Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-13 / 42. szám
r 42. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. október 13. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. __ EL Ő Egész évre. . Fél évre. . . , FIZETÉSI ÁRAK .8 K. .4,, Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ===== Nyilttér soronként 30 fillér. == A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boro» Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Az elbizakodott munkásság. Az elmúlt husz-harminc esztendő, de különösen az utolsó tiz hozta a mi munkásainkat abba a helyzetbe, hogy lerázva kiszolgáltatott helyzetük terheit, szervezkedtek és bizonyos döntő szerepre tettek szert. Nem lenne igazságos, ha azt mondanók, hogy nem volt erkölcsös alap a munkásságszervezésére, mert hiszen előre koncedáltuk, hogy a munkás ezelőtt kiszolgáltatott helyzetben volt; de szomorú tény az, hogy a meglódult tömeg sem érdemeivel és elvi tartalmával, hanem csupán fenyegető súlyával és nagy eleven erejével nyomult, szinte zuhant sikereinek porondjaira. Zuhanhatott volna máshová is. Összezúzhatta volna az ipari munkát, — mint ahogy sok rombolást vitt rajta végbe — és összezúzhatta volna önmagát, mint ahogy meg is sebezte. Nálunk képzetlen és belátástalan tömegeket mozgatott meg a propaganda és fejletlen zsenge állapotú iparunk tenyészetét támadta meg. Konkrét esetek egész sorozata az, ami kiváltja belőlünk a keserűséget, hogy ma Magyarországon a munkással — értem most már az ipari munkások egész összegét — nem lehet rendelkezni. Mindent jobban tud a munkaadónál és a vezető műszaki közegnél. Tanitást nem fogad el. Tanulni sem akar. A műszaki nagyvilággal érintkező ipari életünk, különösen, ha uj dolgokat akar produkálni, a munkásokkal nem mehet semmire. És ez a kérdés megérett ma már odáig, hogy az elmérgesedett helyzetre való tekintettel a munkaadó nem is lehet abban a helyzetben, hogy magán segítsen. Hiszen ha egy-két munkaadó meg- kisérlette is tudatlan munkásait, tisztán műszaki szempontoktól vezetve, kioktatni, az ilyen helyzetek esetén a közben már más helyeken előzőleg fölhalmozott méreg elegendő volt ahhoz, hogy ne lehessen jogos birája ennek az afférnak. Más megoldásra van itt szükség. Kell, hogy legyen a munkások és munkaadóktól függetlenül egy oly fórum, ahová azokat az eseteket, amelyeket a munkásság személyes averziónak szeret feltüntetni, de amelyek valójában a nevelés hiánya és hatalmaskodó hajlamainak vegyületéből születik, meg lehessen f'elebbezni. Nem szakegyleti biráskodás kell nekünk, mert az nehézkes, hosszadalmas és sok szór egyoldalú is. Nekünk egy gyorsan működő, hogy úgy mondjuk műszaki bíróság kell, amely a maga nagy tekintélyével és tudományos jó ártatlanságával megállapítaná, vájjon jogosult volt-e adott esetekben a munkásság vagy a munkás arra, hogy munkaadóját faképnél hagyva, keresményét követelje. Majd, ha ez a bíróság, melynek olcsó és könnyen kezelhető voltát sem tudom eléggé hangsúlyozni, meghozva ítéleteit, redukálná az állítólagos sérelmeket az egyszerű tudatlanság eseteire — és ha majd ott standé pede, mikor még a bizonyítékok szét nem szórattak melegében rendszeresen megszó- gyenittetnék a munkás, — akkor lehetne arról is szó, hogy a munkás tömegek leikébe belecsöpög- tethessük azt, hogy bennünket nem az ő érdekeinek kicsinylóse vezet. A mi társadalmunk nagyon hamar fölismerte a munkás kérdés veszélyes voltát és nem fukarkodott az intézményekkel. Eltekintve attól, hogy a kivándorlást megakadályoznia nem sikerült, illetőleg, hogy az Amerikában kitanult és polgáriosult elemeket nem tudtuk hazaédesgetni és itthon szervezni, — a munkás jóléti intézKIBÉKÜLÉS A VÁROSSAL. (A „Fehérgyarmati Hírlap* tárcája) (Folytatás.) És csakugyan a legkisebbik Rácz kisasszony szininövendék lett. Amikor a főhaduagygyal meghányták-vetették odahaza a família jövőjét, ezt találták a legjobb megoldásnak. A kis lánynak hangja is van, alakja is van, ki tudja, hátha ő rántja ki a családot e piszkos és csúf életből, mert a főhadnagynak csökönyösen rosszul ment a házasság körül. Úgy intézték, hogy ezentúl a kislány kapja meg a főhadnagy segítségét, ők pedig meghúzódnak valahogy két évig, vagy három évig, amig lesz valami a jövendő primadonnából. Szomorú és elhagyott volt ez időtájt a Ráczék házatájóka. A két idősebbik lány a maga fölzaklatott leikével egészen lomondott már az életről, nem jöttek az ablakhoz sem, mert néha megtörtént estidő táján, hogy pajkos és kalandéhes fiatal urak bezörgettek az ablakon. Odabenn ilyenkor szomorúan nórnult el a Rácz család egyetlen vigasztalója, a zongora, a lányok feküdni mentek, nyitott szemmel bámultak bele a sötétségbe és vágyódtak a kis test- vérjök után messze, messze, ahol nékik is virágozna az élet és ahol nem bántanák őket az emberek. Közben néhány városi ur, akik megjárták Pestet, hozták a hirt, hogy a legkisebbik Rácz kisasszonynak szeretője van. Egy báró, aki fogatot tart a lánynak és egész kis palotát rendezett be a számára. Ráczék is először a szállongó hírekből értesültek a dologról és akkor az özvegy vörösre sírta a szemeit, a lányok pedig szégyenükben már az utcára sem mentek. Hát megtörtént, Istenem megtörtént, amivel egyébként biztosan számoltak, csak erőszakosan elűzték maguktól a tisztátlan gondolatot. Benne éltek egy csúf legenda körben és mégis, majdnem halálra váltan vették tudomásul, hogy a falra festett ördög erősebb volt az ő becsületüknél. Amikor megérkezett az első pénzküldemény, megdöbbenve és riadtan néztek egymásra, A pöstaszolga szinte úgy erőltette rájuk a pecsétes nagy levelet, a legkisebbik Rácz kisasszony pénzekre váltott becsületét. És amikor a kopott asztalterítőn ott feküdt előttük a sok pénz, sokáig nem mertek hozzája nyúlni, csak nézték egymást vívódó fájdalommal és mind a főhadnagyra gondoltak, aki biztosan meg fogja ölni a lányt is, szeretőjét is. Nem történt semmi. A katona épp úgy megalkudott, ahogy ők és a lelke mélyón egy kicsit örült is, hogy vége a csúf nyomorúságnak, a gondokkal teljes, küzködö, buta életnek. Jön a Rácz család életének renaissancea és megjön anélkül, hogy ö áldozná fel magát, ő dobná oda vágyteljes és mostanáig sivár fiatalságát. Ez a praktikus filozófia utóbb annyira megvigasztalta, hogy ö maga mentette anjja és húgai előtt a legkisebbik lányt. A jólét pedig lassankint nemcsak a legfiatalabb testvér körítője lett, de az egész családé és a biztos élet tudata bátrabbá, merészebbé tette őket. Anélkül, hogy figyelték volna egymást, vagy magukat valamennyien megváltoztak és ahogy széttörték maguk körül a félelmet, azon mód változott meg körülöttük az egész város. Szép és elegáns toalettjeikben most már sűrűbben jelentek meg a Rácz lányok az utcákon és velük tartott az özvegy is. Nem akartak már innét elköltözni, mert most már valami határozatlan vágy támadt bennük a megbecsülés iránt és a legkisebbik nővér becsületének romjain keresték a maguk becsületét. * * K< Megjött ez is. A legkisebbik Rácz kisasszony elvégezte a sziniiskolát. Színésznő lett, kész primadonna lett, akinek szépségéről csodákat meséltek és akiért versenyezve vetélkedtek a színigazgatók. Már őszre leszerződött egy előkelő fővárosi operett színházhoz és a ravasz igazgató előre lanszirozta a jövő primadonnáját. A fővárosi lapokban sűrűn jelentek meg a hírek a legkisobbik Rácz kisasszonyról és mindenki tudta, hogy egyenest neki készül a jövő slágere.
