Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-27 / 4. szám
2.oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. január 27. építkezések költségességét, az egyház házilag építheti fel iskoláját, ahol nem szükséges tiszta tégla falakat használni, az ablak alsó részéig elegendő lesz a tégla fal, azon felül pedig vályog falakat lehet huzni. A fehérgyarmati mesteremberek, akik többnyire reformátusok, örömmel fognak olyan árakat szabni, miből az egyház a fenti segélyek közbejöttével díszes iskolát emelhet. A fehérgyarmati telek viszonyokat tekintve, ha az egyház a templommal szemben levő nagy telkét eladja, vészén helyette 2 kisebb telket és még tekintélyes összegének kell meg maradni. A társadalmi adóról. Hát ilyen is van? Kérdi a naiv lélek, a balga ember. Van bizony, van. Törvény hiány a nélkül, hogy a törvényhozás mindkét háza megszavazta volna, a koronás király szentesítette volna és az országos törvénytárba megjelent volna. Mióta van? Kérdi tovább a naiv lélek, a balga ember. Oh balgák, oh naivak, milyen boldogok lehettek, ha erről és ilyenről nem tudtok. Avagy csak tettetés naivságtok, ‘■'algaságtok? Kiket csaltok? Nem magatokat? Nem akartok tudni adóról, sápról, beszedett jutalékról, hanem a- uakozásnak, ajándéknak tüntetitek fel azt, amit adtok, még pedig szívből, örömmel, készséggel adjátok, mert Ti, Ti vagytok a jókedvű adakozók. Igen: igen, ezt és igy mondjátok és van bennetek akkora naivitás, a melylyel azt akarjátok mással is elhitetni, hogy ezek a mások is gondolkozzanak és — Keim ez a finomabb 40 korona. Igen kitűnő anyag. 6 évi jótállás, aztán a fazon, a fazon, az megér benne 50 koronát, de mi kéem azt ingyen adjuk, no meg a hogy kinéz benne méltóságod, az egy vagyon. Méltóztatik, hazaküldjük, vagy felméltóztatik tenni? Valér halálra sápadtan hallgatja e szavakat, a 40 korona szivéig nyilallik, s ez annyira elfoglalja, hogy mit sem ügyelve az előnyös feltételekre, mint szalmaszálat, megragadja a másik cilit: — Hát ez mennyi? — Ez kéem 30 korona, de az anyaga vetekszik a másikéval, a fazon kitűnő. Melegen ajánlom ezt is. — Köszönöm. Legyen szives adjon egy nyakkendőt. Most nem veszek cilindert. Ennyi az, amit profán fülek hallottak e vásárlási tragédiából, mihez ha hozzáképzeljük a sáppadt arcot, megközelitőleg sem lehet fogalmunk arról az iszonyú rombolásról, mit e pár perez Valér lelki világában végzett. Reménye tönkre zúzva, s óh a becsület is oda. Szidike most cilinderrel várja. Megígérte. S kénytelen ezzel a zsiros kalappal menni. Szeme elhomályosul. Lelki szemei előtt ott táncol egy hatalmas cilinder, közeledik Szidikéhez, ráborul a fejére, sülyed jókedvű adakozóknak tartsanak titeket. Pedig, pedig: gúnyos mosolyra húzódik az emberfiának a szája széle bizonyosan, ha ezt a kifejezést hallja. Nem ok nélkül kérdezi: vájjon akad-e a mai világban jókedvű adakozó? S nem tettetett mosoly, fanyar udvariasság-e az, mikor az embert annyi oldalról megkörnyékezik. Csak a szeli- debb kifejezést használjuk s nem a- karjuk nevén nevezni a gyermeket, a melynek bizony-bizony zsarolás, pum- polás a neve, a melynek cégére alatt az ilyen társadalmi adót az emberen besrófolják. Mert szó a mi szó, a mindenféle címen, néven és cégér alatt véghezvitt és elkövetett pumpolások és zsarolások már-már elérték azt a határt, a melynek egyszer, valahára meg kell áliani. Nőm torzítás, hangzatos kifaka- dás, hanem a szinvalóság, hogy véget kell vetni ennek a tarthatatlan állapotnak. Elvégre is humánismus, emberbaráti szeretet, társadalmi konvenció, udvariasság és annyi hasonló más csak csalétek, maszlag, melyet talán mezbe mártva vagy megcukrozva húznak végig a jókedvű adakozó orra e- lőtt és a vége csak az, hogy beszedik az adót, megpumpolják, megzsarolják. Próbálja csak egy átlagos jövedelmű, háztartásu ember az év elején megkezdeni s pontosan lelkiismeretesen vezetni az év végéig azt, a mit ilyen cimen kiad. 8—10 százaléka az évi jövedelmének. S próbálja csak felsorolni mire adta ki ezeket. Egy özönvizi bárka telne meg a különböző cimek- kel. Koldusok, szegények, nyomorékok, kéregetők, templom, iskola, kórház, szeretetház, menedékhely, felajánmindig lejebb és lejebb, egészen elnyeli, s tánczol tovább, viszi, viszi messze. Alig tudott kitámolyogni a boltból. Mi lesz vele, oda renommé! Vége a boldogságnak. S még hozzá cilinder sincs. Hogy kerül Szidike elé !! ? De lassanként visszatér ereje. Ennek meg kell lenni. Jobb előbb mint utóbb. Szinte képzelte azt a lesújtó pillantást. Szinte hallja a rideg szavakat, melyek mindegyike, mint süvöltő nyilvessző száll felé: — Na hallja, ha minden szavát igy tartja meg, elmehetek akkor, különben higyje el, Som- telky Elemér mindig jobban tetszett, mint maga. Szüntelen ezt fogja mondani, s akkor ő a föld alá sülyed szégyenében. Jaj hová fusson, ép itt jön Szidike, na pláne az utczán elsülyedni. — Nem lehet kikerülni. — Jó napot Válér, de jó, hogy találom, képzelje, ez a Somtelky cilindert vett, látta már, oly utálatos benne. — Igaza van Szidike. Még nem láttam, de képzelem, hogy néz ki. Sohasem ismertem otrombább divatot, mint a cilindert ! Ifj. Fábián Károly. lások, hozzájárulások, alkalmi gyűjtések, sorsjegyek, bárcák, utalványok, tagsági, egyleti, köri dijjak, meg a jó Isten tudná mindezt. Egy átlagos neve, fogalmi köre van csak: társadalmi a- dó. Társadalmi adó, a mit azért fizetünk, mert társas lények vagyunk. Pedig mind-mind bizony, bizony csak mind pumpolás, sarcolás, gyenge zsarolás számba menő szelíd megkop- pasztás. Csak úgy szédül bele az ember feje. Mit érne, elutasitani? Próbálná csak meg valaki. Megítélés, kinézés, talán megvetés is lenne az osztályrésze. Pedig érzi, kínosan érzi, hogy nem bírja, nincs módja, nem teheti. Csakhogy szégyenlené bevallani álszeméremből. Fél a tükörbe nézni azért, mert onnan egy arc visszanevet s azt mondja oh,te naiv, te balga, hiszékeny, ostoba ember. Már pedig ki szereti azt, ha neki az ilyen kellemetlen igazságot megmondják? Inkább tovább fizeti a társadalmi adót. Kérjük azokat a t. ez. előfizetőinket, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen, mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. HÍREK. Eljegyzés. Dr. Garai Ármin ügyvéd Sátoralyaujhelyről eljegyezte Kellner Erzsikét, Kellner Fülöp földbirtokos leányát Tu- nyogról. Házasság. Lörincz József, a helybeli „Népbank“ főkönyvelője f. hó 24-én esküdött örök hűséget id. Spitz Adolf helybeli földbirtokos leányának Saroltának. Adomány. Dr. Kölcsey Ákos ur 10 koronát, Fränkel Dávid ur Gelénesről szintén 10 koronát adtak lapunk utján a helybeli ref, egyház orgona-alapjának javára. Ez összegeket illetékes helyére juttattuk. Lapunk eddigi gyűjtése 96 korona. Kérjük a további adakozást. Jéggyár Nagykárolyban. Kun István nagykárolyi lakos feihivására az Ipartestület helyiségében nagyszámban megjelent kereskedők, vendéglősök és iparosok f. hó 14-én egyhangúlag kimondották a jéggyár felállítását. A gyárat részvénytársasági alapon létesítik akként, hogy 7—800 drb. 100 koronás részvényt bocsátanak ki. — Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy az értekezleten felmerült egy igen érdekes és életre való eszme is: egy nagyszabású sörraktár létesítésének eszméje. Betörések. Városunkban a f. hó 25- ikére virradó éjjelén 2 helybeli kereskedő boltját feltörték s a betörők kisebb jelentőségű összegeket s csekélyebb értékű árut magukkal vittek. A kár alig számotte v. Ezenkívül több helybeli üzletet próbáltak feltörni, azonban az erősebb zárak utjokat állták, a külső lakatokat pár helyen eltávolították azonban a vasredőnyökön és a szi-
