Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-06-14 / 24. szám
24 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 19l£. június 14. r Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .........8 K. Fé l évre...............4 „ Neg yed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill Fomnnhatáps: bortnyik György ág. ev. esperes lelkész. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Az egészséges verseny. A verseny előmozdítja a fejlődést, verseny nélkül nem volna becsvágy, törekvés és előrehaladás. Mégis folyton szidjuk a „versenyt“, amely ilyen, meg olyan ádáz és megnehezíti a boldogulást. Pedig ez nem más, mint az erősebb küzdelme a gyengébbel, az újabb harc a régivel, a modernebb érvényesülése a maradival szemben. Az marad a küzdtéren győztesen, aki ügyesebb, mozgékonyabb, találékonyabb, műveltebb és okosabb. Minden uj találmány egész maradi osztályokat seper el, tesz tönkre. A modern technika fejlődésének minden egyes lépése százakat és ezreket üt el régi megszokott foglalkozásától és újabb kereseti osztályokhoz utalja, amelyekre még nem tetie rá, egyre előretörő haladó kezét. A vasút a fuvarost rövidítette meg, a hatalmas, nagy gyárak a kisiparost, a nagy áruházak a kiskereskedőket, a nagy bankok a pénzváltókat és magán bankárokat. A versenyben csak érvényesülő és letaposott van. Hogy a kor szellemével haladva a verseny is mindegyre nagyobb mérveket kezd ölteni, a modern gazdasági élet a védekezési lehetőségeket is felszínre vetette. Es ez az eszköz: az egyesülés. A verseny eltüntetésére trösztökbe, kartellekbe tömörülnek egymás ellen ádáz versenyt kifejtő tényezők, hogy bizonyos monopolisztikus szándékkal és célzattal csökkentsék egyfelől a nagy tömegben való bevásárlás által az árakat, irfásrészt előidézhessék az üzemfenntartás, üzlet- szerzés és lebonyolítás költségeinek minél nagyobb mértékben való csökkentését. Mig eddig a szabad verseny nagy aparátussal, utazói karral, hirdetéssel és a legmesszebbmenő árban is, fizetési feltételekben is nyújtott előnyökkel igyekezett nemcsak a maga vevőközönségét megtartani, de a versenytől újabb és újabb feleket elhódítani, addig a monopólium most nyugodtan rendelkezhetik irodájából és a vevő hozzá kénytelen fordulni, ha árut akar. Nem lehet e sorokban kifej- tendők célja, hogy a valóságos tudományos irodalommal rendelkező, ily monopóliumukra célzó egyesüléseket, azok káros kihatású munkáját, előnyeit és hátrányait taglaljuk, de rámutathatunk arra, hogy még a nagy anyagi erővel dolgozó egyesülések sem zárják ki teljesen a versenyt, mert bármily hatalmas, nagy és jól megszervezett legyen egy-egy kartell, tröszt, mindig és mégis fog akadni oly kisebb-nagyobb verseny, amely felveszi a harcot e tőkeóriásokkal. Sokszor persze meddő eredménnyel, mert a kis halakat elnyelik a nagy halak. De sokszor mégis sikerül akár belső egyenetlenségek utján, akár kivülről e monopolisztikus egyesüléseket megtámadó irányzatnak felbontani e kartelleket s akkor kezdődik megint élűiről az a harc, amelynek eredményét és hasznát azután a fogyasztás látja anyagiakban, mig a versenyzőkre nézvést ez a fejlődésben nyilvánul meg egyébként. Ám ezek az egyesülések sokszor igen egészséges A (SÓLYA. Irta: Tolsztoy Leó. A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. Koméi embergyülölő paraszt volt és a faluvégen lakott. Feleségét, gyermekeit már rég óta eltemette és egyedül gazdálkodott Demjáu szolgájának segítségével. Gazdaságában nem tartott baromfit, semmi állatot, de még kutyát sem. Azt szokta mondani: — Jobban megőrzőm birtokomat, mint egy kutya tehetné! Csak jöjjön az a tolvaj! — És erősebben markolta meg a puskáját. Ekkor észrevette Koméi, hogy egy nagy gólya röpköd a pa- rasztkunyhója körül, időnként leszáll a tetőre, mintha be akarna rendezkedni. A gólyának fekete szárnyai és fekete farktollai voltak. — Nem szeretem ezt a madarat, mondta Koméi a legényének — nézz utána, nehogy ideszokjék! Demjan igy felelt: — Uram ezt nem szabad megtenni. A gólya jó madár és Isten Áldása van rajta. — Majd megáldlak mindjárt! kiálltott Koméi és fenyegetően felemelte a kezét Demján nem folytatta a civakodást. Eltávozott és a sarlóját élesítette, mert másnapra kaszálni akartak. Megkezdődött a forró munka. Koméi, kora reggeltől késő estig dolgozott és teljesen megfeledkezett a gólyáról. Végre elmúlt a kaszálás ideje is. Elszállították a szénát és nagy boglyába rakták. Koméi kedvet kapott ebéd után, hogy kipihenje magát házikójának tornácán. Vánkost és egy kaftánt hozott ki a házból, illatos szénát hintett le a földre és készült lefeküdni. E percben úgy hallotta, mintha a háztetőn mozgolódnék valami, sőt károgásfélét vélt hallani, felpillantott és dühében vérpiros iett az arca. — Megállj, átkozott! Fészket raktál hát. Megállj, hamar leszoktatlak róla! . . . Koméi bement a szobájába, lekapta a puskáját a falról, megtöltötte és a gólyára emelte, — de hirtelenül megállt. — A lövés felgyújthatja a nádfedelet és lángba borul a házam — gondolta magában. Félre tette hát a puskát és egy éles követ hajított a gólya felé és el is találta. A madár egy ugrást tett a levegőbe, csapkodott a szárnyaival és az egyik lába reszketett, vér folyt ki belőle. Körülröpdös- te a háztetőt, láthatóan félt, nem mert leszáll ani. A fészekből apró gólyák nyújtogatták sárga csőreiket, ijedten csapkodtak apró szárnyaikkal, ki akartak ugrani a fészekből és rekedten sipogtak. Koméi létrát támasztott a falnak, fel- kuszott rajta és a tető nádjába kapaszkodva feltérdelt a tetőre és kihajigálta a fészkükből a kis gólyákat. Megfogta az elsőt és a kis fejét a kéményhez csapta. Az agyveleje fröccsent ki és a kis madár legurult a földre, estében a tornácba ütközve. Már két kis gólyát röpített le igy Koméi. Meztelen kis testükkel a földre zuhantak és nyomban szörnyet haltak. A fészekben már csak egy kis gólyáfióka maradt. Elbújt, kis fejét egy szárnya alá rejtette és remegett. De Koméi ezt is előkeritette. Kőt lábánál fogva széjjeltépte a kis gólyát. A kis madár halk sikolyt hallatott és kék szemeivel Komeire nézett. És az öreg gólya körülrepülte a tetőt, néhányszor Koméi mellett szállt le, kinyújtott feléje megsebesült lábát, mint hogyha kegyelmet könyörögne kis gyermekei részére. Azt látszott kifejezni:
