Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-12-21 / 50. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. december 21. gendő erőt érez a munka keresztülviteléhez. Ne fogjon erejét meghaladó dolgokban. Ha erről sikerült meggyőznünk akkor nem lesz senki elégedetlen; lesz mindenkinek elegendő ereje dolgozni, kenyeret keresni. A megélhetés nehéz viszonyai nehezebb harcot is vonnak maga után és e harcból mindenki kiveszi a maga részét, de győztesen csak az kerülhet ki, aki ismeri azokat az eszközöket, amelyek segítségével ügyét diadalra juttatja, de csak gondolkodás utján érheti el. Ne csak imádkozzunk a mindennapi kenyérért, hanem dolgozzunk is. Tudvalevő dolog, hogy azok, kik ezeréves állami létünk legerősebb oszlopát a hazafias érzést kiirtani akarják, akik a nemzetellenes pusztító évtanok anyagával akarják népünk tisztaleikét megertőzni, kik a kereszt helyére a felforgató eszmék vörös zászlaját akarnák kitűzni, erősen keresik az érintkezést a falvak népével, a földmivelő kisgazdával, mert tudják, hogy mig ezek szivében van a hazaszeretet lángja, addig őket a tulkapott szociálizmus rabszijra fűzni nem tudja. Már pedig, ha az eddiginél még nagyobb sikerrel fogják táborukat erősiteni, ha a botoknak, a revolvereknek, az erőszaknak még nagyobb szerepet is adnak, ha a városok félrevezetett munkásai közt még nagyobb hódításokat tesznek is, nagyobb diadalnak nem örülhetnek, mig a földmivelő kisgazdák millióit zászlóik alá sorakoztatni nem tudják. Igyekezzünk őket megmenteni, nehogy kénytelenek legyünk a költővel együtt sírni,, Neked két hazát adott végzeted, j nekünk csak egy volt, az is elveszett Végezetül szabad legyen felhoznom a következőket: Hallomás utján jutott fülembe, hogy vannakegyének, kik a tanitó munkásságát a politik a terén, a társadalmi reformeszmék diadalra jutásánál a tanítók segítségét nemhogy nem nézik jó szemmel, de egyenesen ellene dolgoznak. Már bocsánatot kérek, de azért néptanító a mi címünk, hogy a népet oktassuk, mert hisz az iskolába az elemi dolgokat sajátítják el, de a felmerülő uj eszméket megőrölni nem igen tudják, ha mi őket arról felvilágosítani nem fogjuk. Nagy teher van vállainkonésaki érzi e teher súlyát, bizony aggódva néz a jövő elé; meg kell feszíteni minden erejét, hogy sikeresen harcolhasson minden néptanító a nép és édes hazánk érdekeiért. Mi felfogjuk e nehéz kötelesség súlját és összeszedve minden erőnket bátran szembeszállunk a folyó áramlattal. A tanítói munkánál talán csak a költő és iró munkája nagyobb, ki dalol szivével, harcol tollával hazája szabadságáért. Michnay László kölesei ev. tanitó. KÖHÖGÉS rekedtség és hurut ellen nincs jobb a Réthyféle cukorkáknál „ pemetefű Millió émber szereti a világhírű RETHI cukorkát mert rendkívül kellemes izü, a gyomrot, étvágvat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan használ. Vásárlásnálvigyáz- zunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk, mivel sok haszontalan utánzata van. Az eredetinek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY* név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. RÉTHY BÉLA gyógyszerész Békéscsaba. I 1 szalmán Mii miiéi. Folyó hó 14-én vasárvap tartotta meg az országos függetlenségi párt újjászervező nagygyűlésétSzatmáron az Iparos Otthon nagytermében. Az országos függetlenségi és 48-as párt részéről Apponyi Albert gróf, Förster Aurél, Benedek János, La- ehne hugó, Jaczkó Pál, Jármy Béla és Szálkái Sándor országgyűlési képviselők vettek részt a gyűlésen. Károlyi Mihály és Károlyi József grófok táviratilag mentették ki távolmaradásukat. Nagykárolyban Apponyit és a képviselőket a megyei párt részéiői Papp Béla volt országgyűlési képviselő és Adler Adolf dr. nagykárolyi pártelnök üdvözölték. A szatmári állomáson nagy közönség várta a vendégeket. Falussy Árpád a szatmár- vármegyei és a város függetleségi pártok közös üdvözletét tolmácsolta, amit gróf Apponyi Albert meleg szavakkal köszönt meg. Az egy- begyült polgárság viharos éljenzése közben megindult az impozáns ko- kocsisor. amely előtt 30 tagú lovasbandérium haladt. A fellobogózott utcákon keresztül mindenütt ünneplésben volt része az illusztris vendégeknek, A menet s a közönség az Iparos Otthon nagytermébe vonult, ahol mindjárt kezdetét vette a szervezkedő nagygyűlés. A nagygyűlésen nemcsak Sza‘már- németi és Szatmárvármegye közönsége volt jelen, de nagyszámú küldöttséggel képviseltette magát UgoCsepelfalván. Irta: Hajdú Miklós. Nagy dáridót csaptunk a héten. Ünnepi ebédet ettünk egy közönséges csütörtöki napon, előétel, külön fogások, bor, tészta, parfait. Havanna csak éppen azért hiányzott, mert asz- szony volt a vendégünk. De előkelő vendég, ritka kedves vendég, szeretve tisztelt vendég, meg kell becsülnünk, mert nyáron át, teljes négy hónapig uralkodik fölöttünk korlátlan hatalommal. Hát meg is becsültük pazarabb bőkezűséggel, mint ő bennünket Csepelfalván, ahol is van szerencsénk nála a „szmumalájt* nyári szerepét betölteni. Derék, kedves asszony» tavaly is, két éve is megtisztelt bennünket ez időtájt látogatásával. Azonban, hogy túlságosan el ne bizzuk magunkat, hát mindig a kedves véletlenre hárítja a vizit okát. — Éppen erre volt dolgom, a vasas boltban jártam, megint uj kapát kell venni öregemnek, hát mondok, benézek már az aranyos nagyságáékhoz .... Igaz, tavaly nem kapát vett, hanem a telek dolgában járt az ügyvédnél. Két éve meg bér- maajándékot nézett a keresztlányának. Mindegy, az idén kapa kell az öregnek, már mint az urának. Változnak szóval a szükségletek, de változatlan csepelfalvai nyári gondviselésünk étvágya. Előbb kissé szabadkozott, hogy igy, úgy, sietnie kell haza, meg hozott is magával egy kis elemózsiát, hát már miért is terhelne bennünket, — (ezt tavaly is mondta) — de aztán hozzálátott az ünnepi ebédhez. És, hála isten, meg volt elégedve mindennel. Mondom, hála isten, és ne tessék ezt tréfának venni. Nyaraltak már önök Csepelfalván ? Tudják önök, mi a tulajdon tisztelete ? Ha nem, nézzék meg a pesti embert, hogy áll szemtől- szembe kora tavasztól késő őszig azzal a bizonyos csepelfalvai férfiúval és ama bizonyos férfiú feleségével, akinek a házikóját sikerült kibérelnie a nyaralás gyönyörűségére. Nem mondom, hogy önérzetünket is be kell naftali- nozni, a mikor itt hagyjuk a pesti lakást, de mindenesetre elő kell szedni illemtudásunk teljes arzenálját, hogy elegendő figyelemmel, kellő tapintattal, állandó szeretetreméliósággal honoráljuk a nem csekély kegyet, amelynek révén a tavalyi nyaralót mindössze ötven korona béremeléssel, megkaptuk, ötven korona nem a világ, — ki fog ezért patáliát csapni? És ki fog e miatt uj lakást nézni, ahol még nem is tudja, hogy nedves a szoba és hova ígéri emberemlékezet óta házigazdánk a kicementezés áldásait. Hát, gondoltam, itt a háziasszony: ez megint ötven korona. Tévedtem. Vendégünk evett, ivott és egy szót sem szólt stajgerolásról. Még jobb, megmarad az ötven korona. Kezdtem becsülni szeretve tisztelt háziasszonyunkat, büszke is voltam rá, a fajtájára is, sőt egész Cse- pelfalvára. Még se olyan rosszak, mint a hírük ! Hogy azonban el ne bízza magát, meg nem dicsértem, de kivégeztem a pesti háziuramat s vele együtt a székesfőváros minden stájgeroló akrobatáját. Szidtam őket, mint a bokrot. (Pardon, nem csepelfalvai bokrokra gondolok, dehogy merem azokat bíráló szóval illetni.) Véget ért az ünnepi lakoma. A parfait különösen ízlett vendégünknek. Még se ette meg a teljes porcióját, de nagyon szerényen megszólalt : — Ilyen jót világéletemben nem ettem. Ha meg nem sértem a nagyságáékat, ezt a kicsit hazavinném az öregemnek. Hadd örüljön neki szegény. Dehogy mertük mondani, hogy bajos lesz a parfait hazaszállítása I Még megbántottak volna a derék asszonyt. — Jó, csak vigye haza! Adunk is még hozzá. Fölhozattunk egy kis kenyeret, kivájtuk a belsejét és szépen elhelyeztük a parfait maradékát a soroksári kenyérbe. Dicső egy fúzió! De mit meg nem tesz az ember Csepelfalváért a nyaralásért. — Tiszteljük az öreget, jó étvágyat kívánunk neki hozzá a hidegséghez 1 Hogy meg ne fázzék tőle, egy üveg bort is adtunk hozzá. Egyre megy, hogy most issza meg a bort, vagy a nyáron, amikor merő vé- letlenségből viszi el a közös pincéből. Azonban ha már az ajándékoknál tartunk, akkor megfelelő szerénységgel szabad egyet’ st a lakásról is kérdezni.
