Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-13 / 42. szám
2 oldal FEHÉRGYARMATI HÍRLAP. 1911. október 13. menyeket, olyan nagyarányuan valósítottuk meg, bogy szinte ullőttünk a célon. Túllőttünk any- nyiban, hogy segítettünk megerősíteni azt a hitet, hogy a munkás ma a legnagyobb hatalom ebben az országban. Ezt tetőzi még az a tény, hogy a mávnál a mühelyi munkás olyan helyzetbe jutott, amilyenben, ha az ellenszolgáltatás mértékét vesszük, talán nincsen az egész világon. És ha ehhez hozzá számítjuk azt is, hogy a munkásság egyenesen azt hiszi, hogy ez utóbbit például a vasúti sztrájkkal erőszakolta ki, továbbá, ha nézzük az elmúlt esztendők politikai csecsebecséit, amiket igen nagy magasságból hullattak a munkásság ölébe, akkor nagyon elérkezettnek látszik az idő arra, hogy egy kis hűvös légáramlatot bocsássunk abba a forró, elbizakodott légkörbe, amely ma a legjobbakat is fojtogatja. Helytelen gazdálkodás. Minden embernek természetszerű törekvése, hogy gazdaságának forgalmát emelje és szaporítsa. E célból, minden kínálkozó alkalmat igyekszik megragadni a mit csak az ésszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változásait, az általános, vagy részleges mezőgazdasági fordulatokat, alakulásokat és legfőképen a jó és olcsó kölcsönt. Apáink irtóztak az adósság csinálástól a mi bizony nem is volt rossz szokás. Ráczék pedig a kis fészekben nőttek, nőttek. Még mindig kint laktak a város szélén, holott a megváltozott város síinte hívta őket befelé, be a város szivébe, az előkelők negyedébe. Amikor Ráczék este megjelentek a korzón, tisztelettel álltak nekik sorfalat az urak, sőt némelyik valami megmagyarázhatatlan kényszer folytán még a kalapját is megbillentette. Ilyenkor Rácznó, a tisztes matróna előkelőén bólintott a fejével, a lányok pedik mosolyogva adták vissza az üdvözlést. Még nem érkezett el a teljes rehabilitálás, de a legkisebbik Bácz kisasz- szony nimbusa már juttatott nekik is a dicsőségből és lokálpatrióta urak, amikor néha szóba került a Rácz osalád gyanús tisztessége, valósággal harczba keveredtek a maradiakkal. A legkisebbik Rácz kisasz- szonyt majdnem kinevezték „városunk szülöttjének*, Ráczékról pedig általában ezt mondták: — Nevetséges! Hát álljon elő, aki valami rosszat tud róluk e négy év alatt, amióta itt laknak! Jóravaló, derék család, az öreg Rácz törvényszéki bíró volt, a katonatiszt pedig a családhoz tartozik. (Csodálatos, hogy amire három évig egy pillaMa azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel és élnek is vele az emberek, talán még túlságosan is. De ne vegyük azt, a ki könnyelműen, céltalanul s talán igaz ok nélkül csinál adósságot, nézzük azokat, a kik számítással, ésszerüleg, mondujk hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy a ki jól számított és megállapodott gondolkodású ember jó ' és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági hozadekát s a kölcsön csak hasznára válik. Sajnos azonban, sokan vannak, a kik tervszerüleg és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek első gondolatuk után, vagy másoknak netán sikerült, de az ő körülményeik között nem alkalmazható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoribb elhibázott számítást a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt oly felkapott, mint ma, a mi különösen az alacsony kamatlábban biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek olcsóbbá való átalakítása. Ez a divat aztán áldozatokat követel és a ki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverzióra, mert bizony az nem minden körülmények között vezet haszonra még ha ugylátszik is, hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes konvertálóknak világosabban beszéljek, egy példát állítok ide a melynek iratai csak a napokban voltak kezeim között. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben egy fővárosi intézethez fordult és natra sem gondoltak, most egyszerre kiderítették). És végül jött egy gyönyörű téli este. A városi nőegylet kabaréval egybekötött bált rendezett és deputáció ment föl Pestre a legkisebbik Rácz kisasszonyért. A lányok is írtak egy könyörgő levelet és megtörtént a nagy és szent kibékülés a várossal. Pazar eleganciával vonult föl páholyába a Rácz család és a mama meg a két szép Rácz kisasszony nagy és lázas izgalommal leste a függöny felgördülését. De nem értek rá figyelni a zenekar megnyitójára, mert nyílott a páholy ajtaja és méltóságosan belépett rajt a polgármester ur. Ott az egész város szine előtt mély hódolattal csókolt kezet az öreg Rácznénak és korrekt udvariassággal üdvözölte a két Rácz kisasszonyt. Hogy a legkisebb Rácz kisasszony kocsijából a lelkes ifjúság hajnalban kifogta a lovakat és úgy húzták hazáig az egész Rácz családot gyönyörű, fáklyás diadalmenetben, azt talán fölösleges is elmesélni. a mit kért megkapta, vagyis felvett 7000 korona külön jelzálogkölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy, hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat, még különfélébb bélyeg, esetleg ügyvédi költségeket, mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsönt. E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítette s mindkét kölcsön után 3—3 %-os kártalanítási dijat (starus) kellett fizetni, a mi már magában véve 210 korona volt. A két kölcsön törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlési munkadij a lehető leg mérsékeltebb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona. Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kölcsönének bekebeleztetése, majd a leszámítolás és ekkor 1/t % értékesítési dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros visszafizetés mellett, mint minden pénzintézetnél, úgy itt is feltétlen veszteséget jelent az adósra nézve, az eddigi veszteség tehát 320 korona. Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnek nem voltak bélyegköltségei s a mellett kártalanítási dijat nem számított, a mely kedvezmény ha meg nem lett volna, még nagyobb veszteséget tudnék kimutatni. Az emberek olyan meggondolatlanok ! Hányszor kell tapasztalnunk, hogy az adóst nem is az olcsóbb kamatláb biztatja, hanem személyeskedés vagy ellenlábaskodás. Valamiért megharagszik és más helyről vett pénzből, dacból is visszafizeti kölcsönét, melyre pedig oly sokat költött és a melynek előnyeit csak ezután élvezhette volna. Kinek csinál kárt ugyan? A pénzintézet az ő legtöbbször kis kölcsönénnk elvonását meg sem érzi, de megérzi ő a kárt. A ki vagyoni gyarapodást akar, ne felejtse soha szem elöl, hogy mindig ésszel dolgozzunk. A katonai kórházak jelentései szerint „a természetes Ferencz József- keseríiviz gyorsan és biztosan hat és hosszabb használat után sem idéz elő rósz utóhatásokat. A betegek szívesen veszik be, mert ize nem kellemetlen“. A * Ferencz József “-keserüvizet ezen kiváló tulajdonságai teszik mindazoknál nélkülözhetetlenné, kik gyakran vannak hashajtóra utalva. Elsőrendű vetőmag úgy búza, mint rozs jutányos áron beszerezhető a Fehérgyarmati Hitelintézet Részvt. termény-áruoszályában. Mindennemű terményt veszünk egy mázsától feljebb a legmagasabb napi árban. Törlesztéses jelzálog kölcsönök 15—65 évre 4 V2—5 % kamatra. Betétekre 5 °/o kamatot fizetünk. Állandó betétek külön jutalékban részesülnek.
