Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-10-19 / 41. szám (42. szám)

2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. október 19. A községek pénzügyei. ii. Adósságcsinálásra csábította a közsé­geket továbbá a községi kötelezvények rendszerére alapított hitelnyújtás. A köz­ségi beruházások majdnem mind ilyen törlesztéses kölcsön alakjában történtek. A községek pótadójának, hasznothajtó jogositványinak lekötése fejében a pénz­piacok kapva-kaptak a községi kötelez­vények elhelyezésén. A község vezetői pedig minden számítás nélkül ilyen drá­ga kölcsönpénzen építettek községháza­kat, iskolákat, óvodákat, utakat, utcá­kat, gyalogjárókat, vízvezetéket, villa­mos világítást, csatornákat stb. Éppen a legtörekvőbbnek látszó falusi község és kisebb városok hozzájuk nem illő fényűzéssel építettek, rendeztek utcákat. Karópalánkok mentén, néhol nagy da­rabon kertek és vetemények mellett vo­nul el a hosszú aszfaltos utca gyalog­járója. Az aszfalttársaság még a külső utcákat is kiaszfaltozta kölcsönpénzen, községi kötelezvényekre csinált adósság­ból. A fényűző és hiú községi képvise­lőtestület pedig ilyen külsőségekben ta­lálta a községfejlesztés szépségeit. Szalmafedeles, roskadozó apró pa­rasztházak rendetlen sorai között világit a villamosvilágitás. Hogy mire való itt az éjjeli villamos világilás, ahol sem­miféle ejjeli utcai forgalom, semmiféle éjjeli élet nincs, valóban megfoghatat­lan. Hisz még a fővaros is félreeső ut­cáit legfeljebb olcsó petróleumlámpák­kal és gyéren világítja. Ellenben az al­földi faluk elhagyatott utcái ragyogó fényben úsznak, Ezt ugyan kultúrának senki sem mondhatja, mert éppen a a községi kultúra legértékesebb ténye­zői hiányoznak, sőt éppen ezeket nem lehet többé fejleszteni költség hiányában, mert a felesleges luxusos kiadás és e IRÉN. Irta: Leopold Kornél. — Szabad kérnem, szólt bátortalanul a fi­atal-ember. — Oh, — igen. A következő pillanatban már egy táncoló pár gomolygott a mámoros, izzó báli levegő­ben. A leány igazán bájos volt. Fiatal arcocs­káján, tétova tekintetén valami kimondhatatlan bizonytalanság látszott. Aggódva jött. Vájjon föl-e fogják kérni, nem fog-e petrezselymet árulni, — amivel anyja ijesztgette. Ezer gond gyötörte, még csak egy pillanattal ezelőtt, — s most, mintha minden feledve lenne. Oly biztosan táncolt, hogy a majomszigeten álló fiatalemberek csodálkozó tekintettel követték pehelykönnyű, lebegő alak­ját. Irént szinte perzselték az éhes férfi szemek, mégis oly vidáman táncolt, hogy táncospárját is bámulatba ejtette. Hogy a férfiak oly csodálkozó tekintettel követték a táncoló párt. annak több oka volt. Már rebesgették az egész környéken, hogy a szép Torday Irént elveszi a fiatal Kálnoky He- lidor, ki a lányba fülig szerelmes volt. Eleinte csak pletykának vélték az ügyet, utóbb azon­ban nagyon sokat voltak együtt, ami biztos jele annak, hogy van valami köztük. Szó sincs róla, valami volt is a dologban, Helidor kitartott Irén mellett a bál alatt és oly végett csinált adósság kamata fele­mészti a községek pénzét. Már most sok helyen ezt a szomorú valóságot be is kell vallani. A rendezett tanácsú városok kénytelenek átalakulni nagyközségi szervezetté, mert ez utób­biak már a külön községi jegyzőtartást, a külön községi orvos, állatorvos, szü­lésznőtartás költségeit nem bírják el. A községi iskolák pedig mindjobban meg­ritkulnak. Állami vagy felekezeti isko­lákká alakulnak át. A községi iskolák rendeszere, melyhez Eötvös József báró ezelőtt 45 évvel oly sok szép reményt fűzött, jóformán megbukott. Egyedül Budapest főváros és talán néhány vidé­ki város tartotta meg tisztán községi jellegű népiskoláit. Másutt ez a jelleg lassankint megszűnik. Ne is beszéljünk hát községi kultú­ráról ott, ahol a községek még az ál­talános közigazgatás feladatait sem ké­pesek elvégezni a saját erejükből, ha­nem állami és felekezeti forrásokra kénytelenek támaszkodni. A népműve­lés, a népjóléti, a közegészségügyi cé­lok ápolására mi sem marad. A nép képzőművészeti, zenei, általános mű­veltségi kiképzésről szó sem lehet ott, ahol még a kötelező elemi oktatási tör­vényt sem képes a község a saját ere­jéből végrehajtani. Ha pedig okát keressük ennek az erőtlenségnek, azt főleg a község veze­tőinek a pénzgazdálkodás, a vállalkozás terén tapasztalt járatlanságában kell ke­resni. Szépszavu rábeszélők, a tájéko­zatlansággal ügyesen visszaélők s a bi­zalom kizsákmányolói könnyű szerrel vitték be a községeket felesleges adós- ságcsinálásokba. Ezt pedig tehették annyival is könnyeben, mivel a közsé­gek pénzügyeit és számadásait ellenőr­ző vármegyei hatóság nem mindenütt gyakorolta ellenőrzői hivatását a közsé­gek jól felfogott érdekében. hevesen ostromolta, hogy a leány feje szinte kábult. Megszokta ugyan ő már ezt, hisz nem első napja udvarol neki, hanem a környezet az mégis elkábitotta. Különösen az a sok buta férfi tekintet. Csárdást húzott a cigány. Helidor rögtön felállt s karját nyújtotta. — Szabad? —. Naturelement, szólt franciául Irén. — Mi az, maga franciául is tud? — Avec plaisier, Monsieur. — Oh maga csodálatos lány eddig még nem szólt erről semmit. Tudja én is nagyon kedve­lem Napoleon nyelvét. — Én inkább Napóleont. Ő az egyetlen ka­tona, akit imádok. — Maga i . . . i . . . imádja ? ? ? — Miért, hát van abban valami. Imádni valakit, aki már nincs. Ezzel csak nem csalom meg magát. Maga kis csacsi. Ehhez az ideá­lomhoz hü vagyok, — ezt nem fogom megcsalni soha. Az én szerelmem magához — földi érze­lem, — mig ami hozzá köt, az valami egészen más. Csodálata az energiának, a hajthatatlan szívósságának, világot lenyűgöző hatalomnak. Helidor ügyetlennek, esetlennek érezte magát, mint valami gymnazista. Néha lopva Irén sze­mébe nézett, mintha onnan remélné megcáfol- tatni az ajkával mondottakat, Irén azonban csak beszélt, mint a ki más bolygon jár. Dacára e furcsa párbeszédnek ropták a tánco^ s az őket szemlélő nem is sejtette volna, mi történik kettőőjük között. A belügyminisztériumban már évtize­dekkel ezelőtt észrevették a bajt és on­nét indult ki a gondolat, hogy hiteles staiisztikai adatokat kell gyűjteni a köz­ségek vagyoni és pénzviszonyairól, me­lyek jóformán közprédát képeztek. Ezek a most közzétett adatok megdöbbentők •ugyan, de még sem kétségbeejtők, mert a lavinaszerű romlást meg lehet még állítani. Éppen most dolgoznak a bel­ügyminisztériumban a községi közigaz­gatás teljes újjászervezésén és a váro­sok fejlesztéséről tavaly alkotott tör­vény végrehajtásán. Ehhez csakugyan élénk felvilágosításul szolgálhatnak ezek az adatok, amelyek hatalmas számosz­lopokban, megcáfolhatatlan valósággal mutataíják azt, hogy milyennek nem szabad lenni többé a községi közigaz­gatásnak, ha a még meglevő községi erőt megmenteni akarjuk. A község vezetőinek egyébbkéní min­denek előtt a közhitelviszonyok, a pénz- gazdálkodás művészetét kell elsajátítani. A modern közigazgatás alapja a vagyo- nosodás, az anyagi erőgyűjtés. S csak a rendezett anyagi viszonyok közt élő község képes kulturális, közegészség- ügyi, népjóléti és szociális feladatait teljesíteni. rekedtség és hurut ellen nincs jobb a Réthy- pemetefű cukorkákéi Millió émber szereti a világhírű RÉTHI cukorkát mertrendkivül kellemes izü, a gyomrot, étvágyat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan hazsnál. vásárlásnál vigyáz­zunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk, mivel sok haszontalan utánzata van. Az eredé­inek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY“ név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. Postán küld 5 dobozt frankó 3 koronáért: RÉTHY BÉLA gyógyszerész Békéscsaba­Egy huszárfőhadnagy jött oda és elkérvén Irént táncosától, Helior gondolataiba merült. A csárdás végeztével a főhadnagy vissza­vezette Irént édes anyjához, mire Helidor is rögtön ott termett, feledve minden keserűséget, melyet a leány neki okozott. — Talán bemennénk az étterembe, mindjárt souper lesz s ajánlatos volna nem az utolsó pillanatban helyünket biztosítani. — Oh — igen, nagyon helyes, hagyta hely­ben a mama. Megengedi, hogy bemutassam az smerősünket, Fehér főhadnagy urat. Kölcsönös meghajlás után Helidor Irén kar­jába ölté kézét, mig a főhadnagy a mamát gardírozta. Csak nagy nehezen tudtak magoknak helyet szorítani a már is zsúfolt vendéglőbe. Irén, He­lidor és a főhadnagy között, mig a mama a kedvesnek mutatkozó főhadnagy mellett vá­lasztotta a helyet. A társalgás hamar megindult, igaz ugyan hogy a legtöbbet a hadnagy beszélt, azonban oly érdekes hangja és modora volt, hogy még Helidor is érdeklődve hallgatta a nyári ma­nőver kellemességeit. Egyszerre csak Helidor meglepetésére azt mondja a főhadnagy, hogy őt arra az időre mig a gyakorlatok a környéken lesznek, Tor- day-hoz szállásolták be. Irén elpirult, Helidor dühöngött s csak forrt benne a méreg. Végre Irén szakította meg a csendet. — Hát Ön az főhadnagy ur, akinek a hol­miját ma egy katona hozta hozzánk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom