Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-06-14 / 24. szám

2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. junius 14. mederbe is terelhetik a versenyt, illetőleg oly hatalomra vergődnek és oly hatalmas tényezőkké nö­vik ki magukat, hogy kónyteleni- tik a versenyt velük nemcsak lépést tartani, hanem az ő irány­zatukat és üzletvezetési módjukat is magukévá tenni. Á legeklatán- sabb példa erre az angol fogyasz­tási szövetkezetek példája, amely­ről tudott dolog, hogy eredetileg csak a kisebb vagyoni sorban le­vő fogyasztók élelmiszer és ha­sonló szükségleteinek olcsóbbá té­telére alakult szervezetnek készült. Az idők folyamán azonban hatal­mas hóditó útjára indult, úgy, hogy ma már a nagyobb tömegfogyasz­tást képező cikkekben, mint ami­nő cipőáru, fórfiruhák stb. önálló gyártelepekkel bir, sőt már a banküzemet saját hatáskörében rendezte be. A jövő versenye te­hát nem lesz többé a kicsinyek, hanem a nagyok küzdelme a nagyok ellen. Az egészséges verseny terem­ti meg mindennap az újabb és újabb termelési formákat, fejlesz­ti az Ízlést és nyomon követi a kultúra terjedésével az egyre fej­lődő igényeket. Ha a verseny csak az ár csökkentésében jut kifejezésre, úgy ez távotról sem teremt oly egészséges helyzetet, mint aminő állapot áll elő, ha a verseny újí­tásokban, a minőség emelésében, a termelési formák modernizálá­sában, ízlésesebb kiállításban és hasonló irányban fejlesztetik. En­nek nevelő hatása le nem becsül­hető, mert hisz éppen a verseny — Gonosz ember, gondolj a szivekre! Mit cselekszel! Hiszen most már eleget tet­tél a bosszúvágyadnak . . . Távozz el, leg­alább ezt az egy gyermekemet hagyd meg­De Koméi nem hallgatott reá. Csak amikor már elpusztította az egész fészket és lábbál tiport szét mindént, ami még megmaradt belőle, aztán eszmélt fel, véres kezeit ingébe és hajába törülte és lejött a létrán. Lenn megparancsolta Demjánnak, tá­volítsa el a halott madarakat és lefeküdt aludni, anélkül, hogv kezeit megmosta volna. — Az átkozottak! .... Most már nem zavarhatnak! . . . mondta, mintha el­járását saját maga előtt kívánná igazolni. Aztán lefeküdt, véres kezét arca alá rejtet te és erősen hortyogott .... Az öreg gólya még soká ott mozgoló­dott az üres fészek körül, megtapogatta a csőrével, a karmaival, mintha keresne vala­mit ; aztán kinyújtott nyakkal idegesen hall­gatózott. De nem hallatszott sehonnan a kicsinyek vinyogása. Eltűntek a kicsinyei. Óvatosan ereszkedett le a háztetőre, félve, hogy az alvó Koméi észreveszi, elő­re kúszott a tető szólére és meglátta Dém­ont, aki az ö szétmarcangolt kisgyermekeit parancsoló erejében rejlik az az erő, amely a legkevésbbé fejlet­tebbeket is arra készteti, hogy legalább is kövessék a tökélete­sebbeket és ezen törekvés nem egyszer e gyöngébbek közül is felszínre vetette azt az értékes anyagot, amely egyébként elcse- nevészedett^volna és sohasem jut­hatott volna az érvényesülés felé. HÍREK. Eljegyzés. Pótor Dániel uagyari ref. tanító eljegyezte Csépke Ilonka kisasszonyt Turricséről, Csépke Péter ref. lelkész ked­ves leányát. Boldogság kisérje a leendő uj házaspárt. Kinevezés. Gróf Vay Tibor Szabolcs- vármegye főispánja, dr. Keresztes Árpád orvost, Szatmár szülöttét az újonnan felál- itott nyirbaktai közigazg. járásba járásior- ossá nevezte ki. Uj ügyvéd. Dr, Kiss Dezső az ügy­védi vizsgát sikerrel letette. Irodát Szatmá- ron nyit, ő lesz a 73-ik ügyvéd Szatmáron. Meghívó. A fehérgyarmati közs. ipa­ros tanociskola évzáró vizsgálata 1912. junius 16-án délután 4 órakor fog a tanonc­iskola elyiségében (ref. elemi népiskolában) megtartatni, melyre a t. c. iparosok, keres­kedők s általában az iparostanocoktatás iránt érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Fehérgyarmat, 1912. junius 13.- Az igazgatóság, Helyreigazitás. Lapunk 23-ik számá­ban az „Iparos Ifjúsági Önképző Kör“ cimü közleménynek 26-ik sorában tévedésből „n agytisztelet ü* helyett „tiszte­lendő“ és a 43-ik sorban „tehetsé­gével“ helyett lehetségével lett szedve. Rablótámadás a kömörői ország­úton. Rémregénybe illő, a letűnt romanti­kus időkre emlékeztető vakmerő, kegyetlen rablótámadás történt f. hó 11-én este a ősszeseperte, hogy a nagy szemétgödörbe vesse őket. Demján dühös volt, rosszalóan nézett az alvó parasztra és néhányszor ösz- szevillant szeme a háztetőn álló gólyó sze­mével, aki könnyezni látszott. — Szegény gólya I — mondta Demján. — Lehetséges volna-e, hogy ilyesmiért ne létezzék megtorlás? A gólya hirtelenül úgy érezte, mint hogyha valaki mellbelökte volna. — Lesz megtorlás! — mondotta ma­gában, felszállt és villámgyorsan repült a mezőre. A lekaszált rét üres volt és kopár. Csak imitt-amot egy szénaboglya, amelyet elkésett parasztok még nem vittek haza. A mohalepte fatörzsek, amikkel teleültették a rétet, szintén kopárok voltak és földbeásott óriások, leborotvált fejűnek látszottak. A gólya sokáig nézte az egyik fatör­zset és amikor egy hosszú, vastag kígyót látott meg rajta, egész súlyával rávetette magát és keményen csapott fejére a csőré­vel, amikor felemelte. Terhével gyorsan Koméi háza felé repült, Amikor odaért, a tető szélére ereszkedett le s azon hely fe­lett, ahol Koméi aludt és kinyitotta a cső rét Kömörő és Penyige közötti országúton. Szabályosan úgy, amint azt a betyárkor­szakból ismerik és hallották, akart pénzhez jutni két elvetemült gazember és tisztán a véletlennek tulajdonítható, hogy Szabó End­re, akit megtámadtak, nem az életével fi­zette meg ezt az aljas kalóz kirándu­lást. Szomorú állapot, amikor két életerős csirkefogó arra vetemedik, hogy egy sze­gény, verejtékező munkával kenyerét meg- kerező munkásembertől akarja elrabolni néhány korona pénzét, egész heti keresmé­nyét. A legszigorúbb büntetést érdemelné meg ez a két gazember, aki ahelyett, hogy maga is két keze munkájával keresné meg a mindennapiját, a más becsületes és tisz­tességesen szerzett pár koronájára vágyik. A rablótámadás részleteiről tudósítá­sunk a következő : Szabó Endre kömörői lakos váiosunk- ban dolgozott. Mindennap gyalog tette meg kétszer az utat lakóhelyétől városunkig. A napokban Szabó munkaadójától tiz kor. negyven fillért kapott külön honoráriumként és zsebében ezzel a pénzzel megindult ha­zafelé. Fütyörészve ment az utón és már előre örült és terveket kovácsolt agyában, hogy miket fog ezen a nagy összegen vásárolni. Amikor az úgynevezett sárhidhoz ért, a hid mögül hirtelen két alak ágrott elő. A kezökben revolvert tartottak és Szabó mel­lének szegezték. Majd stentori hangon kiabálni kezdtek! — Pénzt, vagy életet! Szabó, aki hatalmas, atléta termetű ember, nem ijedt meg az erélyes felszólí­tástól, hanem feleselni kezdett a támadók­kal. A két gazember azonban nem sokat teketóriázott és közrefogták Szabót, a kit a földre tepertek. Rettenetes dulakodás tá­madt a három ember között. A két rabló rátámadt a védtelen emberre, fojtogatták és agyba, főbe verték. Szabó egy hirtelen szökéssel fölugrott, kirántotta bicskáját és az egyik támadót fején szúrta. A másik ha­ramia, amikor látta, hogy társa veszélyben van, közvetlen közelből kétszer Szabó felé lőtt, a golyók azonban mindkét esetben célt tévesztettek. , A kigyó halkan esett a szénára, a melyen Koméi aludt és Koméi felé kúszott. A paraszt mélyen aludt és azt álmodta, hogy egy nagy folyón úszik keresztül és fe­jén viszi a ruháját. Ezt álmodta és álmá­ban saját magának igyekezett megmagya­rázni, hogy mit jelent az álma. — A viz — mondta — egészséget jelent, az úszás boldogságot, a ruhacsomag a fejemen ellenben rossz előjel. Ez a bű­neimet jelenti. És felakarta bontani a cso­magot, de érezte, hogy mélyen lesülyedt a viz alá, belekapaszkodott a nádba, fel sze­retett volna bukni, kiabálni, levegőt szív­ni, de nem tudott feilélegzeni . . . Tágra nyíltak a szemei. A kigyó már Koméi arcáig ért, de Koméi észrevette gyorsan mozgó nyelvét és borzalmas fogait. Megfogta a kaftánt, előhúzta maga alól és rádobta a kígyóra. Miután egész súlyával rávetette magát a kígyóra és vele együtt lecsúszott a földre. Gyorsan felugrott és félelmében őrületesen taposta, tiporta a kaftán alátt levő kígyót. Hirtelenül aztán berohant a szobába. Sza­ladva igyekezett a ház túlsó végébe és lé­legzet nélkül vetette le magát az ágyára. (Folytattuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom