Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1912-12-25 / 1. szám

Fehérgyarmat 1912. I. évfolyam. í. szám. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. ^ hm. r . . v V Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: 8 kor. 4 kor. Negyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRQYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. fp 3EE Karácsonykor.... l«« ~=^riii ■ i rai í= 1912. december hó. Olvasóinkhoz. A mai nappal uj hetilapot adunk Fe­hérgyarmat város és járásának közönsége kezébe. Nem nagy hangú frázisok gyűj­teménye akar ez lenni, hanem a társa­dalmi jelenségek hű tükre. Járásunk gazdasági helyzetét, közönségünk óhajait akarjuk közölni s odahatni, hogy ez ó- hajok s kívánságok a lehetőségig telje­sedjenek. Egy vidéki hetilap nem rendelkezik azon anyagi eszközökkel, melyek lehetővé tennék fontos országos híreknek gyors közzétételét, de ez nem is lehet feladata. Községünknek s járásunknak számos oly eseménye van, mely elegendő érdekes­séggel bir arra, hogy egy helyi lapban közzététessék. Célunk első sorban ily hírekkel szolgálni, hogy lapunk minden egyes száma élénken tükröztesse vissza az előző hét történetét. E czél elérésére azonban a közönség két irányú támoga­tására van szükségünk. Az egyik, hogy a lap előfizetése által annak megjelen- hetését elősegítse, a másik, hogy velünk minden egyes eseményt közöljön. Ilykép kölcsönhatás s szorosabb összeköttetés fog létesülni a szerkesztőség s olvasó- közönség között, mely szorosabb kapcso­lat egyben legbiztosabb támasza lesz lapunk tartalmasságának és jóságának. Midőn e szerény hetilapot első útjára bocsátja, azt egyszersmind városunk s járásunk közönségének szives jóindulatá­ba ajánlja A szerkesztőség. A „Fehérgyarmat“ 1913 január 3-tól kezdve hetenként egyszer, mindenkor pénteken jelenik meg rendszerint 6 oldal terjedelemben. Előfizetési ára egész évre ..........................8 korona, neg yed „..........................2 Lel készek s tanítók a lapot kedvezmé­nyes árban, Vi-ed évenként 1 korona 50 fillérért kapják. Az előfizetési dijak a kiadóhivatalba, Fehérgyarmat (,Kossuth“-nyomda) kül­dendők. — Csakhogy itt van újra. — Azt hit tük már el sem é j ük . . . pedig mennyire vártuk ! Talán soha oly lázasan mint épp az idén, e siral­mas esztendőben. De hát végre mégis csak itt van. Örömmel, nagy öröm­mel köszöntjük! De hogy is ne örülnénk neki mi is, amidőn úgyszólván az egész emberi­ség együtt ünnepel e szent napon?! — Szinte már napokkal ezelőtt hallani vélte az ember az ünnepre való előkészületek zo-g-oébcn, kedves zajában, a földre szállott, s örö­mei és békességet hirdető angyal­kák apró szárnyainak a suhogását. És valljuk meg őszintén, nagyon, de nagyon jól esett ezt hallanunk, mert minket is örömre hangolt, mert láthat­tuk a várakozástól és reménykedés­től kipirult arcú gyermeksereg igen nagy örömét, akiknek ártatlan öröme felvillanyozza, felüditi még a legbe­tegebb lelket is; akikkel együtt fi­gyeltük, együtt lestük a kis Jézus- kának fürge postásait, az ajándéko­kat osztó angyalkákat. — A legszebb ünnepnek, a Karácsonynak igen kedves és örökké vidám előhírnökei ők, akik szerte röpködve az egész földön, örömmel hirdetik mindenki­nek, hogy itt van, megérkezett a szép Karácsony! Ünnepeljetek!! — A Szentirásban olvasom, hogy mily borzasztó szenvedéseken ment keresztül Isten választott népe, a- mig elérte az Ígéret földjét. Folyto­nos aggodalom és remegés között siettek mindig előre és élőre, soha­sem tudva biztosan azt, hogy vájjon elérik-e a holnapot vagy nem? — hogy vájjon az éhség, avagy a szom­júság miatt fognak-e elveszni?! És ime! egy reggel, amikor még meg sem száradt a sivatag homokja az éjjeli harmattól: csoda történik. Cso- diálatos eledel hullott alá az égből és borította el a földet. Mindenki előszalad a sátrakból, hogy saját szemeivel lássa a nagy csodát. És az Úr választott népe szinte meg­dermed a látványra, és remegve nézi . . . nézi . . .azt sem tudva mihez kezdjen. Csaknem valameny- nyi ember ajkáról egyszerre hang­zik el a felkiáltás, a csodálkozás szava: Manliu? Mi ez? Mi lehet ez?! . . .A manna volt ez. — Négyezer esztendeig várta az emberiség az Ígért Megváltót. Várta évről-évrc, napról-napra; lázasan, türelmetlenül. Végre megjött, meg­született . . . Hol? — Betlehemben, egy egyszerű, rozoga istállóban . . . Az embernek szinte megáll az esze az ámulattól. — Hogyan?! Hát an­nak a hatalmas Megváltónak a pa- loíája csak egy iv,Zwga istálló lenne, és nyugvó helye a barmok jászla?! — Ez lehetetlen! Ez megfoghatatlan! — Es egymásután hangzik el ajka­inkról a csodálkozás szava: Ma.nhu? Mi lehet ez? Mi történt itt?! —És felel reá az angyalok kara, halljuk az angyalok énekét: Dicsőség a magasságban Istennek, bé­kesség a földön a jóakaratu embernek! —és látjuk a jászoly körül imádkozó pásztorokat; látjuk a Betlehembe siető fényes ajándéko­kat vivő királyokat. — Es ismét csak azt kérdezzük: M a n h u ? Mi tör­ténik itt? Ilyesmit még eddig soha ser. láttunk! — Királyok hatalmas kirá­lyok borulnak térdre a szegényes istállóban, a jászolban fekvő isteni Kisded előtt. Minő szokatlan látvány? Csoda, valóságos csoda, aminőt csak a hit művelhet! A hit, amely már napjainkban kiveszőfélben van; a hit, amely nélkül nem ember az ember! — Oltsd ki az égen tündöklő napot, — és egy vak sirgödörré vá­lik az egész világ; öld meg a kis­gyermekét tápláló anyát, — vele együtt vész el a gyermeke is; szedd ki az épület alól a talpköveket, — és rettentő robbajjal dől az össze, ha mindjárt a századokkal dacolt is! így jár ember is Istenbe vetett hit nélkül. Reá szakad a sötétség éjsza­kája, és elméje világát a kétség felhője borítja el. Leomlik, mint va­lami ködoszlop, ama boldogság tün­dérvára, amit hite, reménye és vá­gyai alapján épített, — amig végre teljesen megtörik, és rettenetes fáj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom