Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-04-25 / 17. szám
Fehérgyarmat 1913. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. II. évfolyam. 17. szám. ________________április 25. Előfizetési árak: Megjelenik minden pénteken. Egész évre . . . . 8 kor. Negyedévre. ... 2 kor. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRQYARMAT. Félévre . . .... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Dr. HUNWALD IZIDOR. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. NyiUtér soronként 40 fillér. Gazdasági állapotunk. Járásunk számos sebtől vérzik. Oly elhanyagolt állapotban van minden tekintetben, mint kevés része az orsz. - nak s semmi kilátás arra, hogy rövidesen valami javulás állana be. Mindeme bajok azonban elenyésznek most a súlyos gond mellett, lesz-e ho- zadéka a földnek, lesz-e gyümölcse a fának? Teljes bizonytalanság uralkodik nálunk s ma még senki sem tudja megmondani, lehet-e bármit is reményleni. Az elmúlt év őszén állandóan taitó esőzés lehetetlenné tette az őszi szántási és vetési munkálatok elvégzését; a gazdasági tudósítók jelentése szerint a földeknek legfeljebb 15 százaléka lett őszi búzával bevetve, a többi vetetlen, sőt több mint harmada szántatlan maradt. Szerte az országban mindenütt jóval előbbre haladt már a gazdasági munka. Legtöbb helyen úgy az őszi, mint a tavaszi gazdazági munkákat kellő időben el lehetett végezni s bár a múlt hetekben dúló téli időjárás, késői hó és fagy jelentékeny kárt tett ott is a vetésekben, kilátásaik sokkal jobbak, mint a mienk. Gazdaközönségünk túlnyomó részét csak saját baja foglalkoztatja, arra a legkevesebbet gondol, mi az oka elmaradottságunknak s nem-e lehetne azon segítenünk. A baj főokát legtöbben a talaj minőségében, az éghajlati viszonyokban s a sok csapadékban látják, oly okokban, melyeken változtatni nem lehet, legalább is könnyű szerrel nem lehet. Hogy ez okok tényleg megvannak, senki sem tagadhatja, de ezekhez járul még az okok nagy tömege. Nincs helyünk ezek felsorolására s igy csak egyetlen okot óhajtunk a közönség elé tárni. Végigmenve a Nagy-Alföld dús rónáin, Hajdú, Szolnok, Pest stb. vármegyékben az utak s vasutak mellett lépten nyomon teljesen berendezett gazdaságokra bukkanunk; tanya tanyát követ — néhol minden 25—30 holdon, másutt már 5—10 holdon. Legtöbb gazda e tanyáján él télén nyáron, s csak a módosabb gazda vonul be télen a közeli községbe, mig kora tavasztól késő őszig ő is a tanyáján lakik. Ha igaz a közmondás, hogy jó gazda szeme hizlalja a földet, csakis a tanyai gazdára lehet ezt mon-; dani. Állandóan, hajnaltól napszállatig földjén van, egész birtoka egy tömegben, közel hozzá fekszik. Csak kilép a házból, már dolgozhat; ha napközben egy két órára eláll az eső, már végezhet valamit, vihar után nyomban láthatja a kárt s orvosolhatja az orvosolhatót. Nálunk ilyen nincs. Minden gazda a faluban lakik télen nyáron. Ingatlani szanaszét, olyiknak 10 hold földje tizfele van, egymástól néha félnapi járásra, lakásától egy-két órányira. Mennyi idő, mennyi munkaerő pocsékolódik el csak a mindennapi kimenetel s bejövetellel. Esős időben meg sem indulhat s ha déltájban kitisztul az idő, már nem érdemes menni, hisz mire kiér, akár visz- sza is fordulhat. De az örökös faluban lakásnak máskülönden ernyesztő hatása van. Gazdáink későn kelnek s későn fognak a munkáka. Másutt a gazdaköeönség rendszerint egy órával napfölkelte előtt áll munkába s folytatja ezt napfölkelte után egy óráig. Nálunk napfelkelte és napnyugta a végső határok s itt két teljes órát vesztenek. Az ide-oda utazás legalább két óra, a rövidebb munkaidő két óra, ez igy naponta négy óra veszteség, ami hetenkint két teljes nap. Az előrehaladottabb gazdasági kultúrájú vidékek hetenként két nappal többet dolgoznak, mint a mieink. Két egész nap! Ez a két nap az, melylyel minden munkánkban s minden irányban visszamaradtunk s vissza vagyunk maradva. Az öt napot teljesen lefoglalja a mezőgazdasággal járó szorgos, halaszthatatlan munka, szántás, vetés stb. — de nem marad idő a földet szeretettel gondozni, A „FEHÉRGYARMAT“ TÁRCÁJARÉGMÚLT IDŐKBŐL. Irta: Fábián Károly. Poros könyvek, elavult, sárga levelii fólián- sok között kutattam a minap. A fehérgyarmati ref. egyház könyvszekrényének legalsó palczán sorakoznak egymás mellé ezek a könyvek. E- gyik régibb, mint a másik, születési és halotti anyakönyvek, jegyzőkönyvek a 700-as évekből, régelnmlt időkből Lám, lám oly sokat hátijuk emlegetni azokat a régi jó időket, hogy szinte azt hisszük már, hogy azok nem is olyan idők voltak, mint a mostaniak, azok az emberek, kik akkor éltek nem is olyanok voltak, mint mi va- vagyunk. Pedig hát ime azok is csak születtek, azok is meghaltak, azokat is megkeresztelték, elsiratták, énekelték, elhantolták. — Nincs is azok között annyi haszontalanság, mint a mai ir^a-firkák polyvájában. De mikor egyenként előhuzgáltam, gondosan leporoltam ezeket a könyveket, mikor kinyitottam őket, mintha a múlt idők szele csapott volna arezomba leveleik közül. S mikor egyenként kibetüztem a megfakult sorokat, úgy éreztem, hogy azok az idők, azok az emberek mégis csak mások voltak. Lehet, hogy nem volt az a kor jobb, mint a mai, de más volt az annyira, hogy hirtelen nem is tudtam megérteni, hogy tudnak azoknak az embereknek az unokái olyanok lenni, mint mi vagyunk. Ecclézsía követés. Egyik hosszúkás könyvben már a kemény fedél belsőoldalán megkezdődnek a feljegyzések. Drága volt a papir akkor,felhasználták amit lehetett Csak nehezen lehet olvasni: „Gyakorta kelletvén poenitensekvel Ecclesiát követetnem in hocAo 1747 adnotálom . . . * És aztán következnek a nevek, a dátum, az elkövetett bűn. Bizony van ott egy egész lajstrom. Leggyakrabban megszegetett a VII. parancsolat. Azonkívül fordul elő Ecclőzsia követés lopás, káromkodás miatt. De úgy beszélek itt Ecclézsia követésről, mintha mindeki tudná, miben áll az. (Magam sem tudtam, mig utána nem jartam.) Ha az egyháznak valamelyik báránya elté- velyedett az igaz ösvényről, azaz valami olyan tett bizonyosodott reá, mely az erkölcsiséget, a vallást, a jó rendet sértette, ami közmegbotránkozást keltett, de amely tettet mindezek daczára az állami, helyesen földesúri igazságszolgáltatás nem büntette, az ily eltévedt hívőt az egyháztanács maga elé idézte, meghalgatta a bűnöst, és ha az beismerésben volt, kirótta rá a büntetést, az Ecclézsia követést. Ez abban állott, hogy a bűnösnek meghatározott ideig, mely elkövetett tettének nagysága szerint hosszabb, vagy rövidebb volt, minden Isten- tisztelet alkalmával ott kellett ülnie a templom előcsarnokában, egy e célra szolgáló pádon, hogy a ki s bejáró seregnek alkalma lehessen meggyőződni javulási szándékáról. Ez idő alatt nem volt szabad a templomba mennie, sem az Ur vacsorájával nem élhetett és általában olyan megfigyelés alatt volt az egész közönség részéről, mint ma a feltételesen szabadon
