Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-01 / 26. szám
48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI AKAK : Egész évre ............................... 8 korona Fél évre................................. 4 „ Negyed évre .... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. LapveZer: Luhy Géza országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. MagyarácH Baross Lajos. IIWMW j A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az ; előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Pályaválasztás előtt. Az iskola év befejeződött, a záróvizsgálatok is elmúltak, mind az ő izgalmaikkal. A tanulóifjúság- elnyerte bizonyítványait s kiki megy a jól, avagy kevésbbé jól megérdemelt nyugalomba, hogy uj erőt, uj energiát gyűjtsön a további küzdelmekre és munkára, mely a vakáció elteltével várakozik reá. Az ifjak, kik tanulmányaikat a középiskolában folytatják, nyugodtan tekintenek a jövőbe, hiszen őnekik még nincs min törniők fejüket, előttük a kiszabott kötelességek útja, a középiskolák elvégzése. De azok, kik elvégezték a középiskolákat, kik nyoic esztendei szakadatlan és ernyedetlen szorgalmas munka gyümölcsekéoen az érettségi bizonyítványt nyerték el a klasszifi káló tanári kartól, azoknak fő a fejük, de még jobban a szülőknek, kik ilyenkor vannak leginkább megakadva azzal, hogy tulajdonképen mit is kezdjenek most el immár érettnek nyilvánított gyermekükkel. Oh ma már nem olyan könnyű a választás. Az élet súlyos küzdelmei nehéz megpróbáltatásoknak teszik ki az E6Y ME6YÉNKBEU városról. — Felsőbánya. — (Vége ) Nagyítás nélkül szólva százakra megy a száma Felsőbányán a környék ama festőién szép pontjainak, melyek egész közelben, valamint távolabb találhatók s melyek mind- megannyian igen kedves kirándulóhelyek. Amoda a Teréz-pihenő tornyocskája, mely a város minden utcájára látszik, emitt feljebb a Kálvária fele, erdőnek lombsátorában a Nóra-pihenő, azután a többi husz-harminc- ötven szebbnél szebb hely, akármerre indul az ember: Rettegi-csorgó, Pécsi-rét, Katona Bóla-piherjő, Mérnök-csorgó, sz. János-pata- ka, Kisbányai völgy, Borkút, azután a Hegyes-hegyi csorgó, Fövölgy, Milka-pihenő, Szücse-forrás, Szentmiklósi-forrás, Gurut, Bóditó, Gábor József-forrás, Keleti-bánya, Hármas forrás, Sulyor, Keringő, stb. stb. meg ezernyi gyalogösvény, hidacska, patak, hatalmas erdő homályos sűrűjében, erdők mélyébe vesző rejtett kocsiutak, mind a legváltozatosabban, s mind oly idyliiek, oly romantikusak, hogy szépségük mély meghatottságba, néma gyönyörködésbe, ábrándos hangulatba ejti az embert s bűbájos erővel fogja meg a szivet. — Ezeket mind elsorolni legalább egykönnyen nem is lehet, oly nagy számmal vannak ilyen pontjai a városnak és környékének, s azokból legfeljebb csak megemlíteni lehetett néhányat. embereket, még a diplomásokat sem kímélik meg s bizony nem egy diplomás embert ismerünk, aki öreg fejjel munkában megroppant tagokkal néz más foglalkozás után, hogy magát, e- setleg családját fen tudja tartani. S a szülők tudják ezt, tudják különösképen, hogy a diplomás pályák annyira tulzsufolvák, oly annyira elfoglaltak, hogy immár felvevő képességük teljesen megszűnt s minden egyes odatolongóval csak a létért való küzdelmet nehezítik meg s hogy egymás szájából kénytelenek a kenyeret kivenni. Mi a teendő? Ez az a nehéz kérdés mely minden egyes lelkiismeretes szülő előtt felvetődik. Hiszen mindegyik szivén viseli gyermeke sorsát s ha már tizenkét esztendőn keresztül a szülői szeretet túlontúl való rápazarlá- sa mellett a sok költséget és vesződt- séget nem sajnálta, akkor most, hogy az élet útjára kívánja bocsájtani kettőzött félelemmel s körültekintéssel kell eljárnia, nehogy épen akkor találjon ártani annak, kit talán e föld kerekségén a legjobban szeret, amikor döntő lépéssel indul neki az élet rögös utjának. De különösen sok természeti szépséget tér elő a két „árok,14 melyek közül az egyik „nyugati árok,“ másik „keleti árok“ név a- latt ismeretes. Ezek bányászati célra, viz levezetésére egy-egy hegynek oldalában mesterségesen készített, téglával kirakott alig félméter szélességű de több kilometer hosz- szuságban haladó árkocskák, melyeknek partja végtelennek látszó, s bűbájosán szép séta-ut az erdő sűrűjében. Körülbelül legkedveltebb kirándulóhelye a felsőbányaiaknak a Bódíi-tó. Ez fenn a magasban, több száz méter magasságban, hegyek között levő, sűrű erdőktől körülfogott nagy kiterjedésű tó — messze a világtól, állandóan ünnepélyes csendben, és festői környezetben. Gyalog-sétával a városból másfél óra alatt elérhető. Vagy milyen szépet lát az, a ki megtekinti a Felsőbányától Máramarosba vezető „uj utat,“ ezt a gyönyörűen megépített, jobban mondva építés alatt levő s kígyózó vonalban, szelíd lejtővel folyton emelkedő állami közutat, melyet egyik oldalon madár- daltól hangos zöld erdők sűrűje,-, vagy fantasztikus formája sziklák, másik oldalon, a kőfallal megerősített meredek felöl fehérre festett elegáns vaskorlát határolnak, fel ti- zennyolcz kilométer távolságban, Máramaros széléig. A ki itt jár, azt hiszi, tündén parkban van, s ha valaki csak a várostól hét kilométerre levő Mérnök-szállásig- felkocsikázik Hová küldjük gyermekeinket? Mit neveljünk beiőle, hogy legalább őket tudjuk megkímélni azoktól a véres-ve- rejtékes küzdelmektől, amelyekben mi harcoltuk végig az életet s hogy legalább nékik találjunk olyan pályát a mely könnyebben juttatja a korgó gyomrot a száraz kenyérhez, mint a a minőt mi választottunk a magunk, avagy szülőink szerencsétlen eszméinek következtében. Mindenki a saját foglalkozását szidja. Az ügyvéd azt tanácsolja, hogy minden pályára küldjük fiainkat csak épen az ügyvédire nem. Az orvos épen igy prelegál, a tanár hasonlóképen, a mérnök nem különben. A kereskedő még a szenteltvizet is leszedné arról, aki legelőször szánta szerencsétlen fejét arra, hogy embertársainak kívánságait teljesítse olyképen, hogy ellátja öt szükségleteivel, az iparos meg egyer nesen a kivándorlást ajánlja annak, aki az ő pályájára merészkedik S mindezek dacára mit tapasztalunk. Azok, akik úgy Istenigazában szidják pályájukat mások előtt, akik nem tudnak egyébét, ha erről a thé- máról esik szó csak sirni és siránkozni, vagy felgyalogol, mely az ut mellékén emelt, magányosan álló villaszerű épület az építést végző mérnökök számára s egyúttal a felsőbányaiak kedvencz kirándulóhelye, és ha e helyhez közeledve körülhordozza tekintetét, a legszebb látvány tárul szemei elő: köröskörül látja közelről a szomszédos sűrű, erdőségekkel koszoruzott nagy hegyeket. A ki pedig szép nyári délután végig sétál az ugynevozett El-en, mely a város másik oldalán, tehát déli szélén egyenes vonalban hosszan végighúzódó magaslat s mindjárt az utolsó háznál kezdődik, ha letekint a völgybe, olyan panoráma tárul szemei elé, melyet soha sem felejt el életében. Leheve- redtem a fűbe, mikor először jártam ott, hogy nyugodtabban élvezzem a kilátást, ki se látszottam a mezei virágok közül s valósággal virágban hemperegtem. Öt vármegyébe látunk el s három megyének látjuk az érintkezési pontját. Mint valami kiterített térképen, úgy látjuk magunk előtt a községeket. Fölöttünk a szépséges, azúrkék, tiszta ég, lenn a völgyben kis faluk tornyait látjuk, meg búzatáblákat, kukorica-földeket, legelőket s még a mezőn dolgozó jó falusiak dalából is füleinkhez verődik egy-egy hang. Messze-messze nagy hegyek látszanak, közelebb aczél-kék színű erdők sötétlenek, s mig az egyik oldalról, egész közelből, a zugó erdő felől, édes, balzsamos levegőt, a másik oldaliéi, a rét felől széna-illatot hoz felém
