Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-03-28 / 13. szám
- tnrékeny iparunta.® és kereskedel- teM IK nem mutálhatunk ugyan, de ^betétek nagyobb arányú ki^* I --lo igazolja azt a föltevést, hogy sokan, főleg a kishitüek, a kik mindig többségben vannak, eldugdosták megtakarított pénzüket attól való féltükben, hogy háború esetén szükséget ne kelljen szenvedniük. De hiszen más oldalon a hitelintézetek is kénytelenek voltak biztonságuk érdekében visszatartani a pénzt. A hitelmeg- szoritások és hiteldrágulás kalamitását széltében-hosszában érezték s érzik az üzletemberek és magánosok egyaránt. De ezzel együtt járt az a szorongó érzés is, a mely lépten-nyomon fél bármibe kezdeni, kedvét szegi az embernek, hogy valamit a jövőért is tegyen. Ha helyreállhat a béke, az állam és a városok részéről megindíthatják azokat a közmunkákat, a melyekbe a mai helyzetben nem foghattak volna. A fővárosban is olyan munkák várnak megvalósításra maga a főváros és az állam által is, a melyeknek a munkaalkalom megnyitása által az egész országra lesz hatásuk. Az uj pályaudvar, vasútépítések, vizszabályozás, az uj egyetemek, városrendezések, kórházak, kaszárnyaépitések, ipartelepek, a melyekkel az elmulasztottakat is helyre kell hozni, különböző vállalkozók és munkások nagy tömegét juttathatják keresethez, s ennek az egész ország jólétére lesz hatása. Az anyagi előny jó eredményét pedig még inkább emelheti a felszabadult lelki érzés, a a mely újra acélozza a munkás idegeket s mindenesetre tisztitólag hathat arra az eszmezavarra is, a melynek a társadalmi téren való uralmát keservesen szenvedjük de a mai állapotok közt egyre súlyosbodó elégületlenség mellett természetesnek találjuk. Ezéit kell kívánnunk, hogy a béke mielőbb biztosítva legyen, örömmel látjuk tehát az olajág rügyeinek fakadását. FEHÉRGYARMAT Közgazdaság. Gazdák útbaigazítása. Lassan-lassan kitavaszodik és a mezőgazdasági munkák megkezdődnek. Természetesen ilyenkor sok ember tétovázik és válogat, liogy a gazdaságát miképen rendezze be, hogyan vezesse. Már most igen nagy jelentőséggel bir, hogy a beálló változások tényteg elő fogják-e mozdítani a magyar mezőgazdaság fejlődését és az állam fölfogva ennek az ügynek fontosságát, felállitottaa Földmi- vesek Tudakozó Irodáját, amely ingyenes tanáossal szolgál az érdeklődő gazdáknak, minden mezőgazdasági szakkérdésben. Ez az intézkedés valóban hasznos, különösen olyan agrikultur államban, mint a miénk, amelynek fejlődése tehát éppen az agrikultura fejlődésén alapszik yzidőszerint. A Földművesek Tudakozó Irodája igen alkalmas orgánum arra, hogy uj gazdasági eredményeket gyorsan és hathatósan vigyen át a közíudatba, nem is szólva arról, hogy minálunk még a régi gazdasági eredmények sem mondhatók általánosan ismert közkincseknek. Az állam sok áldozatot hozott már az agrikultura fejlesztéséért, de erről csak azok tudnak, a kik gazdasági czikkeket olvasnak rendszeresen. Bizony a legtöbb mezőgazdának halvány sejtelme sincs arról, hogy hogyan kaphat kincstári telephelyet, oltványt, szőlővesz- szőt, nemes füzfa-vessző-telep léte- sithető-e a földjén, ha a veteményt valami kór pusztítja, hol kap útbaigazítást a védekezésre nézve, hogyan tehet szert faj baromfira, miképpen lehet beszerezni jobban te—— _______ 1913, március 2Á J j elő tehenet, különféle gazdasági egyesületekről hol nyerhet információt, szóval a legkülönfélébb gazdasági kérdésekben hová forduljon felvilágosításért. Akadtak és akadnak ugyan mindig szives emberek, akik jó tanácscsal szivesen szoktak szolgálni, azonban e jó tanácsok mögött gyakran húzódik meg az anyagi haszonkeresés, busás provízió vagy pedig más előnynek a gondolata. Más esetekben viszont ki van téve a tanulni vágyó gazda annak, hogy könnyelmű emberek fö- lületes tanácsát fogadja meg. Átlag az esélyeknek csak igen csekély százaléka az, ahol önzetlen és hasznos tanácsot kap. A Földmivesek Tudakozó Irodájával szemben nincs helye az ilyen bizalmatlanságoknak. Ugyanis állami intézményről lévén szó, elesik a kis kaliberű hasonlesés könnyelműségének puszta feltétele is, mig magánosoknak kezében könnyen válhatik az e fajta intézmény gyarló haszonvállalattá. E mellett a tanácsért forduló gazda nincs kitéve annak, hogy bárminemű kísérletezés tárgyául fogják felhasználni, mivel ez az iroda csak bevált és a gyakorlati használatban jónak bizonyult tapasztalatokat hoz közforgalomba s a kísérletezés kockáztató eshetősége, amely egy magánvállalat keretében esetleg a jóhiszeműség határain belül is tért hódíthat, itt eleve ki van zárva. Nagyon természetes, hogy kizárólag szakemberekre van bízva e kétségtelenül sok tudást igényelő és nagy horderejű intézménynek a vezetése, ami tehát egyúttal azt is jelenti, hogy adott esetekre a — A szisztereknek békét kell hagynom' Öregem azt akarja, hogy maltézerró vagy jo- hannitává legyek. Mondom tehát nem veszek, — szól a hadnagy. — Mulatnom azonban nincs eltiltva. Gondoltam oly mulatságra, amiből magának is lehet haszna. Látja Leeb ezt a lovaglóostort; ezt atyám tegnap küldte ajándékba, mint jövendő máltai vitéznek. Jól nézze meg t Ez a lovaglóoslor egyik ősünké volt, 1. Ritters- poorni Godolfridó, ki elfogta a jerichói szultánt a keresztes háborúk idején s ki ezzel az ostorral vágta arcul a rkódusi kolosszust, mert nem akart a hajója elől kitérni. Nézze csak Leeb ennek az ostornak a gombját Mi van benne ? A maga száz nyakéke bliktri ehhez képest! — Gott,wie grossartig!— exaltálódik Leeb, meglátva a lovaglóostor ezüstgombjába foglalt mogyorónyi gyémántot, mely testvérek közt is megért annyit, mint az a galíciai kis városka, ahol az alábbi esett történt. — Nos lássa Leeb: az én ősöm, I. Ritters poorni Godolfrid, ezzel az ostorral húzott sajátkezűig az általa elfogott jerichói szultán talpára, amiért az egy máltai vitéz fejét Iebo- rotváltatta. S most, hogy tulajdonosa lettem ennek a családi ereklyének, elhatároztam, hogy valami hitetlennek a hátán én is fölavatom. Tíz forintot adok minden ütésért annak, aki vállalkozik, hogy huszonötöt csaphassak rá. Nem ismerne maga Leeb ilyen vállalkozót? — Wie hájszt? Tíz forint minden ütésért, az kétszáz forint, de wáj gesrin huszonöt ütés, az nagyon sok, nagyon fájhat. Hogyan ismernék egy ajánlkozó vállalkozót? — mormogja Leeb. — No majd találok ón a Kishirdetések utján, — jegyzi meg a hadnagy röviden. — Ne tegye azt, lieber Herr Gráf, ne tegye. A gróf ur régi jó kundsaftom, hát elvállalom én ha bele is halok, «— siet a kazár u- zsorás, az ajánlatával. — Hanem a gróf ur a kétszázötvenet meg fogja toldani még öt- vennel. — Jól van jól. Magkapja a háromszázat, amint megkapta a huszonötöt, — hagyja helyben a huszártiszt. — S nem is kell királyi közjegyzőhöz mennünk. Itt a tiszturak lesznek az egyezség tanúi. Most tehát az uzsorás hasonánt végignyuj- tózott a kávéház egyik piros bársony kerevetón s gróf Rittersporn Guidó csinos pauzákat tartva, kezdi csépelni Leeb testének azon részét, hol lovaglóostora legkevésbbé ért csontot. Kegyetlenül jajgatott a tincses kazár, hanem azért állta.- A huszonnegyedik suhintás után a hadnagy leteszi drága lovagostorát a márvány-asztalra, társaival együtt leül és uj puncsot rendel. — Wie hájszt? az utolsót elengedi a gróf ur? — kérdezi a katonaság hiénája, nyögve emelkedik föl a kerevetről. — Dehogy engedem Leeb, Dehogy. Végrendeletben meghagyom, hogy a huszonötödiket a fiam mérje rád. — Hát akkor tessék kifizetni a 300 forintot ! — kiált Leeb. — Mit? most fizessem a 300 forintot. — nevet a revánzst adott hadnagy. — Hát nem úgy alkudtunk, hogy akkor kapja meg a pénzt mikor a huszonötből az utolsót is megkapta? — ügy van! úgy van! — kiáltanak a fiatal tisztek s összeütik puncsos poharaikat. (Sz. V.)
