Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-08-31 / 35. szám

2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. augusztus 31. felett? A jegyző! Igen! Ő jegyzi fel községe lakóinak örömét, vigsá- gát, gyászát! A községi jegyzőnek tehát köte­lességei vanak az állammal szemben és szerepe van a társadalomban. A községi jegyzőt kötelessége: teljesitése és társadalmi szereplése közben két ide8 kell, hogy vezesse a magyar állam törvényeinek szent­sége és a hazaszeretet soha einem múló erénye. Ko—la. A Tisza-Szamosköz gazda­közönségének értekezlete. A Kende Zzigmond cs és kir. ka­marás, nagybirtokos által f. évi augusztus hó 27-ikére a Tisza-Sza- mosköz társulattá alakulása ügyé­ben Szatmárra, a városháza nagyter­mébe összehivott értekezleten a gazdaközönség tekintélyes része igen nágy számban jelent meg, különö­sen járásunk, mely e kérdésben sajnos leginkább van érdekelve, volt képviselve igen szépen. Az értekezleten Kende Zsigmond el­nökölt, ki szép és tartalmas beszédet tartott a Tisza-Szamosköz társulattá a- lakitása érdekében. Igen alaposan fej­tette ki, hogy a szabályozás nem rúg­hat többre holdanként mint 3—4 koro­nára. A szabályozás keresztül vitelére 2 mód van: az egyik, hogy a Túr a Tiszába vezettetik, a másik pedig, hogy A Túr a Szamosba vezettetnék. A Túr és a Batár medre s a természetes viz- vezető medrek (Szenke, Tapolcza stb) a belvizek részére teljesen felszabadulnak és a nagy természetes medrek a belvizek befogadására képesek lesznek. Apátinál a társulat szivattyú telepet épit, a másik két főcsatorna a belvizeket nyíltan vezeti a Szamosba, illetőleg a Tiszába. Elnöki megnyitója után felolvasta- tatott a földmivelésügyi s a pénzügymi­nisztériumhoz intézett kérvények, me­lyekből kiemelünk 4 fontos pontot. Az egyik a,közérdekűség, másika partbiz-. tositások költségének az állam által va­ló elvállalása és annak saját műszaki közegeivel való végrehajtása, harmadik a guláscsi átmetszés kiépítése, mert hisz a Tiszabalparti töltéseket csak úgy le­het helyes vonalozással és végleges medrekkel kiépíteni, ha ezen átvágás létesül. A negyedik kérés pedig a 6 és fél millió korona kamatmentes kölcsön en­gedélyezése. Ez a negyedik pont a legfontosabb, mert hisz tudvalevő, hogy a társulattá alakítás azért történt, mert a csapászok immár elviselhetetlenek és a munkálatok elkészítése a mostani rom pénzviszonyok folytán másként nem biztosítható. Ez a kölcsön 4 esz­tendőre fokozatosan folyósítandó ka­matmentes kölcsön lenne, amely­nek megadása nemcsak nekünk, de az ál­amnak is érdeke. A kérvényhez Kövessy Győző főmér­nök adott még szakszerű felvilágo­sítást, kifejtette, hogy a szomorú tapasz­talatokból okulva a belvíz levezető csa­tornák úgy lesznek kiépítve, hogy ha olyan belvizek is lesznek mint az idén, azokat is képesek lesznek ezek a csa­tornák levezetni. Városunkból akérdéshez Kormány La­jos szólt, a ki a következő alapos s tar­talmas beszédet tartotta: T. Értekezlet! F. évi január 9-én tartott alakuló gyűlés alkalmával ez a vizszabályozó társulat nem alakulhatott meg, mert a többség az alakulást leszavazta. Én úgy gondolom, hogy ez azért történt, mert nem volt ez a dolog kellően előkészítve. Mikor a gyűlés volt, azon a napon lett tudomására hozva a köz­gyűlés tagjainak a véleményező bizottság ja­vaslata. A közönség, a községek az ő megbí­zottaikat nem azon az alapon hüldték be az alakuló gyűlésre, hanem azon az alapon ami az alispáni meghívóban és a mérnöki jelentés­ben volt. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha ezt a 4 pontot előre megtudta volna a kö­zönség, akkor a társulat meg is lett volna alakítható; mert igen sokan voltak olyanok, akik attól féltek, hogy a társulat megalakítása alkalmával egy óriási teher szakad a nyakába mindenkinek addig is, mig valami hasznát él­vezné. Míg a véleményező bizottág vélemé­nyének 4-ik pontja óriási könnyebbséget nyújt, mert abban az van, hogy ha az állam meg­adja a 6 és fél milliót, akkor alakulunk társu­lattá. T. értekezlet 1 Az volna szerény indítvá­nyom, hogy a véleményező bizottság e javas­latát a községekkel és nagyobb birtokosokkal közölni kellene, hogy mindenki megismerje és megérthesse és akkor összehívni az alakuló gyűlést. Elnöklő Kende Zsigmond adta meg a felvilágosítást s a választ a kérdéshez hozzászólalóknak Indítványára a kér­vényeket nagyobb küldöttség fogja a minisztériumokhoz felvinni, mely kérvé­nyek pedig kinyomattatnak és szétkül­detnek; úgy a küldöttség megalakítását, mint a kinyomatást és a szétküldését Kende Zsigmond elnök vállalta el ma­gára, ki ezen kérdést a legnagyobb a- gilitással s szakértelemmel kezeli. Elnök szerint a kérvények egy kis szá­madással egészittetnek ki, melyekből nyilvánvaló, hogyha az összmunkák a maximalis, azaz tiz millió korona mel­lett vétetik alapul, akkor kát. holdan- kénti évi 2 kor. megterhelésről lehet beszélni. Évi tehert legfeljebb 630-000 koronának véve, bevételnek volna 200 000 kor. az adóvisszatéritésből, bérletek, vas­utak, ittak hozzájárulásából 30000 kor, összesen 230-000 korona. Az évi kiadás kiadás tehát 400000 kor., lenne, ami az ide tartozó 208000 kát. hóié föld évi 2 koronás megterhelésének felel meg. Holdanként és évenként tehát átlag 2 K lenne, a hozzájárulási költségeket pedig az érdekeltség a törvény értelmében ha- szonaránylag tartozna viselni, vagy hol­danként az évi teher 1—4 kor. között vállalkoznia s e hozzájárulási költség nagyságát a társulat az összkormányza- ti jog alapján a föld minősége s a föld­nek azelőtti vízborítása szerint fogja meghatározni. Mi a magunk részéről csak köszönet­tel és hálával tartozunk Kende Zsig­mond cs. és kir. kamarás, nagybirtokos­nak, hogy e mozgalomnak élére állott, mert ennek vezetésére es irányítására ő van egyedül leginkább hivatva.— A szabályozás keresztülvitele agilitása és fáradozása áltál már is biztosítva van. Ez a játás szenvedett legtöbbet a víz­károk által, ezért az egész járás hálával van eltelve iránta. — Egy körüményre mégis felhívjuk Öméltósága figyelmét: Nevezetesen, járjon közbe aziránt, hogy a társulat székhelye Fehérgyarmaton le­gyen. A székkely kérdése ránk nézve nagyon fontos, s a székhelynek egyik hely sem oly alkalmas, mint a központ­ban fekvő, mindenünnen egyenlő távol­ságra eső járási székhelyünk, honnan az összes munkálatok legkényelmesebben s leggyorsabban kezelhetők és ellenőriz­hetők. Ez a járás adja a legnagyobb te­rületet, a legnagyobb anyagi támogatást, méltányos tehát, hogy a székhely itt le­gyen, már csak azért is, mivel erre vo­natkozó mindennemű feltételek városunk­ban fentforognak. A kátyúba rekedt „kultúra“. Mulatságos kis eset esett meg mostanában a mi esős, sáros világunkban. Hát kezdjük. A falu tanítója meg egy e- gyetemi polgár (III.-ad éves orvostanhallgató) arra határozták el magukat, hogy kimennek a mezőre szétnézni, hogy hát miért is sir annyi­ra a jó nép. Amint mennek-mendegélnek egyszer csak az országúton egy sártengerhez érnek. A falu tanítóján, ki jól megtermett, szálas ember, csizma volt, a tanuló legényen pedig, aki kurta, vékony pénzű ember sárga cipő vala. A sárga cipő bizony nem állotta vóna meg a sarat; tudta is ezt a mi deákunk, megkérte hát a tanitó urat, lenne olyan szives ői a hátára venni és átszállítani a körülbelül 2 méter széles kátyún. A tanitó ur szívesen vállalkozott a hőstett véghezvitelére. Nosza rajta deákuram mindjárt felpattant a falu ta­nítójának hátára; lép a tanitó ur, ahogy csak engedi a lába, meg a nadrágja, de Uram bocsá ! . , . amint létévé ballábát a sáros talajra, mintha vajba lépett volna, egészen térden felül sülyedt a tanitó uram lába az országút pocsolyájába; a deák meg eszelte magát és mintegy élőgátnak használva a ta­nitó ur hátát, másik oldalon szárazra léphe­tett. Onnan nézte egyideig „baj“-társának ke­serves kínlódásait, amint az minden erejét összeszedve próbálgatta kihúzni elsülyedt bal­lábát, ami bizony sehogysem akart sike­rülni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom