Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-12-21 / 50. szám
1913. december 14. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal csa- és Máramarosvármegye függetlenségi pártja is, valamint a tusnádi kerület. A fehérgyarmati választókerületet Thury Zsigmond ref. lelkész, pártelnök és dr. Jármy Béla orsz. képviselő vezetése a- latt igen sok választó polgár képviselte. Falussy Árpád nyug. főispán nyitotta meg a gyűlést igen szép és tartalmas beszéddel, majd Duszik Lajos szatmári pártelnök üdvözölte Apponyit és a megjelent többi képviselőket, utána Kelemen Samu pártonkivüli orsz. képviselő kért szót. Most hosszantartó éljenzés közben Ap- ponyi Albert gróf állott fel, de csak percek múlva juthatott szóhoz a tüntető óvá- ció miatt. Hatalmas beszédet tartott, remek szónoklatával magával ragadta a közönséget. Apponyi után Benedek János, majd dr. Jármy Béla képviselőnk tartott igen nagyhatású beszédet. Förster Aurél és Jaczkó Pál orsz. képviselők lelkesítő beszéde után a nagygyűlés véget ért. Nagygyűlés után gróf Apponyi Albert rövid látogatást tett Boromisza Tibor püspöknél, aztán dr. Nagy Vince szatmári ügyvédnek volt a vendége, akinek házánál a többi orsz. képviselővel s a városi és vármegyei függetlenségi pár. vezérembereivel együtt kedélyesen töltött te el az időt az esti bankettig. Fél nyolckor érkezett meg Apporiyi- ék társasága a vacsorára, amely az Iparos Otthon dísztermébe több mint 200 ember részvételével folyt le impozánsul s mindvégig lelkes hangulatban Az első felköszöntőt dr. Jármy Béla képviselő mondotta Apponyira. A várme— Megcsinálták már az ajtót a verandára? Tavaly sokat bosszantott bennünket az eső, a s él, a por. — Nem lesz baj az idén — mondta a háziasszonyunk. Mintha ez a válasz kitérő volna. De valahogy csak lesz, ha nem lesz baj. — Hát a cementezés hogy sikerült ? — A cement ? — Igen, a hálószoba nagyon nedves és a doktor már két éve sürgeti a kiszárítását. — Az se törődik többet a mi házunkkal I Ezt már kissé indulatosan mondta a vendégünk. És kis vártatva hozzátette: — A doktor meghalt a télen. — Meghalt? — Meg bizony. Szegény öreg doktor bácsi. Hogy mondogatta a nyáron, elég volt már a falusi kínlódásból, becsukja a boltot és feljön Pestre lakni. Egyetlen pártfogónk volt, anatómiai alapon gondolkozott. Csepelfalván talántán az egyetlen ember, aki elhitte, hogy a „szumalájt“ is ember. Hát elment és a m: szobánkat már nem cementezik. Nincs cement, de akkor hát játsszunk nyílt kártyával, meginterpellálom ismét vendégünket az ajtó dolgában. — Jaj, sok bajunk volt a télen ! A káposztánk elfagyott é« bizony nem tellett fára. Borzasztó drága most az épületfa. Azt mondják az ácsok, hogy elvitték a javát az olaszok, ot földrengés volt és most sokat építenek. gyei főggetlenségi párt nevében s mint félig-meddig szatmári ember éltette Apponyit, az ellenzék büszkeségét. (Zajos éljenzés.) Utánna dr. Nagy Vince szatmári ügyvéd és lapszerkesztő mondott felköszöntőt. Gróf Apponyi Albert köszönte most meg gyönyörű beszédben az üdvözléseket Elhárította magától a sok dicséretet. Laehne Hugó orsz. képviselő mondott köszönetét tartalmas szavakban a többi jelenlevő képviselő nevében is a lelkes fogadtatásért. Hangoztatta az ellenzék egységének s a választópolgárság kitartásának szükségét. (Lelkes éljenzés.) Thury Zsigmond ref. lelkész Benedek Jánost, Csomay Győző pedig hangulatos beszédben a sikerült nagygyűlés és ünnepség rendezőjét, dr. Falussy Árpádot köszöntette fel nagy éljenzés mellett. ß I R E K. A Tisza-Szamosközi érdekeltség véleményező bizottsága tegnapi napon Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt Szatmáron gyűlést tartott. A gyűlés tárgyalta az érdekeltség 1912. évi zárszámadását és több folyó ügyet, többek közt Panyola község kérvényét, melyre Kende Zsigmond javaslatára elhatározta, hogy a község határában kért Szamos- jobbparti töltést kiépíti, ha az érdekeltek a töltés céljaira szükséges területet olcsón és egyezségileg az érdekeltség tulajdonába bocsátják. Azután áttért a gyűlés a földrnivelésügyi miniszternek Ez mér világos beszéd. Megértem belőle, hogy a messzinai földindulás miatt az idén ismét nyitott verendához lesz szerencsénk és őszre megint kezdhetem a csepelfalvai reuma gyógykezelését. A feleségemet azonban hirte- lenében csodálatos bátorság szállta meg és bizony leszidta a sárga földig a csepelfalvai port— Rettenetes 1 A verendára kergeti a szél az utca porát. Mi lesz velünk ? Háziasszonyunk nem sértődött meg. Diadala teljes tudatában, ravaszul mosolyogva kijelentette, hogy por pedig többé nem lesz. — Hogyan ? Beszéljen jó asszony 1 Mi történt ? — Megcsinálta a gyógyszerész ur, meg a biró, meg az uram is az öntözést. Az a neve, hogy izé . . . hogy szépészeti bizottság. Erre már aztán el kellett némulnia minden gáncsoskodásnak. Öntöznek Csepelfalván ! Hiszen ez Eldorádó, ez mennyei üdvösség 1 — Szobaleány 1 Még egy üveg bort a Stani* esek bácsinak. Ezt az öntözésért küldjük az ö- regnek A második üveg bort helyezet elháziasszo- nunk a parfait s kenyér mellé. Aztán kivett a tarisznyából egy papírzacskót s odatette az asztalra. — Egy kis pattogatott kukorica. A Gyurikának hoztam. Szépen, illedelmesen megköszöntük. De a tarisznya, lám, újabb kincseket is rejt magában. Egy kis zöldfedelü könyvecskét húzót! ki belőle jószivü vendégünk. — Tessék aláírni, nagyságos ur! A biró adta ki, hogy csak úgy szabad a lakást kiadni, ha a pesti urak előbb aláírják. lapunkban ismertetett, a társulat megalakulására vonatkozó leiratának tárgyalására és hozzájárult az alispán javaslatához, hogy az alakuló közgyűlés 1914. január hó 11-ére hivassák össze. Megyebizottsági tagok választása. Szat- márvármegyében a megyebizottsági tagok választása december 28—31-ike között folyik le. Választás alá kerülnek a nagykárolyi első kérőiéiben 5, negyedikben 2, Nagybányán és Felsőbányán 2—2, Börvelyben 1, Genesen 3, Érendréden, Kismajtényban, Szaniszlón és Vál- lajon 2—2, Mátészalkán és Nagyecseden 2—2, Vitkában 1, Fábiánházán 2, Nyirmegyesen 1, Kocsordon, Gebén és Szamosszegen 2—2, Olcsván 1, Nagydoboson, Kántorjánosiban, Csen- gerben, Porcsalmán, Vetésben és Atyában 2—2, Tyúkodon és Qacsályban 3—3, Szatmárcsekében 1, Fehérgyarmaton és Tiszabecsen 3—3, Ma- tolcson, Fülesden, Zsarolyánban, Lázáriban, Nagypaládon, Kispaládon, Szamoskrassón, Szat- márudvariban 2—2, Czégényben, Nagyarban, Dióshalomban 3—3, Ombódon, Batizon, Alsó- femezelyen, Feketefaluban, Krasznabéltekenl—1, Sárközön, Erdöszádán, Farkasaszón, Misztótfalu- ban, Erdődön, Nagymadarászon, Középhomo- ródon és Géresen 2—2, Nagyszokondon, Felső- boldádon, Királydaróczon, Szinérváralján, Bar- lafaluban, Komorzánban, Kőszegremetén, Nagy- somkuton 1—1, Részteleken, Remetemezőn 3—3, Dobrán, Aranyosmegyesen, Avas újvároson, A- vasujfaluban, Magyarberkeszen, Hagymásláposon, Kolton és Jóházán 2—2, Kővárremetén, Nagy- nyiresen és Kövárhosszufaluban 1—1 bizottsági tagsági hely kerül betöltés alá. A munka elismerése. Az országos központi hitelszövetkezet központi vezérlő intézősége Márkus Bélát, á Szatmár, Szilágy és Ugocsa vármegyék hitelszövetkezeti ellenőrét a Zsolnán székelő kerületi felügyelőség főnökévé nevezte ki. A központ e tényével egy oly férfiút tüntetett ki és olyannak adta az elismerés babérát, ki kitartó munkával, hallgatag szorgalommal, teljes praecisitással vezette a reá bízott terepet, ki a munka, a szorgalom embere. Essünk át ezen is. Aláírtam. Se több, se kevesebb: negyven korona kötelező járulék a Csepelfalvai Szépészeti Bizottmány költségeihez. Meg se mukkantam, észre ne vegye a feleségem. Úgyis mindig a fejemhez vágja azt az életigaz- ságot, hogy a Riviérán is lehet aunyiért nyaralni, mint Csepelfalván. — És volna egy kis kérésem a nagyságos úrhoz, — szólalt meg szerényen háziasszonyunk. — Ha tetszik tudni, rendbe kell hozni a lakást is, a kertet is. Sebaj. Akár most, akár két hónap muiva fizetek, legalább átessünk rajta és májusban csak a pesti háziúrral lesz dolgom. — Hozott nyugtát magával ? — Hoztam nagyságos ur. Megnéztem a nyugtát, — hetven korona emeléssel kerítették ki a bérösszeget. Belyeg is van a nyugtán, biztos az öreg a számadás ban. — Már megint drágább a lakás; kedves Sztanicsek néni! És hetven koronával! Nem lesz ez sok? — Dehogy drága az a lakás, édes nagyságos uram! öntözünk is az idén, meg sok a baj, az uj doktor megiltotta, nogy a kert elején disznóól legyen. — Hát nem hizlalnak disznót többé? — kérdeztem jó adag kárörömmel. — Hizalni, azért hizlalunk. — De ha a doktor megtiltotta. — Ez a nagy baj. Uj disznóólt is kell csinálnunk — a kert másik végébe. Kiüze'tem a nyaralás vérdiját. No, de az idén uj élet vér bennünket Csepelfalván. Öntöznek is és uj disznóólt épít a Sztanicsek bácsi.
