Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-02-21 / 8. szám

2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. február 21. A jog nélkül szűkölködő népek száma folyton növekedett, a fórumon szószóló­juk nem volt, mindinkább nőtt tehát az elégedetlenség a jogot gyakorló kisded csoporttal szemben. A valaha általános jog lassanként kiváltságos joggá lett, a kiterjedt birodalom külső részeit ural­gó, a nép nagy rétegeit mélységesen lenéző, azt kiaknázó cívis Romanus rab­szolgájává, állandó adófizetőjévé sülyesz- tette a meghódolt népeket, azt magá­hoz felemelni, azokkal összevegyülni nem akart. A növekvő gazdagság elpuhulttá tette s mert nem volt, ki vágyait féken tartotta volna, eltunyult, elrestült. Mi sem természetesebb, mint a leigá- zott népek vágya szabadság és jogok után. Ezt a néptől nem remélhették, bi- zodalmukat egyes hadvezérekbe vetették, kik az idegenekre támaszkodva verték le az erényeiben romlott római civiseket. Kétségtelen, hogy a mai választói jog s annak gyakorlási módja a római nép fórumi jogával nem mindenben egyezik, azt azonban meg lehet állapítani, hogy Rómában a hanyatlás megindult abban a pillanatban, mikor a fórumon csak a kiváltságos cívis Romanus jelenhetett meg, a köztársaság népeinek túlnyomó részét pedig semmiféle jog meg nem illette. darabonként g koro­náért szállít gyönyö­rű dombornyomatu névjegyet — vésettel együtt a „Kossuth“ nyomda Fehérgyarmaton. Ha a véset meg van, úgy a névjegy csak 3*50 korona. ugyan egyikőnk sem az Olympiádra, de a nya­kamat teszem rá, hogy amint én, úgy a töb­biek is gyakran álmodtak arról, hogy óh Iste­nem fogok-e én valaha olyan lenni, mint a kis Mudin, vagy legalább mint Somody. Nappal csak arról az egy vágyunkról mertünk magunk­nak számot adni, hogy bizony jó volna Mo­gyorószegen valami szép dijat elnyerni. A Mogyorószegen volt az év- vagy helye- «ebben vakáció-záró főmérkőzés. A Jékey Sán­dor bácsi jóvoltából nagy hosszú szekereken vonultunk ide s teljesen versenyszerűen állot­tunk ki a síkra. Az eredmény megörökittetett, még most is meg vannak a jegyzőköoyvek, — s átvitetett a következő évre vakációra. Jutal­mak is voltak. Nem érmek, nem pénz, hanem pl. egy notesz, egy pár képeslap, egy kis üveg parfüm, egy kés s más ilyenek. Persze nem volt nagy a befektetés, de az is igaz, hogy jobban örültünk akkor mi e tárgyaknak, mint Mudin, vagy Somody a maguk ezüst serlegé­nek. Utóbbi években már szervezkedtünk is. Fe­hérgyarmati Athletikai Club, FAC. volt a ne­vünk. Volt elnökünk, jegyzőnk, bizony még pénztárnokunk is és egyébb tisztviselőink. Minden tag egyszersmind választmányi tag is olt. Közgazdasági viszonyaink.* Irta: Teitelbaum Herman. Régente a jó táblabirák, ma a fiská­lisok dominálnak Magyarországon. Nagy része az ügyvédi irodáknak nem a peres keresetre van alapítva, hanem gazdasági élet mindenféle gründolására. Régen vagyonos emberek grün- doltak óvatossággal egy-egy bankot és alkalmaztak hozzá ügyvédet, az ujabb időben pedig nyakra-főre gründolják az ügyvédek a szükség feletti bankokat és verbuválnak hoz­zá gimpli gazdagokat. Elárasztották az országot ilyen módon a reális hitelt meghaladó pénzkínálattal és előidézték vele a birtok-érték indokolatlan felhajtását, a szükségfeletti építkezéseket, ennek nyomán a parcellázási lázzal a szö­vetkezeti hitelek sorvasztó nyomo rát — és betetőzésül látjuk a vidéki gazdasági élet ferde kinövéseit, a- midőn minden szakavatottság nélkül gründolt vállalatok vagyonokat tesznek tönkre. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a mai áldatlan gazdasági viszonyo­kat a beállott pénzszűke teremtette, ez csak megállította útjában az őrü- letes rohanást, amely előbb-utóbb magától is megjózanodva a falhoz került volna. Most igazán farsang utáni böjt­nek vehetjük a gazdasági életünk pár évi dáridójára bekövetkezett pangást, amidőn a talmi értéknöve­kedés eloszlott, mint a buborék. * E cikket egyik legelső pénzügyi szakemberünk irta s bár első sorban Szatmár városáról szól, de általános jelentőségénél fogva közlését helyesnek találtuk. Mikor az egyetemre, akadémiákra kerültünk, már nem igen jöttünk össze. Mindenki sportolt a maga szakállára, vagy egyáltalában felha­gyott vele. A kisebb nemzedék lépett ekkor l helyünkbe, de nem a régi kipróbált sport-ne­mekkel, hanem azzal a rugódozó, bolond játék­kal, a footballal. De meg is adták az árát. A Kisgaz alatti legelőn játszottak egy darabig, de a gyepet annyira letaposták s a nyugodtan legelésző csordát annyira dehonesztálták, hogy az elöljáróság kitiltotta őket a legelőről. Ez döntötte el a játéktér kérdését. Tömösvár győzött, mert most már annak, aki játszani akart, a vásártérre kellett menni. Ezzel le is záródott a fehérgyarmati sport-történelemnek első lapja, A második lap üres. Egy hosszú sziesztát tartott az ifjúság, melyét alig-alig zavart meg két-három bicikli csengetése, vagy tülkölése és vivókardok csattogása: Egy nehány elmosódó vonalat látunk még e lapon; korcsolya húzta; az eleinte bizonytalan vonalakból lassan ki­bontakozó, szabályos szép ivek, bógenek azok. (Folytatása következik.) Igaz, sok veszett a romok alatt és sok helyütt áldozatot követel a ki­bontakozás, de nem kicsinylendő ám az a tanulság, amely ebből év­tizedekre fog a múltból behatolni gazdasági életünk reális megalapo­zásába. A mi vidékünk még mindig élet­erős ahoz, hogy egy pár jó évi ter­méssel, vagy kellő koplalással ki­heverje a túlterhelést, mert ellent- állási erejét éppen az mutatja legjob­ban, hogy a menthetetlen eseteket kivéve ezt az igazán kritikus elmúlt évet nagyobb rázkódtatás nélkül zárta le. Álljon itt ennek igazolására egy néhány adat pénz- és hitelügyi for­galmunkról, a két elmúlt évben Szat­már város pénzintézeteinek kimuta- tatt állományai voltak: 1911. év végén 1912. év végén alap és tartaléktőke 18.500.000 19.100,000 takarékbetétje . . . 29.800,000 27.900,000 viszleszámitolása. . 22.200,000 21.500,000 kölcsön kihelyezése 71.000,000 68.000,000 Hogy 1912-ben az 1911. évhez ké­pest csak három millió koronával, vagyis alig 4 percenttel apadt a köl­csön kihelyezési állomány, az fé­nyesen igazolja pénzintézeteink kí­méletes bánásmódját adósaival szem­ben. Ami pedig a kétmillió koro­nás apadást illeti takarékbetétjeinél, az nem a vagyoni apadást jelenti, hanem azt, hogy sok betevő a há­borús idők félelméből kivették egyes betéteiket és a szalmazsákba dug­ták. Ezek a pénzek csak ideig-óráig lesznek elvonva a forgalomtól. Sok elhibázott alkotás fog a szintérről egészen eltűnni vagy erősebb intéz­ményekbe beolvadni, hisz ez az e- gyedüli módja gazdasági életünk jobbra fordulásának, és én bízom a kijózanodásban. Szabadság-jelvények, a márczius 15-iki ünne­pélyre darabonként 20 és 10fillérért kaphatóka „Kossuth“ nyomdában. Művész-képeslapok (hírneves festők művei­nek reprodukciója) ér­keztek a nyomdába. Táj­képek, virágok, alakok, női fejek stb. stb. Vétel­kényszer nélkül tessék megtekinteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom