Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-02-21 / 8. szám
Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 8. szám. február 21. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, PEHÉROYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Választói jog és társadalmi fejlődés. i. Bátran állíthatjuk, hogy közéletünket évtizedek óta rontja a választójog megoldatlan problémája. Olyan az ország, mint egy lázas beteg, néha enyhülni látszik, hogy azután hirtelen ismét felszökjön a láz. A rendes gondolkodást víziók váltják fel, lázas álmok, melyek a megnyugvást, a nyugodt gazdasági fejlődést megakasztják, elsorvasztják. Napjainkban ismét homloktérben áll a választójog kérdése, a napi politika hullámai csapkodnak körülötte. Nem kerülhetjük el, hogy mi is foglalkozzunk e kérdéssel, de lapunk irányához híven nem foglalkozunk a kormány által benyújtott javaslat részletes bírálatával, csak azt tesszük vizsgálatunk tárgyává, van-e s ha igen, minő kihatással van a választói jog terjedelme az ország gazdasági, társadalmi kultúrájára és fejlődésére. II. A választói jog lényege abban áll, követelhetik-e az állam polgárai, hogy az állami vezetés ügyeibe beleszólhassanak s jha igen, mily terjedelemben s minő módon. Az ókor államai közül a jelenlegihez hasonló fejlődésü s organizált állammal csak a római államot tekinthetjük. Csak a rómaiak voltak azok, kiknél a terjeszkedés nem egyéni ambícióból, de a nép- lélekből eredt, hol a nép minden hódítási s gyarmatositási mozgalomban részt vett, azokat úgyis mint polgár, úgyis mint katona támogatta, előmozdította, szükségességük és czélszerüségük felett a fórumon határozott. Vizsgálva a választói jog terjedelmét azt látjuk, hogy a rómaiaknál eredetileg a nemzet minden tagja egyenlő részese volt a közhatalomnak s mihelyt nagykorúságát elérte (21 évj, a fórumon megjelenve polgári jogait gyakorolhatta. E jogból kizárva csak a nők s az idegenek voltak, kik azonban gyakran szintén elnyerhették a „Avis Romanus“ büszke czimét. Mikor azonban a római köztársaság mind több és több népet igázott le s mind több országot kebelezett magába, a római polgárok száma a köztársaság lakosai számához viszonyítva mindig kisebb lett, ugyannyira, hogy a köztársaság utolsó századában a római polgárok alig huszadrészét képezték a köztársaság lakosainak. Beállt az a helyzet, hogy a nagy köztársaság ügyeit, egy maroknyi jogosított polgár vezette, kik nem voltak hajlandók jogaikból a többi lakosoknak mit sem átengedni. Sokan azt állítják, a köztársaság bukását épen az okozta, hogy az egész népnek befolyása volt a kormányzatra, a demagógia az, mely a köztársaságnak sírját ásta. E felfogás azonban a legnagyobb tévedés folyamánya. Ugyanaz a nép, melyet oly szörnyen becsmérelnek, tette nagygyá Rómát, ugyanaz a nép emelt örök emléket magának mint bátor harcos, okos polgár, jó gazda, mint törvénytisztelő erkölcsös hazafi. Hibája csak egy volt, az, hogy saját jogaiban részesíteni senkit sem akart. Mig a római polgárok joga s jogkörének uralma között nem volt tátongó ür, a fórumon az egész nemzetben az egész nép, annak minden árnyalata képviselve volt, megnyilvánult ott az egész népnek akarata és szelleme. Amit a fórumon határoztak, ha jó volt, az egész népnek használt, ha rósz volt, az egész népnek kárára vált. Mindezt megváltoztatta a hatalom öreg- bedése, a birodalom nagy terjedése. ^Valakit temetnek*) Irta: lfj. Kölcsey Gábor. Valakit temetnek, valakinek vége, A kongó harangszó fel-fel csap az égbe. Éles, ködös, őszi csapkodó fagyos dér, Fent körül mindenütt megaludt, hideg vér. Valakinek vége, Temetőbe sírok, elkorhadt keresztek, Tátongó sirgödör; valakit temetnek. Bércek közt csillogó naplementi tájék, Egy megkezdett pálya, egy eljátszott játék. Valakinek vége. Harangszó, zokogás, búcsúszó és ének, Egyhangú zúgása hideg őszi szélnek. Koszorúk, szemfedő, rögök dübörgése, Az elmúlt életnek utolsó emléke És mindennek vége. *) A nehány hét előtt tragikusan elhunyt, önmagával meghasanlott fiatalember hátrahagyott Írásai között maradt fenn ez a hangulatos kis vers. A „FENÉRfSYARMAT“ TÁRCÁJA. Lapok a fehérgyarmati sport-történelemből. Irta: FÁBIÁN KÁROLY, Jogszigarló. Az olvasó csodálkozni fog a címen. Hogyne 1 Fehérgyarmaton sport? De ez még hagyján. Olyan régi lenne az, hogy már történelme is van? Sőt lapjai a történelmének? Igen bizony, Fehérgyarmatnak van sportja, van történelme a sportjának, s történelmének vannak lapjai is. Azonnal bebizonyítom. Mikor én olyan kis rövid nadrágoa, harmadnegyed gymnázista voltam, csak a vakációt töltöttem itthon más hasonkoru társaimmal együtt. Akkor hoztuk magunkkal a sportot. Én azelőtt nem tudtam arról semmit. Voltak ugyan tűzoltó mulatságok a Kisgazon s ott lehetett sportolni, azaz hogy zsákba futni, szappanos póznára mászni, lepényt enni, stb. de amit mi magunkkal hoztunk, az mégis más volt egy kicsit. Csináltattunk a suszterünkkel először is egy füles labdát Ez az első szó a fehérgyarmati sport-történelemnek a* első lapján. Aztán ezzel a labdával kijártunk a legelőre. Igen ám, csakhogy legelő nem csak egy van Gyarmaton. És itt harcra kelt az ifjúság. Hova járjunk? A Vasuthoz-e, vagy a Kisgaz alá? Persze a Tömösváriak a vasutat pártolták, mi Kisgyar- matiak pedig a Kisgazt. Nagyobb volt ez a küzdelem, mint gondolja az ember. És nem is volt olyan csekély jelentőségű. Ha a vasutnoz mentünk, úgy Tömösvár verte meg Kisgyarma- tot, mert nekik nem kellett két-három kilométert gyalogolniok és pihent erővel érkeztek a küzdtérre; mig ha a Kisgaz alatt folyt a játék, Kisgyarmat volt előnyben. Két-három évig folyt a harcz, anélkül, hogy eldőlt volna. Ekkor már a füleslabdázás mellett más sport-ágakat is műveltünk. Volt diszkoszunk, sulygo- lyönk, ugrómércénk, futottunk, stb. De bár nem dőlt el & harcz a játék-tér kérdésében végleg még sokáig, már meglátszott, hogy Tömösvár elismeri Kisgyarmatnak jogait és mintegy behódol neki azzal, hogy szorgalmasan látogatja a Kisgaz alatti „sport-teret“. Úgyszólván minden délután összejött itt a vakációzó, naplopó diákhad s a napi országos sport események megbeszélése után kezdődött a próba-mérkőzés. Igen, próba-mérkőzés, mert voltak ám fő-mérkőzések is. Nem pályáztunk
