Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-12-07 / 48. szám
Fehérgyarmat, II. évfolyam. 48. szám. 1913. december 7. Társadalmi hetilap Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTHc-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Vásároljunk hazai árucikkeket. Alig egy néhány hét választ el bennünket azoktól a szép ünnepektől, amelyek mindenki számára: ö- regnek-fiatalnak, betegnek és óriásnak, meghozza a maga kissebb-na- gyobb örömeit. Karácsonyra gondolunk és a karácsonyfára, arra a szép szokásra, amelyet Skóciából plántáltak át ide hozzánk és amely szokás sem fényében sem ideális erejében nem tud elkopni azért, mert annyi tartalom és idealizmus van benne, hogy örökkön élnie kell. — Gyermek a szülőt, ez viszont gyermekeit örvedezteti meg ajándékokkal, amik voltaképpen nem is e- gyebek, a hála vagy szeretet külső jeleinél. A karácsonyfához nemesebb és nagyobb érzések is kapcsolódnak, és kérdezzük, vájjon a hazaszeretet nem-e nagy és magasztos érzés és kifejtjük, hogy ezt éppen úgy oda lehet vonatkoztatni a karácsonyfa szimbólumaihoz, akárcsak az emlitett egyéb szép tulajdonságokat. Volt minálunk egy kor, nem is olyan régen, amikor a haza- szeretet jelvényeként egy hallandus virág, a tulipán, szerepelt. Kifejezője volt e virág annak a gondolatnak, hogy immár mi magunk is eléggé fejlettek vagyunk a hoz, hogy nem szorulunk a külföld portékáira, hogy ha gyári iparunk nem is annyira képzett és előrehaladott, mint a külföldnek ilyenfajta terméke, mindazonáltal vagyunk ilyen helyzetben, hogy a magunk szükségleteit, még akkor is, ha e szükségletek tulmen- tek azon a határon, amelyet mi mindennapinak nevezünk, még a luxuscikkeket is képesek vagyunk a magunk erejéből előállítani és kereskedőink utján azokat a publikumhoz közel juttatni. Miután a tulipán mozgalom nem bizonyult egyébnek, mint múló divatnak, természetesen még mindig nem verhetett gyökeret nálunk az a tudat, hogy nemcsak angol, hanem magyar posztóból is lehet ruhát készíteni, hogy magyar kalapos is el tudja az izles és praktikusság szempontjainak megiölelőleg készíteni kalpjainkat, hogy férfinemiit nem kell okvetlenül Csehországból beszerezni és cipőinket nem muszáj feltétlenül Németországból importálnunk. Úgy látszik azonban, hogy a magyarban jóval erősebb a hiúság és utánzási vágy, minta külföldiekben^ akiknél büszkeség az, a saját országuk terményeit fogyaszthatni. Csak Németországra gondoljunk, amely az egységének megteremtése óta nem a haüsregének köszönheti annyira azt, hogy a világpolitikában első helyen van, hanem iparának és a nép ama godolkozásának, hogy a hazai ipart mindig előbbre helyezendő a külföldi iparánál. Csakhogy a német módját ejtette annak is, hogy az áru minél tovább terjesztessék, minél tágabb körökbe jusson el, messzire, idegen világrészekbe, kultiválásán népek közzé. Hát mi ilyen messzehatóan nem is gondolkodhatunk, de arra igen is, hogy a saját ipari termékeink itthon ebben a hazában fogyastassanak el. Ez hazafiui kötelesség. Ámde a magyar iparnak is megvan az az eredendő bűne, mint sok más magyar vállalkozásoknak, hogy megáll a félúton. Az ide hozzánk beözönlő lapokból, az ide hozzánk beözönlő német kereskedelemi- és ipari vállalkozásoktól tanulnunk kellene azt is, hogy ebben az országban az embereket nem lehet tisztára az ipari cikkek piacra hozásával a vételre ösztökélni. Itt egyébb is kell, hogy az emberek figyelme o- da rögződjön egy és más árucikk felé. A németek a reklámhoz folyamodnak és ahol és ahogy csak szerét tehetik, ott hirdetik árucikkeiket: újságokban, vasutak mentén, közlekedési alkalmatosságok on, épülő és felépített házakon. Nem igy van ez mifelénk, «hol a reklám még gyermekkorát éli. Még a fővárosban sem emelkedett a reklám arra a nívóra, mint egy kisebb német állam fővárosában. Ami reklám itt mifelénk látható, az kevés- kivétellel mind idegennek a reklámja, a hazai termékeket a nagy publikum nem is látja. Ezek mintha hét pecsét alatt tisztára szakkörök számára volnának föntartva. Ebből a hibából kellene kikászo- lódnia a magyar iparnak. Ha a magyar pubilkum meglátja a magyar terméket is az újságban hirdetve, bizonyos, hogy akkor megmozdul benne a hazaszeretet és inkább vásárol itthon készített cikket, semmint külföldit. Karácsonyi ünnepek előtt tehát a magyar ipar érdekében valónak tartjuk, hogy a gyárosok és kereskedők a reklámot vegyék i- génybe, mert ez az egyetlen kipróbált módja annak, hogy bizonyos árucikkeket a közönség mindig szem előtt tartson és^ szükég esetén azokat vásárolja. Ősi tapasztalat, hogy az emberi megszokás még a silányabbat is szívesebben veszi a neki idegenszerüen ható újnál. A reklám utján elérhetnek, hogy a magyar ipar fokozódott mértékben tudna elhelyezkedni magyar családok körében. Látjuk, hogy nemcsak a magyar embei hazaszeretetén múlik a magyar ipar támogatása, hanem a magyar iparosnak az ügyességén is. Ha ők úgy fognak dolgozni, mint a németek, akkor Kaphat* villanyszerelési üzletekben, viilanytelepeken és • .JHEKMÍVHUil, Mipst, ÜL, Iwto-Mfit U. üif-tóii t*. • Seejsbb és a legtartósabb drótszilas lámpa. Uuzaí? jrótszáHai 75"/e érammegtakaritás.
