Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-08-24 / 34. szám

Fehérgyarmat, II. évfolyam. 34. szám. 1913. augusztus 24. r Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre. ... 2 kor. Felelős szerkesztő: Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Dr. SZŐKE SÁNDOR. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRQYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A szent job. Augusztus derekán konvenció mi­felénk, hogy nemcsak első nagy királyunk alkotmányáról, hatalmas institúcióiról, frank birodalmi min­tára való megyei konstuticiójáról, a nagy király személyes hajlamairól, jelleméről, avagy arról a határtalan akaraterőről, amelylyel a pogányság lappangó tüzét itt elnyomta, cikkez­nek a lapok, hanem aktuális fejte­getésekbe bocsájtkoznak, összeha­sonlításokat tesznek a messze múlt nagy alakja és nagy alkotásai kö­zött és a mérleg másik serpenyőjé- bea mai kor vívmányait helyezi el. Persze a régi jó idők messze ma­guk mögött hagyják sok minden tekintetben a mai korcs nemzedéket fölfogásával, gyors és izgalommal teljes életével, tunyaságra és élv­haj hászatra berendezett életmódjá­val. Régi sirások, régi jajgatások, mi­kor lesz már végetek? A múlt, mondja Nitsche, egy golyó, amelyet az emberiség magával cipel neinze- dékről-nemzedékre, érzi a beteges terhet, holott kioperálhatná testéből és csak forradás nyomát kellene viselnie. A történet az élet mestere ugyan, de lehet az élet rossz mes­tere akkor, ha nem arra gondolunk, hogy tanulságainkat csak jóra al­kalmazzuk. Hogy mi ez a jó, az a lényeg a történelem tanitásában és aki nemcsak pártpolitikai szemüve­gen át keresi a históriai igazságo­kat, az meg fog győződni arról, hogy a ma világa ama nagy és súlyos értékeknek sincs hijjával, amelyet sokan csak a múltnak akarnak be­tudni. Az emberi faj, a kultivált vi­lágrészekén talán vesztett valamit zord vadságából, elszántságából és ama kíméletlenségéből, amely alap­ját képezte annak a hitnek, hogy az erő a jog forrása. Nem a harcias erények vezetnek manapság. Az erő és a bátorság mellé immár odasorakozott az ész és akarat is, amely már-már leigáz­za az előbbi tulajdoságokat, hogy teljesen magához ragadja az egyed uralmat. Nézzünk Anglia felé és sorba azokat az országokat, ame­lyek sok minden tekintetben hozzá­juk igazodnak. Nem látjuk-e azt, hogy ezek megannyian a közsza­badságok kiterjesztésére és arra tö­rekszenek, hogy a kultúrát minden társadalmi rétegbe behozzák. Ez a törekvés megnyilvánul az igazság­szolgáltatásban, a közbiztonságban, s közigazgatásban, a közoktatásban, a közgazdaság faktoraiban, de még a katonaságban is. Más szellem hódit itt is teret magának. A -had­sereg a kultivált államokban tudja, hogy feladata nem szorul tisztára a hódításra, hanem inkább arra, hogy az államban legyen a rend és vagyonbiztonság őre és hogy test­edzés, pontosság és kötelességtudás dolgában mintául szolgáljon. Szent István müvei ne arra em­lékeztessenek, hogy mi is azokat utánozzuk. Ne az üldözést tanuljuk meg tőle, mert a pogányság kiirtása már befejezett munka. Tanuljuk meg a bűnt üldözni, nem a más meggyő­ződését. Tanuljunk tőle harciasságot, de ne verekedjük egymásai és ne fecséreljük el apró portyázásokban a nemzet erejét. Tanuljuk meg Szent István szándékát, amely az volt, hogy a nemzetet a földhöz egy szilárd alkotmány és oly népjogok köthe­tik, amelyekben a boldogságra való törekvés a főcél. Hiszen az ország első nagy szervezője is ezt akarta és úgy ő valamint az alkotmány, a melyet magyarjai közzé plántált, en­nek köszönheti halhatatlanságát. A- mikor nagy elvének áldozunk és szentséges jobját körülhordozzuk a nép között, amely ez alkalomból ez­rével tódul Buda-várába, gondoljuk meg, hogy az ő harca nem voltak a harcért, hanem ellenkezőleg a béke érdekében. Egy erős, fejlődésképes Magyarországot óhajtott ő megterem­teni, egy Magyarországot, amely na­gyobb határávala Eelet felé van be- szögelve. Itt nagy szükség van az erős államiságra, az erős nyugoti állami­ságra. Szent István nagy bölcsességére vall, hogy ezt hagyományozta, hogy minden téren alkotott újításában tisztára az a szempont vezette: Ma­gyarországból csak kurturállam lehet. A kelet mai állapota igazoljs, hogy milyen igaza volt első királyunknak, Szent Istvánnak. Még ma is a tele­fon és repülőgép idejében nem kü- lömbek az állapotok ott és nem job­bak az emberek, nem pallérozottabb a lelkűk, mint a milyen volt a hon­foglalás idejében a magyaroké. Csak vegyünk elő bármilyen ujságlapot és olvassuk el pirulva a balkáni vérengzésekről szóló krónikákat. Olvassuk el és akkor bízvást szent áhítattal fogunk nézni a szent job felé. A munkaszünet csődje. Milyen sok hűhó, mennyi előkészület, Studium, ankétezés, kereskedelmi és ipa­ri körök fölháborodása és e fölháboro- dás milyen nehéz politikai és társadalmi eszközöknek való legyűrése volt szük­séges ahhoz, hogy körülbelül másfél évtizeddel azelőtt a vasárnapi munka­szünet törvényerőre emelkebjen. Minden­ki, aki az ország kultúráját a szivén viszeli, .boldogan köszöntötte az első vasárnapot, amikor az üzletek ajtait be kellet zárni és a műhelyekben nem volt szabad dolgozni. Egy uj alakulást vártunk ettől a törvénytől. Mindenki Kapható villanyszerelési üzletekben, vHianyíelepeken és a MBS -SMERT4tóVEK-rtl, Bdapest, VL, Teréz-kint 36. fijír-ut«« 13. leglobb A lampa. m a legtartósabb dráiszáias tiuzafi Irótszáilai 75% árammegtakaritás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom