Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-06-21 / 25. szám
25 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. juníus 21, Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .........8 K. I Negyed évre.... 2 K. Fél évre...............4 „ | Egyes szám ára 20 fill főmunhatórs: bortnyik GYÖRGY — Nyilttér soronként 30 fillér. ;■■■■ ........ 1 ■ ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. A családi pótlék. Ha volt valaha törvényjavaslat, a mely cominius opiniot foglalt magában, úgy bizonyára a családi pótlékról szóló törvény- javaslat az. Nem egyes társadalmi osztályok érdeke ez, hanem a közösség szükségszerűségéből folyik, ez képezi inditó motívumát, az életevolucionális fejlődése teremtette meg és a „kell“ ütötte reá az elodázhatatlanság bélyegét. Nem szabad úgy foglalkozni ezzel a javaslattal, mint a mely az államháztartás egyensúlyának felbontását célozza és kivételes intézkedései által osztályok javára szolgál, a többiek rovására, hanem ethikai, sociológiai és nemzetgazdasági vonatkozásait kell tekinteni, a mely nézpontok felülhe- lyezendők egyéni relleitáson, osztályérdeken. Számban tekintélyes nemzet lehet csak nagy és hatalmas. Az embertömegek milliója nemcsak erőt jelent, henem biztositékát is képezi a létezhetésnek és fejlődésnek. Sokszor azonban a szám maga még csak nyerstömeg, a melynek irányításra, kifejtő e- rélyre van szüksége, hogy ezzel élni is tudjon. S vájjon mi képezi ezt az erélyt, következetességet? Bizonyára nem más, mint az in- tellektuálitás, amelyet más név hiány értelmiségnek mondunk. Ezt az értelmiséget, ha nem is kisajátitottan, hanem jelentékeny részében a valódi névvel prole- táriátusnak nevezett középosztály, a hivatalnoki kar képezi hazánkban. Állampolitikai érdeket képez tehát első sorban az, hogy ennek a hivatalnoki karnak a lótezheté- sét és megélhetését biztosítsuk. A biztosítás jelentékeny eszköze pedig az anyagi emóció, a fizetés és ellátás pedig nem szabad, hogy a napról-napra való tengődésnek a reményét valósítsa csak meg, hanem alappal szolgáljon a családalapításra is. a mely egyedüli természetes és erkölcsös bázisa a népesség szaporodásának, a nemzet fejlődésreképes garanciájának. Ezért nagy horderejű a családi pótlék javaslat, amely a családos gyermekekkel bíró állami, vármegyei, államvasuti tisztviselőknek és alkalmazottaknak nyújt bizonyos pénzbeli kedvezményt a fizetésen kívül a gyermekek számához képest, A népességi statisztikának egyes országokban aggasztó mérvben félre billent mérlegét célozza visszatéríteni minden ily irányú törvényes intézkedés, mig nálunk, ha kifejezetten nem is, az általános drágaság és mindinkább súlyosbodó életvisszonyok terheivel szemben sociális tekintetben igyekszik javitani nős, családos hivatalnokok érdekében. ERDŐBEN. Ködárnyas, lombos, rejtett erdő mélyén Lüktető szívvel, álmodon megyek. Csapzott avar közt, meredélyek szélén, Valamit várok, sejtek, keresek. Arany szín, friss, csipkés levéltömeggel A sápadt páfrány kúszik szanaszét; Egy-egy fatörzs indák közé veszett el — 5 úgy hallgatja a szellő halk neszét. Úgy vágyom zöld, mohos keblére hullva Pihenni ringó, lágy selyem ölén, — Ott, hol beszédes kis patak fát zúgva S ragyogva táncol vad sziklák tövén, Mig összehajlik, ingva leng az erdő És sóhajtása érint titkosan, Ha lombját a fürge, kósza szellő Megsimogatja orvval, pajkosan . . . Sötét fenyők csoportja áll elembe S egy-egy mohos törzs dől át az utón: Mig bolygok: mintha meg volnék igézve S valamit érzek, — hogy mit nem tudom... Sírnék és mégis felujong a szivem S valami édes hévvel megtelik. Valami vágy hajt, minek neve nincsen. — Valami fáj és mégis jól esik. Mintha egy rejtett zöld szig'tre dobva Egy uj, csodás hon intene nekem . . . Smaragdszin fátyolát fejemre vonva Az erdő elringatna csendesen, — S átszállna egy csodás sóhaj a fákon S megremegnének a kis levelek, — Mig álmodnám valónak, ami álom, — Hogy viszont szeret, akit szeretek . . . KrGzselyi Erzsi. A 6 OLYA. Irta: Tolsztoy Leó. A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. (Folytatás.) — Hála Istennek! — suttogta — agyonütöttem az átkozottat! — Elrejrette fejét a vánkosai közé. — Honnan jöhetett az a kígyó? mindent, bizonyára észrevettem volna a kígyót. A faluból som jöhetett, mert a falu telve van emberekkel. Lehet, hogy a szénával együtt hoztam ide a rétről, és a szénával együtt ágyaztam magam mellé. Alig fejezte be az utóbbi ötletét, a- mikor az egyik ablak üvege megzörrent. — Mit jelenthet az? — gondolta és félve dugta ki fejét a vánkosok közül. Odapillantott és halálos félelem dermesztette meg. Az eltörött ablakon a gólya hosszú nyaka nyúlt be, csőrében egy kövér, szürke foltos kígyót tartott. A kígyó a gólya fejére koppantott a farkával, ki akarván szabadulni,de a gólya erősen fogta és szemei végigkutatták a helyiséget. Embermódra nézett körül. Szemeiben apró lángok gyultak ki és vésztjóslóan tükröződtek a kis ablak üvegén. Sokká keresgélt és meglátva Koméit, kinyitotta a csőrét és rádobta a kígyót, ügy dobta oda mintha kiköpte volna és hangosan kelepeit. Ezt látszott mondani: — Nesze te átkozott! Jó étvágyat hozzá 1 Gonosz vagy, gonosz legyen a feleséged is, te szörnyeteg 1 A gólya nyaka az ablak felső üvegén nyúlt be és a kigyó meglehetősen magasról esett le. Estében kinyujtózott és nyitott szájjal esett le Koméi arcára. Tüstént belevájta fogait Köméinek sárga, piszkos arcába, közvetlenül a jobb szeme alatt. Koméi megremegett, felugrott és re- ketd kiáltással lekapta arcáról a kígyót. A kigyó a kezét is megnaarta, azután földre bukott. Vadul dobogó sziwel és a félelemtől tágra nyílt szemekkel a folyosóra rohant ki Koméi. Érezte mint mászik utána a kigyó és a lábait is készül megmarni. Visszafordult, becsapta az ajtót és eszméletlenül terült el a piszkos agyagos földön. Estefelé Demján bejött a szobába. De alig ért a folyosóra, megdermedt ijedtében. Az ajtó mellett feküdt Koméi, az arca egy nagy tökhöz volt hasonló, úgy megdagadt, a keze pedig vastag husáng benyomását keltette. Még gyengén jajgatott és jobb lába erősen rángatódzott. — Gazduram! — kiáltotta Dómján, lehajolva hozzá. Koméi nem tudott beszélni csak furcsa hangokat hallatott, mikor vas-
