogon-téren kell várnia fehér szek- fiivel a mellén. Olvasom a hirdetéseket tovább: beraktározó vállalat, eladó cimbalom, elveszett egy fox- terier, megtaláló illő jutalomban részesül. Anni névre hallgat (kérdés: kutya, vagy megtaláló ? ) kitűnő őszi barack csomagolva eladó, (ez sem természeti csoda, mert az apró- hirdetések közt minden lehetséges) s azután olvasom: Nincs többé poloska ! — Ásítok egyet s leteszem az újságot, az az csak ledobom, s a következő pillanatban kis kutyánk természetes kulturvágyánál fogva mohón belekap az újságba s. pár perc múlva a kapuban ékeskedik az újságom címlapja, a fehérszekfüs
