Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-19 / 41. szám (42. szám)
Fehérgyarmat, II. évfolyam. 41. szám. 1913. október 19. rcyärhät Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ...............4 kor. Ne gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTHc-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A gondolat szabadsága. Az egyes szakminiszterek az ő- szi politikai Campagne közeledtével nem késnek a nyilvánnoság elé hozni azt, hogy micsoda tö vény tervezetek vannak munkába, melyek készek már és ezek közül, melyik az, a mely legelsőnek törvényhozási tárgyalás alá kerül. Ezen híradások között általában nem kis feltűnést kelt az igazságügyminiszter programmjába felvett sajtóreform, melynek szükségessége a köztudatban gyökerezik és megvalósitását leginkább a hivatásos irók és újságírók várják. És méltán. Az 1848. évi XVIII. t.-c. epochalis kijelentése, hogy „gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti,, — a mely kijelentés egy szóval kifejezve a gondolat szabadságát jelenti, avitikum, múzeumba való régiség és a technika jelenlegi állása mellett szánalmas mosolyt kiváltó coriusom. — A modern fejlődés, az élet lüktető ereje keresztülgázolt ilyen — bármi magasztosnak tetsző — elvi kijelentéseken s a való élet azt nézi, amit értékelni valónak tart. Az pedig elvitázhatatlan, hogy a mai sajtó nem eszmék és elvek propagálása már, hanem kiadói üzleti érdek hasonlóan más vállalathoz. Ekként a kiadói érdek szabályozása tulajdonképpen a sajtóreform. Messze, nagyon messze menne csak nagy vonásokban is határkőként, megjelölni azokat az etappeo- kat, melyek a tényleg létező jelent a múlt országutján erre is vezették. Még terjengősebb lenne, valóban kulturtörténelmi , adattár felhalma- zását képezné a fejlődés utján az elváltozás frázisait csak megállapi- tani is. Sokkal helyesebb, ha egy kijelentéssel ütjük el a dolgot s azt mondjuk, hogy a közönség teremtette meg ezt az állapotot, a mely — sajnos lenne—helyzetnek, meg- változliaílan helyzetnek fogadtatnék el. Mert, az vitán felüli, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Tarthatatlan et- hikailag, de tarthatatlan emberileg is. A politikai érdektől eltekintve a kiadó üzleti élelmességet szolgáló szenzációk neme, iránya és za- bolázatlansága ethikailag már is korrumpáló; az újságírók, irók helyzete, mogélbeí/'se, jogviszonya a kiadókkal szemben emberileg is sajnálandó. Csak egy példát reá. Közönséges mindennapi a példa. A kiadó érdeke az, hogy ez vagy az a közlemény ilyen vagy olyan tendenciával nyomdafestéket lásson, hogy ez meglegyen, ezt a tendenciát valakinek meg kell érteni, feldolgozni és a feldolgozás keretében, mint a saját egyéni megyőződését visszaadni. Hiszen azért fizetett munkatárs. Ha megteszi: lelkiismerete ellen vét igen gyakran ? ha ellenszegül: állását veszti a hirlapiró. Nem rettenetes ez ethikailag és emberileg egyaránt ? De ettől eltekintve nemcsak méltányos, hanem jogos is, hogy a hivatásos újságírók statusának jogviszonya a kiadóval szemben speciális törvényben precziziroztas- sék. Ámde éppen itt van a bökkenő. És mi magunk is, kik nem tartjuk magunkat analfabétának a sajtóreform évtizedes története ismeretében s nagyon is számon tartjuk Kene- di javaslatától kezdve a vidéki hírlapírók szövetségének nem régiben megjelent reform terveit: komoly belátással és mérlegeléssel valljuk és hisszük, hogy igy kiszakitottan a sajtóreíormot megalkotni nem lehet, jogi tételeket, büntető jogi can- telláival ellátott tiltó rendszabályokat lehet befektetni egy nj törvényben, de gyakorlatilag ezt üdvösen alkalmazni csak akkor lehet, ha e tételek, ezek a rendszabályok az egész intézmény célját szolgálják. Ebbe az intézménybe pedig a kiadók üzleti érdeke is belevág. Nagyon is az elevenbe. Nélkülök, az ő meghallgatásuk nélkül a kérdést rendezni nem lehet — nekünk legalább ez a szerény véleményünk. Az üzleti érdek pedig nem hunyászkodik meg az élni akarás kényszere folytán csak úgy egyszerűen, természetéből folyik, hogy a conjunkturákat veszi figyelembe és ezeknek okszerű felhasználásával tesz és cselekszik. Éppen ezért, valahányszor sajtóreformról olvasunk, hallunk és a- dózzunk bár a legnagyobb elismeréssel a jó szándék iránt — hiszen a pokol útja is jó szándékkal van kikövezve — nem tagadjuk meg: szeretnék látni azokat a köveket, pilléreket, melyeken ez a reform felépítve van. De arról— lehet, hogy nem igy van s ekkor szánj uk-bán- juk tudatlanságunkat — nem olvashatunk, nem hallottunk, hogy az újságkiadók syndikatusának összeegyeztetett volna magával a nagy elvi kijelentéssel a gyakorlati megvalósítás mikéntjére nézve, hogy a gondolat szabadsága valóban az egyének szabadsága legyen. • 4 Segjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 üuzDií Irétszáilal 756/e árammegiakaritáa. c Kapható villanyszerelési üzletekben, vHIanytelepeken és • HAWAII SiEMESS-Si^yCKEftT-ttóVEA-iél. Budait, VL, Tiréz-kdfat 3«. ßjiwrieit 8.'
