Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-19 / 41. szám (42. szám)
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. október 19. A községek pénzügyei. ii. Adósságcsinálásra csábította a községeket továbbá a községi kötelezvények rendszerére alapított hitelnyújtás. A községi beruházások majdnem mind ilyen törlesztéses kölcsön alakjában történtek. A községek pótadójának, hasznothajtó jogositványinak lekötése fejében a pénzpiacok kapva-kaptak a községi kötelezvények elhelyezésén. A község vezetői pedig minden számítás nélkül ilyen drága kölcsönpénzen építettek községházakat, iskolákat, óvodákat, utakat, utcákat, gyalogjárókat, vízvezetéket, villamos világítást, csatornákat stb. Éppen a legtörekvőbbnek látszó falusi község és kisebb városok hozzájuk nem illő fényűzéssel építettek, rendeztek utcákat. Karópalánkok mentén, néhol nagy darabon kertek és vetemények mellett vonul el a hosszú aszfaltos utca gyalogjárója. Az aszfalttársaság még a külső utcákat is kiaszfaltozta kölcsönpénzen, községi kötelezvényekre csinált adósságból. A fényűző és hiú községi képviselőtestület pedig ilyen külsőségekben találta a községfejlesztés szépségeit. Szalmafedeles, roskadozó apró parasztházak rendetlen sorai között világit a villamosvilágitás. Hogy mire való itt az éjjeli villamos világilás, ahol semmiféle ejjeli utcai forgalom, semmiféle éjjeli élet nincs, valóban megfoghatatlan. Hisz még a fővaros is félreeső utcáit legfeljebb olcsó petróleumlámpákkal és gyéren világítja. Ellenben az alföldi faluk elhagyatott utcái ragyogó fényben úsznak, Ezt ugyan kultúrának senki sem mondhatja, mert éppen a a községi kultúra legértékesebb tényezői hiányoznak, sőt éppen ezeket nem lehet többé fejleszteni költség hiányában, mert a felesleges luxusos kiadás és e IRÉN. Irta: Leopold Kornél. — Szabad kérnem, szólt bátortalanul a fiatal-ember. — Oh, — igen. A következő pillanatban már egy táncoló pár gomolygott a mámoros, izzó báli levegőben. A leány igazán bájos volt. Fiatal arcocskáján, tétova tekintetén valami kimondhatatlan bizonytalanság látszott. Aggódva jött. Vájjon föl-e fogják kérni, nem fog-e petrezselymet árulni, — amivel anyja ijesztgette. Ezer gond gyötörte, még csak egy pillanattal ezelőtt, — s most, mintha minden feledve lenne. Oly biztosan táncolt, hogy a majomszigeten álló fiatalemberek csodálkozó tekintettel követték pehelykönnyű, lebegő alakját. Irént szinte perzselték az éhes férfi szemek, mégis oly vidáman táncolt, hogy táncospárját is bámulatba ejtette. Hogy a férfiak oly csodálkozó tekintettel követték a táncoló párt. annak több oka volt. Már rebesgették az egész környéken, hogy a szép Torday Irént elveszi a fiatal Kálnoky He- lidor, ki a lányba fülig szerelmes volt. Eleinte csak pletykának vélték az ügyet, utóbb azonban nagyon sokat voltak együtt, ami biztos jele annak, hogy van valami köztük. Szó sincs róla, valami volt is a dologban, Helidor kitartott Irén mellett a bál alatt és oly végett csinált adósság kamata felemészti a községek pénzét. Már most sok helyen ezt a szomorú valóságot be is kell vallani. A rendezett tanácsú városok kénytelenek átalakulni nagyközségi szervezetté, mert ez utóbbiak már a külön községi jegyzőtartást, a külön községi orvos, állatorvos, szülésznőtartás költségeit nem bírják el. A községi iskolák pedig mindjobban megritkulnak. Állami vagy felekezeti iskolákká alakulnak át. A községi iskolák rendeszere, melyhez Eötvös József báró ezelőtt 45 évvel oly sok szép reményt fűzött, jóformán megbukott. Egyedül Budapest főváros és talán néhány vidéki város tartotta meg tisztán községi jellegű népiskoláit. Másutt ez a jelleg lassankint megszűnik. Ne is beszéljünk hát községi kultúráról ott, ahol a községek még az általános közigazgatás feladatait sem képesek elvégezni a saját erejükből, hanem állami és felekezeti forrásokra kénytelenek támaszkodni. A népművelés, a népjóléti, a közegészségügyi célok ápolására mi sem marad. A nép képzőművészeti, zenei, általános műveltségi kiképzésről szó sem lehet ott, ahol még a kötelező elemi oktatási törvényt sem képes a község a saját erejéből végrehajtani. Ha pedig okát keressük ennek az erőtlenségnek, azt főleg a község vezetőinek a pénzgazdálkodás, a vállalkozás terén tapasztalt járatlanságában kell keresni. Szépszavu rábeszélők, a tájékozatlansággal ügyesen visszaélők s a bizalom kizsákmányolói könnyű szerrel vitték be a községeket felesleges adós- ságcsinálásokba. Ezt pedig tehették annyival is könnyeben, mivel a községek pénzügyeit és számadásait ellenőrző vármegyei hatóság nem mindenütt gyakorolta ellenőrzői hivatását a községek jól felfogott érdekében. hevesen ostromolta, hogy a leány feje szinte kábult. Megszokta ugyan ő már ezt, hisz nem első napja udvarol neki, hanem a környezet az mégis elkábitotta. Különösen az a sok buta férfi tekintet. Csárdást húzott a cigány. Helidor rögtön felállt s karját nyújtotta. — Szabad? —. Naturelement, szólt franciául Irén. — Mi az, maga franciául is tud? — Avec plaisier, Monsieur. — Oh maga csodálatos lány eddig még nem szólt erről semmit. Tudja én is nagyon kedvelem Napoleon nyelvét. — Én inkább Napóleont. Ő az egyetlen katona, akit imádok. — Maga i . . . i . . . imádja ? ? ? — Miért, hát van abban valami. Imádni valakit, aki már nincs. Ezzel csak nem csalom meg magát. Maga kis csacsi. Ehhez az ideálomhoz hü vagyok, — ezt nem fogom megcsalni soha. Az én szerelmem magához — földi érzelem, — mig ami hozzá köt, az valami egészen más. Csodálata az energiának, a hajthatatlan szívósságának, világot lenyűgöző hatalomnak. Helidor ügyetlennek, esetlennek érezte magát, mint valami gymnazista. Néha lopva Irén szemébe nézett, mintha onnan remélné megcáfol- tatni az ajkával mondottakat, Irén azonban csak beszélt, mint a ki más bolygon jár. Dacára e furcsa párbeszédnek ropták a tánco^ s az őket szemlélő nem is sejtette volna, mi történik kettőőjük között. A belügyminisztériumban már évtizedekkel ezelőtt észrevették a bajt és onnét indult ki a gondolat, hogy hiteles staiisztikai adatokat kell gyűjteni a községek vagyoni és pénzviszonyairól, melyek jóformán közprédát képeztek. Ezek a most közzétett adatok megdöbbentők •ugyan, de még sem kétségbeejtők, mert a lavinaszerű romlást meg lehet még állítani. Éppen most dolgoznak a belügyminisztériumban a községi közigazgatás teljes újjászervezésén és a városok fejlesztéséről tavaly alkotott törvény végrehajtásán. Ehhez csakugyan élénk felvilágosításul szolgálhatnak ezek az adatok, amelyek hatalmas számoszlopokban, megcáfolhatatlan valósággal mutataíják azt, hogy milyennek nem szabad lenni többé a községi közigazgatásnak, ha a még meglevő községi erőt megmenteni akarjuk. A község vezetőinek egyébbkéní mindenek előtt a közhitelviszonyok, a pénz- gazdálkodás művészetét kell elsajátítani. A modern közigazgatás alapja a vagyo- nosodás, az anyagi erőgyűjtés. S csak a rendezett anyagi viszonyok közt élő község képes kulturális, közegészség- ügyi, népjóléti és szociális feladatait teljesíteni. rekedtség és hurut ellen nincs jobb a Réthy- pemetefű cukorkákéi Millió émber szereti a világhírű RÉTHI cukorkát mertrendkivül kellemes izü, a gyomrot, étvágyat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan hazsnál. vásárlásnál vigyázzunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk, mivel sok haszontalan utánzata van. Az eredéinek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY“ név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. Postán küld 5 dobozt frankó 3 koronáért: RÉTHY BÉLA gyógyszerész BékéscsabaEgy huszárfőhadnagy jött oda és elkérvén Irént táncosától, Helior gondolataiba merült. A csárdás végeztével a főhadnagy visszavezette Irént édes anyjához, mire Helidor is rögtön ott termett, feledve minden keserűséget, melyet a leány neki okozott. — Talán bemennénk az étterembe, mindjárt souper lesz s ajánlatos volna nem az utolsó pillanatban helyünket biztosítani. — Oh — igen, nagyon helyes, hagyta helyben a mama. Megengedi, hogy bemutassam az smerősünket, Fehér főhadnagy urat. Kölcsönös meghajlás után Helidor Irén karjába ölté kézét, mig a főhadnagy a mamát gardírozta. Csak nagy nehezen tudtak magoknak helyet szorítani a már is zsúfolt vendéglőbe. Irén, Helidor és a főhadnagy között, mig a mama a kedvesnek mutatkozó főhadnagy mellett választotta a helyet. A társalgás hamar megindult, igaz ugyan hogy a legtöbbet a hadnagy beszélt, azonban oly érdekes hangja és modora volt, hogy még Helidor is érdeklődve hallgatta a nyári manőver kellemességeit. Egyszerre csak Helidor meglepetésére azt mondja a főhadnagy, hogy őt arra az időre mig a gyakorlatok a környéken lesznek, Tor- day-hoz szállásolták be. Irén elpirult, Helidor dühöngött s csak forrt benne a méreg. Végre Irén szakította meg a csendet. — Hát Ön az főhadnagy ur, akinek a holmiját ma egy katona hozta hozzánk?
