Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-27 / 4. szám
4. szám. — III. évfolyam. r Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. január 27. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. j| Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. | Egyes szám ára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valánitót alt előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Botom Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők, .t Nyilttér soronként 30 fillér. Városunk iskola ügye. Magos György egy házkerületi tanácsbiró, Biky Káraly esperes, Luby Géza gondnok, egyházkerületi elnöki megbízásból f. hó 10-én megjelentek Fehérgyarmaton a helyi egyháztanács képviselőiből megalakult értekezlet előtt. A tények az eddig megállapított megegyezés, a tanfelügyelő és a község között a követzezőleg szól: A kormány 68.000 korona segélyt ád egyszer s mindenkorra a református iskolának felépítésére oly módon, hogy az egyház illetőleg a város 30.000 korona segélyt kap az épület felemelésére. A 68.000 koronából hiányzó 38.000 koronát felveszi a város oly módon, hogy annak kamatját a kormánynak visszafizeti s dologi kiadások fejében évenként 2000 koronát fizet az államnak. Az itt felsorolt feltételek szerint a Fehérgyarmat községe évi 2000 koronát ád az államnak és fizeti a 38.000 korona kölcsön kamatait, tehát körülbelül évi 4500 koronát. Örökidőre leköti magát a szüksóglendő iskolák felépítésére és annak költségeinek viselésére. Az egyház kerületi bizottság felvilágosította a községet, hogy ez alku a község rovására megyen, mert tekintetbe véve. hogy az egyháznak a legkitűnőbb helyen kényelmes és értékes telke van, ahol a közp. iskolát felépítheti 6 tanteremmel vagy a telket eladva a vasút és a nábrádi ut körül, szerezhet 2 olcsóbb telket s ez által megvalósíthatja a város lakóinak azon régi óhaját, hogy az iskolák decentralizáltassanak. Ha a polgári község évi 4500 koronát ad az államnák az iskolák felépítéséért, éven kint, sokkal egyszerűbb dolog lesz, hogy e 4500 koronányi évi segély helyett a reform, egyháznak fizet évi 2000 koronát. Nagys. Magos György egyh. kerületi tanácsbiró ur a püspök nevében 10.000 korona tőke segélyt helyez kilátásba a reform, egyháznak az iskola épület felemelésére. Megígérte, hogy a Convent által kedvezőtlenül elintézett adócsökkentési ivet oly módon repe- ráltatja ki, hogy abból az egyháznak évenként legalább 1000—1500 korona segély összeg jut. Összegezve tehát a mai helyzetet, ha a város köti meg az iskolai szerződést az állammal, kap 30.000 korona építési segélyt, de köteles fizetni a 38,000 korona építési többlet kamatát 2090 koronát. Ellenben ha a kerületi bizottság propositióját fogadja el, fizet évenkint a ref. egyháznak 2000 korona segélyt. Az iskola fenntartási kötelezettsége mellett a ref. egyház aztán az adócsökkentési iv alapján az eddiginél 1500 korona többletet kap évenként. A püspök ur által megígért tőke segély 10.000 koronát megkapja az egyház, aminek 40 éven keresztül tőke és kamat kiadása 172%, azaz 150 korona csak. Tekintetbe véve az állami A CILINDER. A .Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. Tekereghy Valér jó csendes jogászgyerek volt. Mind az egyesült benne, ami egy jóravaló jogászban elengedhetetlen. Volt jó kedélye, tanulni nem szokott, tudott táncolni, szépen köszönni, nagyokat mondani, az udvarlás mesterségét is sejtette, csak, s itt volt a bökkenő, kevés volt a pénze, vagy helyesebben : a pénze mindig kevés volt. Oly szépen, elegánsan tudott mulatni, urasan reprezentálni, de mikor fizetésre került a sor 1—2 koronával, s ha en gros ment a dolog 10—20 kroncsival mindig kevesebb volt nála. Vele történt meg az a nagy blamázs is, hogy egyszer egy hölgy társaságot megvendégelvén a czukrászdában, az egész társaság szemeláttára helyezte zálogba névjegyét és óráját a kissé bizalmatlan kaszirnőnél. De ezek mindennapi balesetek voltak vele, úgy, hogy már egészen megszokta a kölcsönkérést. Még ha volt, aki adott. Nem ez azonban a fontos. Valérnak nem volt cilindere, de volt imádottja. S mivel az ember mindig vágyik inkább az után ami nincs, ő is szive egész vágyakozásával nézegette a kirakatokban a szép fényes cilindereket, s erszényét tapogatva fájdalmas lemondással gondolt a nyomorúságos életre, mely nem osztogatja egyformán a világi javakat. S ha imádottjára gondolt, akkor is az járt az eszében. A Ciliben bizonyára jobban tetszenék neki. Egyszer mégis kérdezte: — Mondja Szidike, szereti maga a kürtősfánkot ? — Oh igen, különösen, ha jó mandulás — felelte Szidike, — Hát a kürtő kalaphoz mit szól, tetszik? — hidalt át ügyesen a cilinderre. — Kürtő kalap? Az a nagy fényes? Jaj de nevetséges! Vájjon hogy nézne ki maga abban ? — Ha megsegit a jó Isten, meg az apám is gondol rám, nemsokára megláthatja, s ha valaha tetszettem magának, akkor bolondulni fog utánam. — Oh ne Valér, maga nem tetszik nekem jabban soha, higyje el ha a világ legnagyobb cilinderét tenné is fel, még ha az égig érne is, akkor sem tudnám jobban szeretni. Az én szerelmem végtelen, nem fér el egy cilinderbe. Hiába, Szidike, még olyan középkori, naiv kis várkisasszony, aki nem tudja értékelni az eleganciát Vallér azonban liberális ember, megbocsát neki, s elhatározza, hogy a legközelebbi elsején cilindert vesz. Ez pedig még a legközelebbi is jó messze van, 20 nap. Addig a pincse is kinőhetne magát cilinderré, ha tudná. Mért is nincs minden pines arra praedestinálva, hogy vén korában cilinder legyen belőle. Az övé már elég vén hozzá. Sok más metafizikai gondolat is fo- gamzik meg még Valér agyában, de belátja, hogy ezek rajta, csoda közbejötté nélkül nem segítenek. Valami mást gondol hát. Elsején levon- állandó szállítónak, hitelezőinek részletéből valami 20 koronát. Oh mily kéjes érzés as, a ropogós húsz koronást simogatni. Már most is, mintha cilinderré alakult volna; de szép sima, fényes, könnyű mint a pehely. Reinénydus kebellel lép a boltba, félvállról oda szól: — Kérek egy cilindert! Kéem aássan, milyet méltóztatik paan- csolni ? — Simát, fényeset, magasat, — feleli Valér, kit zavarba hoz a váratlan kérdés. — Igen kéem, de talán valami finomabbat, mert az olcsóbb fajták kifogytak. — Igen, feltétleuül finomat, feltétlenül, — úgy melegitl az a piroshasu bankó, — Itt van egy igen finom. Méltóstas- sék felpróbálni. Mesés kéem, egyszerien mesés, Van itt egy még finomabb. Móltós- tassék, Valér a tükör elé áll. Majd belessédill a gyönyörűségtől. Ó volna as? ügy néz ki, mint egy angol trónörökös. Szidike, ha Maga ezt meglátja. — Jó, megvagyok elégedvo. Mennyi is az ára?
