Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-01-03 / 2. szám

3-ik oldal. számítása szerint abban a legrosszabb esetben, a mikor a ktilvizeket vezető csatornák legna­gyobb tömegű árvizének tetőző hulláma a be­fogadó folyónak ugyanilyen tetőző hullámával találkoznék, a megosztott elvezetés esetén a Szamos árvíz szintjében Szatmár-Németinél mintegy 25 cm., az együttes elvezetés esetén pedig a Tisza árvíz szintjében Tiszaujlak feleit mintegy 25 —30 cm. emelkedés volna várható. Az árviz szintjének e várható emelkedései a- zonban nem aggályosak. A szamosi töltések koronája úgyis Szatmárnál 100 cm-rel, Náb- rádnál és Olcsvaapátinál 150 cm-rel magasabb, mint az eddig legmagasabbnak ismert 1888. évi jégtorlódásos árviz szintje. B) Belvízrendezés. A- belvizeket a szükséges mellékcsatornákkal együtt 3 főcsatorna gyüjte- né egybe és pedig: Az ártér felső, magasabb részéről. I. A déli oldalon a „Szamos—Turkö- zi-tőcsatorna“. Ez a 15 köbméter belvizet a hér- mánszegi holt Szamoson és a sályii átvágáshoz tartozó holt medrén át Gyügye község fölött, mintegy 45 km. hosszú nyomon, nyíltan vezetné a Szamosba, Előirányzott költség 0'84 millió kor. 11. Az északi oldalon a „Turvölgyi-főcsatorna“. Ez a ktilvizeknek megosztottan való elvezetése esetében 23‘0, együttes elvezetése esetében pedig 26-5 köbméter belvizet a Túr jelenlegi medrén s illetve ebből Sonkád község fölött 4 km-re fekvő pontnál kiágazó, s a „Halál borszegig“ a terepen, tovább a halálborszegi holt Tiszán s illetőleg a Tisza balparti tölté­sével párhuzamosan vonalazott nyomon, a Túr nagyari ágának a Tiszávál párhuzamos alsó szakaszán át vezetné, szintén nyíltan a Tiszába. Előirányzott költség: A külvi­zeknek megosztott elvezetése esetén T38 millió korona, együttes elvezetése esetén 1.49 millió korona. III. A nyugati s 2/3-ad rész­ben a Tisza—Szamos-zugban várható árviz szintjénél mélyebb ártér 15 köbméter belvizét a Túrnak Sonkádtól kezdve felszabaduló medre, illetőleg Nagyartól kezdve Cserpataknak neve­zett ága, mint „Tisza—Szamos-zugi-főcsatorna“ vezetné le a zugban létesítendő zsilipen át a Szamosba. E felhasználhatás okából az említett medrek semmi átalakítást sem igényelnek: a mellékcsatornák gyanánt szolgáló természe­tes erek is aránylag jelentéktelen bővítést és fenék egyengetést kívánnak. A hivatal terve szerint a teljes ár- és belvízmentesítésre elő­irányzott költség tehát: I. a külvizeknek meg­osztott elvezetése esetére: összesen 8-65 millió korona. II. A külvizeknek együttes elvezetése esetén: 8-85 millió korona. A vízrajzi osztály terve azon az elven alap­szik, hogy a külvizeknek azt a részét, amely a medernek az ártérben sekély szakaszán nem fér meg — tehát kárt okozhat — a felső vi­déken, alkalmas helyen, tározni kell. Ez a megoldás 0*61 millió koronával volna költsé­gesebb a folyammérnöki hivatal terveinél. A mintegy 205—208 ezer kataszteri holdnyi ártér teljes ármentesitéséből és belvizeinek le­vezetéséből tehát — a műszaki ártérfejlesztés és a másodrendű csatorna létesítése címén még előirányozható 0 35 millió korona költsé­get is számba véve a folyammérnöki hivatal terve szerint 44—45 korona megterhelés esnék átlagosan kataszteri holdanként. A műszaki fe- lülbirálat során megállapítást nyert, hogy a kül- vizek elvezetésére vonatkozó mindhárom ter­vezet, tehát a külvizeknek megosztás utján ré­szint a Tiszába, részint a Szamosba, vagy egységesen a Tiszába való vezetésére s végül a külvizek egy részének tározására nézve be­mutatott tervezet bármelyike, a tervezet végre­hajtása esetén, az elérni kívánt célt teljesen kielégitőleg biztosítja. A tervezett tiszai és szamosi töltés az ármentesitésnek feltétlenül szükséges kiegészítő kellékei. A belvizek leve­zetésére vonatkozó tervek végleges felülbírálása akkor válik időszerűvé, mikor az érdekeltség a külvizek rendezésére vonatkozó megoldás tekintetében már állást foglalt. A Tisza és Szamos mentén tervezet töltésezési munkála­tok még azon esetben is feltétlenül végrehaj- tandók, ha az érdekeltség a külvizek elveze­tését az ismertetett három megoldás egyikének utján sem kívánná foganatosítani. E leirat folytán Ilosvay Aladár alispán össze­hívta a Szamos jobb és Tisza balparti töltés fenntartó érdekeltségnek véleményező bizottsá­1913. január 3. FEHÉRGYARMAT gát, melyen Bodnár Károly társulati főmérnök felemlítette, hogy a végrehajtási határidő két tényező befolyása alatt áll. Az egyik az érdekelteknek a munkálatok hasznának mielőbb lehető élvezetéből, a mi a munkálatok minél gyorsabb kivitelét kívánja, a másik az a ténykörülmény, hogy forsirosott munka drágább és rosszabb, ez tehát korlátozó hatással bir a végrehajtási határidőnek tulrö- vidre szabása ellen. E kettőbői kell kialakulni a határidő helyes megválasztásának, a melyek­nél még tekintetbe jöhet az is, hogy ha csak az összes ártérre már a munkálatok megkez­désétől fogva ártér adó nem vettetik ki, a végrehajtás ideje alatt annak előhaladásához képest igénybe vett kölcsön után is kamatot fog kelleni fizetni. Ezen előállható kamat különbözet az ismertetésben tisztán a munká­latokra előirányzott tiz millió költségben nem foglaltatik. A kifejlett vita során a véleményező bizott­ság egyöntetű elhatározásra jutott és kimon­dotta, hogy a társulati alakulást kívánatosnak tartja, saját kebeléből szűkebbkörü bizottságot küld ki, amelynek hivatása lesz, hogy az ér­dekeltségi közgyűlést megelőzőleg, a közgyű­lés feladatának megkönnyebitésére a szükséges javaslatokat előkészítse. E bizottság tagjaiul felkéri Kende Zsigmond, Jékey Sándor, Pelhő György vél. bizottsági tagokat, továbbá Bodnár Károly érd. főmérnököt és Kövessy Győző királyi főmérnököt. Kende Zsigmond véleményező bizottsági tag felszólalása során vázolja a jelenlegi pénzfel­vételi viszonyokat, a melyek egy a munkálatok végrehajtásához szükséges több millió korona köcsön felvételét a mai visszonyok között csaknem illuzóríussá teszik; minélfogva a meg­alakuló társulat is csak abban az esetben len­ne képes működését megkezdeni, hogy ha az államtól első sorban végrehajtandó munkák kivitelére szükséges hat millió korona kamat­mentes kölcsönt sikerül kieszközölni. Az összes szabályozási munkálatok végrehajtásáig javasolja azért, hogy a hat millió kamatmentes kölcsön kieszközlése végett, a melynek sikeréhez ő a legjobb reményeket fűzi, a küldöttség menjen öl a közgyűlést megelőzőleg a Nagyméltóságu Földmivelés és Pénzügy Miniszter urakhoz, a hol ezen kívül azt is kérelmeznék, hogy a Szamos és Tisza folyók szakadó partjának biztosítására, a társulatoknak mindenkor meg­adott segély helyett tekintettel arra, hogy a Szamosjobb és Tisza balpartja kilóméterekben menő hosszaságban szakadozik, s azok bizto­sítási munkálatai az érdekeltség műszaki ere­jét nagyban igénybe veszik, az összes védmü- vek építését és fenntartását teljesen állami fel­adatnak tekintse, és azok költségét az állam terhére elvállalván, kivitelét a saját közegeivel eszközöltesse. A véleményező bizottság a javaslat elfoga­dásával egyetemben, a küldöttség tagjainak ugyancsak Kende Zsigmond, Jékey Sáodor és Pethő György véleményező bizottsági tagokat kéri fel. Végül kéri vármegyei alispánt, hogy az ér­dekeltség közgyűlését 1913. január hó 1-ső felébén hívja össze. Vármegyei alispán 25681/912. szám alatt hirdetménnyel közzétette, hogy a Tisza-Szamos- közi vízrendezéssel érdekelt birtokosokat a vízjogi törvény értelmében a tervezetek ismer­tetése céljából és amennyiben az érdekeltség a munkálatoknak kivitelét s e célból viztende- ző társulattá való alakulást elhatározná, a tár­sulati elnök, aielnök és a választmány tagja­inak megválasztása, az alapszabályok megal­kotása, a műszaki térv, a munkák sorozata és a végrehajtási idő megállapítása végett Szat­márnémeti szab. kir. város székházában, 1913. évi január hó 9-én, délelőtt fél 10 órakor tar­tandó közgyűlésre meghívja. Az 1885. évi XX1I1. t.-c. 71. §-a értelmében az esetben, ha a társulat megalakítása az ér­dekeltek közakaratával meg nem történhetnék, az érdekelt birtokosoknak az ártérben birt holdak mennyisége szerinti többsége is meg- alakultnak nyilváníthatja a társulatot. A közgyűlésre azon birtokosokat, kik az ártérben és egy község határán legalább 100. kát. hold területtel bírnak, a közgyűlésre egyénenként, az illető községi elöljáróságok utján hívja meg. Utasítja ezért a községi elöljáróságokat, hogy az érdekelt kisbirtokosokat a közgyűlést megelőzőleg hívják össze azon célból, hogy a a közgyűlésre meghatalmazottakat válasszanak. Megemlíti, hogy a társulattá alakulást kí­vánóknak, valamint az ellenzőknek joguk van magukat külön-külön meghatalmazottakkal kép­viseltetni, a meghatalmazásban azonban kitün­tetendő, hogy az illető meghatalmazott hány ártéri holdat képvisel. A kisbirtokosok meghatalmazottjai részére a meghatalmazást a községi elöljáróságok ál­lítják ki és hitelesítik. ß I R E K. Eljegyzések: Dr. Rácz József budapesti orvos múlt hó 29-én eljegyezte Dóka Piros­kát, Dóka Bertalan földbirtokos leányát Fehér- gyarmaton. — Pongrác Erzsikét, Pongrácz Lajosnak, a Szátmári Társaskör bérlőjének leányát elje­gyezte Horváth János, a győri Royal-szálló üz­letvezetője. — Balogh Ignácz pénzügyi számtiszt Sel­mecbányáról eljegyezte Balogh Matildkát, Ba­logh Vince dányádi birtokos kedves és bá­jos leányát. A féispáni titkár távozása. A belügymi­niszter Kálnay Gyula főispáni titkárt a jövő év első felére szolgálattételre a belügyminisztéri­umba rendelte be. Kálnay Gyula távozását őszinte sajnálkozás kiséri az egész vármegyében, bár valószínű, hogy a szimpatikus tisztviselő a félév leteltével ismét vissza kerül a szatmári főispán mellé. Helyetteséül K. Katona János közigazgatási gyakornok neveztetett ki, aki a múlt évben az itteni főszolgabírói hivatalhoz volt beosztva. Lejárt Pályázat. A szatmári ref. lelkész állásra a következők pályáztak: Baja Mihály mikesporti lelkész, Boross Jenő óvári s. lelkész, Birtha József lévai lelkész, Kiss Bertalan sza- moskeéri esperes!elkész- s Varga Jenő méhte- leki lelkész. Képviselőtestületi gyűlés. Fehérgyarmat község képviselőtestülete deezember hó 28-án tartotta ülését. Kisebb tárgyakon kivül elhatá­rozta a képviselő testület, hogy a bor és hús­fogyasztást házilag fogja kezelni ez év január 1-től kezdve. A községet illető heti piacz vámszedési jog­ra kiirt árverés eredménytelen maradt, mert az eddigi 950 korona helyeit az egyedüli aján­lattevő Johann József árverésen kivül csak 550 korouát ígért. A képviselőtestület ajánlatát elfogadta s a hetipiac vámszedési jogot három évre oneezettnek kiadta. Egyik bizottsági tag indítványozta, hogy a képviselőtestület legközelebbi ülésén az indo­kolatlan husdrágaság megszüntetése végett ha­tósági mészárszék felállításáról gondoskodjék. A képviselőtestület az indítványt elfogadta s az ügy előkészítésével községi jegyzőt bízta meg. Lódijazás Fehérgyarmaton. A nagymél­tóságu m. kir. földművelésügyi minisztérium anyagi támogatásával a Szatmármegyei Gazda­sági egyesület vámsunkban 1912. évi deczem- ber hó 30-án d. e. 11 órakor lódijazást ren­dezett. Bíráló bizottsági tagok voltak; Doma- hidy István a várm. lóteny. bizottmány elnöke, Világossy Gáspár a várm. gazd. egyl. titkára, Nagy Aladár méneskari kapitány, Szegedy An­tal földbirtokos, Isaák Elemér földbirtokos, Jékey Sándor főszolgabró, A rendkívül rossz idő daczára a felhajtás igen nagy volts különösen a matolcsiak tűn­tek ki anyaguk szépségével s jóságával. A díjazás eredménye a következő volt: 1. Csikós kanczák. I. dij. Mészáros Pál szatmárcsekei lakos „Csi­nos“, II. dij. Veres Lajos matolcsi lakos „Daj­ka“, III. dij. Pády Mihály matolcsi lakos „Tüzes“ IV. dij. Szabó Gyula matolcsi lakos „Pirka“, V. dij. Öry Károly matolcsi lakos „Fáni“ nevű kanczája

Next

/
Oldalképek
Tartalom