Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-09-28 / 39. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. szeptember 28. Védekezés a kolera réme ellen. Még élnek közöttünk emberek, akik a hatvanas évek kolerajárványára vissza emlékeznek. Olyan súlyos benyomást gyakorolt ez a betegség az emberekre, hogy sokan nem is a kolerától, hanem a kolera látásának izgalmaitól, az el- kékülő, kínokban vonagló emberek hörgésétől lettek beteggé. A kór ellen nem tudtak másként védekezni, mint kuruzsló szerekkel, kénnel, füstölgéssel. Még ma sem találták föl a kolera szérumát, mégis összehasonlíthatatlanul kissebb a kolera megbetegedések száma. Mert rájöttünk, hogy a fertőző járvány ellen mindössze egyetlen orvosság létezik : — a tisztaság. Az orvosok ebben a betegségben rendszerint kikérik a hatóságok támogatását. Mert csak az előzetes óvintézkedések tudják megóvni az embereket attól, hogy a veszedelem közzéjük ne férkőzzön. Az előzetes intézkedések azonban rendszerint egy kissé megkésve történnek. Mert nemcsak a megfertőzött vidékhez közel eső folyam vizét kell eltiltani attól, hogy a nép abból igyék, vagy hogy ruháit mossa, nem csak arra kell vigyáznunk, hogy a határok lezárassanak, hanem óvakodnunk kell még mielőtt a kék betegség gyökeret vert volna az országban. Megakadályozhatnánk a járvány be- cipelését azzal, ha nem az utolsó órában kezdenők meg az előzetes intézkedéseket, hanem ha a hatóság, a pap, A LÁTOGATÁS UTÁN. Irta: Dánielné Legyei Laura. Klárának délelőtt volt a doktori avatója. Délben nagy, diszes társaság gyűlt össze a fiatal leány ünneplésére. Kádár és Kádárné boldog mosolylyai nézték leányukat. Klára huszonkét éves korára elvégezte egyetemi tanulmányait, Kádárné abban reménykedett, hogy lánya most már az ő ízlése szerint fog nagyleányoskodni. Eddigi élete tanulás és tanulás . . . Kádár büszkén mutogatta a Klára kitűnő bizonyítványait, ám az asszony szive mélyén mindig elégedetlen volt. Az 6 életében mást hívtak leányságnak. És képzeletében feltűntek a forró levegőjű tánctermek, az éjjeli zenék, az óriási virág-kosarak. És látta fehérfalu leányszobáját sok nippel, figurával, kecses világoskék bútorzatával. Ezekről a dolgokról azonban nem beszélt Klárának. Tudta, hogy a lánya a legszeretőbb szivü, legtisztább- lelkü gyermek, ám a maga utján akar járni. Ez az ut már akkor sem tetszett Kádárné- nak, mikor Klára az egyetemre beiratkozott. A gimnázium még hagyján. . . . Végre is el kell valamivel tölteni az időt, mig a lány 18 éves nem lesz. Akkor majd megkezdi az úri, vagyonos leányok nagylányoskodását. Klára azonban egyetemre akart menni és oly szelíd határozottsággal beszélt terveiről, hogy Kádárné még ellenkezni sem próbált. A fehér leányszobából sem lett semmi. Klára saját Ízlése szerint rendezte be dolgozószobáját, Acélszürke, nagy karosszékek, hatalmas Íróasztal, tágas könyvszekrény, egy pár metszet, •z volt minden. a tanító és mindazok a tényezők, akiknek a népre befolyásuk van, évközben figyelmeztetnék a népet a tisztaság nagy előnyére, a tisztaságnak arra a hathatós erejére, amelynél külünb óvintézkedés nem létezik. Miért nincs a hollandusoknál, miért nincs az angol nép között elterjedve a kolerajárvány. Sem az egyik, sem a másik nincs sokkal különb gazdasági helyzetben a magyar népnél, de a hollandus nem tölti életének legnagyobb részét korcsmákban, nem dőzsöl és nem forgácsolja szét erejét, hanem gazdaságosan rendezkedik be, az életét a tisztaság alapelvei szerint rendezi be és a betegség ördögét visszaszorítja. A mi törekvésünk nem lehet más, a kolera és egyébb betegségek elleni küzdelemben, mint az, hogy tisztán éljünk, és hogy a tisztátalanságot mindenféle eszközzel megakadályozzuk. A testi tisz- tátalanság nem kevésbé megvetendő, mint a lelki tisztátalanság. Aki nem tudja kellőképen ápolni a testét, aki a környezetét nem tudja rászoktatni arra, hogy tisztán éljen, tisztát egyék, tiszta ruhát vegyen föl, sűrűn mosakodjon, világos és pormentes lakásban lakjon az nem fogja megérteni azt, hogy mi a betegség ellen a legjobb orvosság. A ki erre nem képes, az mindig ki lesz téve annak, hogy egy járványnak áldozatul essen. Népünket oktassuk ki inkább a tisztaságra, mint minden más egyébbre. Tanulja meg a nép, hogy tiszta lélek csak tiszta testben lakhatik és hogy nincs nagyobb boldogság a világon, mint az a tudat, hogy az ember saját a- karaterejével, önfegyelemmel tudott gátat vetni a kór terjedésének. Tehát ne terjeszkedjünk ki másra, mint a tisztaságnak minél szélesebb rétegben való meghonosítására. Ez legyen a célunk a kolera elleni védekezés során. Csahogy vigyázzunk, és ne későn, amikor már az emberek a járvány ittléte miatt elvesztették a fejüket, vigyázzunk, hogy ne ilyenkor kezdjük meg a baj reparálását, hanem korábban intézkedjünk. Oktassuk ki a népet arra, hogy a tisztaság nem követel okvetlenül jó módot, hanem hogy lehet— mint ahogy azt a hollandusok és angolok példája is mutatja—még szegény sorban is tisztának lenni. Aki az északi országokban járt és ellátogatott akár egy hajómunkás otthonába, az csodálkozással tapasztalta, hogy milyen rend honol a kis hajókban. Milyen égészsé- gesek gyermek és agg egyaránt és hogy milyen egyszerű eszközökkel tudnak e- zek az emberek küzdeni a betegségek mindenféle fajtája ellen. Mert nemcsak ez az egyetlen előnye a tisztaságnak, hanem van egy más fontosabb előnye is, az, hogy az ember megelégedettebb, vidámabb és jóval nagyobb az életkedve, mintha testi bajokkal kell küzdenie. A magával megelégedett és jókedvű ember tud már a testével ellentállni a fertőző betegségnek. A lerongyolódott, külsőleg és benKádár teljesen leánya pártjár. volt mindig. Kádárnénak azonban sem a szoba, sem a Klára életprogramja nem tetszett. Ám összeütközés sohasem volt közöttük. Imádták egymást, a- zonfelül Kádárné érezte, hogy a lánya energiája nagyobb, erősebb, mint az övék. Ezt csodálatosképen már akkor is tudta, mikor Klára mint három éves gyermek a házukhoz került. Mert a szép, barnahaju, nyúlánk leány bölcsője nem a Nagy János-utcában ringott. Isten tudja, volt-e egyáltalán bölcsője, vagy csak rongyokból vackolt helyen aludta gyermekálmait, mig az emberi könyörületesség ki nem szabadította a legszörnyübb' nyomorúságból. A gyermek a lelencházba került s ezt a gyermeket fogadták örökbe Kádárék. A Nagy János utcai palotában eleinte nagyon titkolták a dolgot. Még cselédséget is változtattak, hogy Klára ne sejtsen semmit származásáról. Mikor a lányka serdülni kezdett, Kádárék elhatározták, hogy megismertetik a titokkal. Inkább tőlük tudja meg, mint mástól, idegentől, közömböstől, vagy épen rosszakaratútól. S volt még egy rémük: az anya, aki élt züllötten, egy förtelmes, mocskos élet fertőjében. Néha-néha azonban jelentkezett, többnyire csak levélben és gyermekét kívánta látni. Bár semmiféle törvényes joga a kérésre nem volt, Kádárék ilyenkor mindig pénzt küldtek neki s az asszony egy darab ideig szerencsésen elcsendesedett. Féltek, hogy ez a rettenetes asszony valahogy a serdülő Klárához tolakodik, s ezért 1 fel akarták világosítani a leányt. Klára azon. ban a harmadik mondatnál felállt és átölelte Kádárt és Kádárnét: — Tudom már mindezt. Ne beszéljünk róla. Látom, hogy nektek rosszul esik. — Mióta tudod ? — kérdezte riadtan az asszony. Klára elgondolkozott. — Igazában már nem is emlékszem. Csak nagyon régóta tudom, az ilyesmit valahogy megérzi az ember. Az asszony elsápadt és halkan mondta: — Lehet, hogy — igazad van. Hiába minden jószándék, gyöngédség, senki sem tud anyává lenni, ha a természet nem tette azzá. — Nem — nem, — kiáltott a leány indulatosan — ezt ne mondd! Ti vagytok a legjobb, lagszeretőbb, legnemesebb szülők. És mert ti választottatok engem, százszor jobban imádlak benneteket. Nem is a ti viselkedésetekből tudtam én azt, hanem a sok suttogásból, célzásból, hirtelen abbanmaradt beszélgetésből. . De hiszen mindegy az. Többet nem beszélünk róla, ugy-e? És hízelgő dorombolással simult Kádárékhoz, kik reszkettek, hogy szülőiről fog tudakozódni, de nem tette és Kádárék megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Kádárné most ott ült az asztalfőn s hol az utcára, hol a lányra nézett. Kádár arca ragyogott a boldog büszkeségtől. Sűrűn kocintgatott a doktorkisasszonnyal és az asszony arra gondolt, hogy így is jó. Ha Klára nem akar zsu- rozni, táncolni, estélyekre járni, hát menjen a a maga utjáni, hiszen szemmel láthatólag igen jól érzi magát rajta.
