Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-04-04 / 14. szám
Fehérgyarmat 1913. április 4. II. évfolyam. 14. szám. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Magunkról. Három hónap telt el azóta, hogy lapunkat megindítottuk. A programm nem volt hangzatos, azt Ígértük csupán, hogy a helyi s járási eseményeket híven, rokon és ellenszenv nélkül, az igazságnak megfelelően leírni s ezáltal szoros kapcsolatot létesíteni fogunk az újság és közönsége között. Sikerült-e vállalkozásunknak ez a része, azt az olvasóközönség bírálatára bízzuk, mi mindenképpen igyekeztünk a feladatnak, melyet vállaltunk, megfelelni. Midőn most lapunk a második évnegyedbe lép, csak ismételhetjük azt, hogy községünk s járásunk minden egyes rétegének, lakosának jogos köz- és magánügyét, amennyiben a nyilvánosság eie tanoZiK,"Örömesé támogatjuk^deszi- vesen vesszük a kő: nség köréből beküldendő összes hireket s értesítéseket. Égy helyi újság csak akkor teljesítheti hivatását, ha állandó összeköttetésben a lüktető eleven élettel, a fontos s érdekes helyi hireket kimerítően s lehetőleg gyorsan ismerteti, de ezenfelül közli az országos hírekből azokat, melyek a járást s székhelyét közelebbről érdekelhetik. E szempontok vezéreltek minket eddig s fognak a jövőben is. Sajnos, a közönség kevésbbé tart fenn összeköttetést a lappal. Ritka eset az, hogy hireket a szerkesztőségnek bekülde- nének, sőt gyakran a kért értesítést, felvilágosítást sem adják meg egyesek. A lap összeállítása emiatt sok nehézségbe ütközik s gyakran nem felelhet meg a jogos kivánalmaknak. Még sajnosabb azonban az előfizetők csekély száma. A szerkesztőséget önös cél nem vezeti; szerkesztőnknek semmiféle egyéni érdeke nem kívánja e lap fentartását, az azzal járó munka inkább áldozat az ő részéről. A kiadó természetszerűleg nem fizethet reá a vállalkozásra. E lap megindításakor számos oldalról kaptunk ígéretet, hogy azt propagálni, terjeszteni fogják, ezen Ígéretet azonban senki sem tartotta be. Megengedjük, * -r. _Vn. Wrrftí ' *‘v, uKcti iaK VAX. ií2 lap í'í'ÖHyoU tartalmát, a ieíoiyt három hónap meggyőzhetett mindenkit arról, érdemes-e lapunk a támogatásra vagy sem. Reméljük, azok, kik a lap további fennmaradását óhajtják, a maguk körében oda fognak hatni, hogy az előfizetők számának szaporodásával ez lehetővé tétessék. Kérjük is őket erre, nem a magunk, de a köz érdekében. Bármily csekély jelentőségű ily vidéki sajtóorgánum, mégis az egyetlen hely, hol vidékünk óhajai, vágyódásai, vívódásai és eseményei teret találnak a nyilvánossághoz. A legkisebb sajtóorgánum hatása nagyobb, mint a legkiválóbb elhangzott beszéd, mert nemcsak a jelenlevőket, de a távollevőket is buzdíthatja, felemelheti, a köz részesévé teheti. S ily orgánumra a mi járásunknak kétszeres szüksége van. Más vidékeken a járási székhely rendszerint központja, szive a járás lakosainak, mi ezzel nem dicsekedhetünk. Fehérgyarmat a járás nagyobb részére igen csekély vonzóerővel bir. Járásunk déli részét Szatmárnémeti város, északi részét Tiszaujlak s Beregszász, a Szamosmenti falvakat pedig Mátészalka vonzza magához. Ha konczedálnunk kell is, hogy e most felsorolt helyek a haladás maga- - íi^r ■ fokán áiicnmk, iiiuit fehérgyarmat, viszont tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben nagy fejlődésnek indult községünk. Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a vidék mind kevesbbé húzódik ide s inkább távolodik tőle. Ennek okát abban kell keresni, hogy semmiféle összekötő kapocs nincs a székhely és a vidék között. A hivatalok egymagukban kapcsolatot nem létesítenek, a hivatalba kényszerűségből mennek a lakosok, de abban kevésnek telik A„FEHÉR<íyARfv\AT“ TÁRCÁJAKÍNAI mesék. A hős férjek. Szu-csou város némberei arról nevezetesek, hogy férjeiket mindenféle módon kínozzák. Mikor azok munkától fáradtan hazatérnek, ahelyett, hogy felviditásukra törekednének, szidják, csufnevekkel illetik, ütik-verik őket. A szegény férjek pedig tompa megadással tűrik a megaláztatást, mert hiszen nem ők az urak a háznál. Egyszer azonban mégis felocsúdtak aléltsá- gukból. A dolog úgy történt, hogy tiz közülök összegyülekezett a foh-jé templomában tanácskozni. Tömjént hintettek Budhának és egyikök aztán következőkép szólalt fel: — Bajtársak, rajtunk áll, hogy megállapodjunk, miként lehetne sorsunkon javítani. Én azt indítványozom: Alakítsunk egy körtl Fel- szólitlak benneteket, hogy a mai napot üljük meg vig lakomával! Ha majd aztán jóllaktunk evéssel-ivással, közösen hazaindulunk és véget vetünk az ádáz családi tiránizmusnak. Ezt az indítványt egyhangúlag elfogadták és kiki sietett a szükséges eleséget, ételt-italt beszerezni. Aztán leültek és falatoztak. Széles jó kedvében ki gondolt volna akkor a bosszú istennőire? A tiz férjnek a tiz felesége azonközben megtudta, hogy lázadás tört ki a férjtáborban. Hamar haditanácsot tartottak. Sikerült kipuhatolnak, hogy az ellenség hol táborozik és észrevétlenül hatoltak a szentelt csarnokba. Nosza volt aztán zűrzavar a rajtakapott cimborák között! Futott mindenki, amerre futni tudott. Néhány pillanat alatt tiz vitéz közül csak egy maradt meg az asztalnál És rajta töltötte ki a tiz furia egész bosszúját. Szidta korhelynek, tivornyának, szentségtörönek, kannibálnak, az állatvilágból is szedve cifrábbnál cifrább szavakat. ügy látszott, hogy legalább ez az egy legény a gáton, hogyha igázán szombe kell nézni a veszélylyel. Nyugodtan, hidegvérrel maradt a helyén, mintha fel se venné. Társai a távolból nem győzték eleget bámulni. Milyen hős! Milyen kitartól Utóvégre is a tiz némber is belefáradt a sok dikciőba és ódább állt. A kilenc férj pedig előjöhetett a rejtek helyéből Tisztába voltak magukkal, hogy társukat páratlan áldozatkészségéért meg kell jutalmazni. Elhatározták, hogy őt válasszák meg a kör elnökének. Lelkes óvációkban részesítették, mindenki kezet fogott vele. Ámde az nem viszonozta a kézszoritást, mozdulatlanul maradt most is — mert hát szegény halva volt. Ijedtségében megütötte a guta. * * * Az orvos. A szegény ember tüzelőfát vitt haza magának, mert tél derekán járt az idő és igen hideg volt odakint. Amint az utcán végigment, a vállán levő emelőrúd két végére aggatott két kosárba ide-oda himbálódzott. Egy utca sarkához érve, rudjával véletlenül meglökött egy arra menő orvost, aki ezért naI gyon megharagudott és kezét ökölbe szoritá, hogy megöklözze a szegény ördögöt.
