Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-12-10 / 10. szám
I. évfolyam. 10. szám Fehérgyarmat 1909. december 10. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .................................. Fél évre.................................. Ne gyed évre ___.___. 8 korona Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 4 „ Dr» Magyarít Lajj®§ 2 „ Megjelenik hetenkint pénteken. xV A lapot érdeklő minden közlemény, valamint a? előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Téli jótékonyság. (F. É.) Ktinnt zug a szél. A zuz- marás ablakok mögül dideregve tekint kifelé az érzékeny szivii altruista. Néki fáj a dermesztő hideg, a ruhátlan szegénység. Az ő tagjain sivit keresztül az északi szél fagyasztó lehelete. A barátságos meleg, a keleti kényelmes- ségti, selymes puhaság, mely körülveszi néki nem nyújt élvezetet, mert igy hatványozottan érzi azok fájdalmát, keservét, kik mindezt a földi kellemetességeket sajnosán nélkülözni kényszerülnek. S különös. A barátságos meleg szobákban csak nagyon keveseknek dobban meg a szivük ily érzelmektől áthatva, ha a kályha kürtön keresztül valami félelmetes sivitással dudol be a szél, csak kevesen érzik át a teljes nemességében a szegény, szerencsétlen nélkülözők sorsát, csak kevesen tudják méltányolni a téli jótékonyság hatványozott szükségességének fontosságát. A kávéházak, a külön helyiségek összejövő társaságaiban, ilyenkor szokAZ EZÜSTLAKODALOM. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) Kovács egy jó fizetésű bank hivatal nők volt s nem tartozott a csinosnak nevezett férfiak táborába. Arcára már rajzolódtak a vén- legények vonalai s bizony a férfi évek is úgy ránehezedtek kopaszkodö fejére, hogy kissé hajlottan járt s ha oldalról nézte valaki, láthatta, hogy a háta is gömbölyű a sok gör- nyedéstől, mert Kovács egész ifjúságát az íróasztal mellett töltötte mint a számok rabszolgája, ő örökké csak számolt, a világot, az eseményeket, az embereket, mindig csak a számok szemüvegén keresztül mérlegelte s ezt a házasságát is a számok idézték elő. Ugyan abban a hivatalban volt egy jóval öregebb kartársa, akinek Juliska volt az egyetlen eladó leánya. A „Fürszt bácsi“ — mert úgy szóllitották fiatalabb kartársai — ki. olyan vöről álmodozott, aki mestere a számolás magasabbreudii művészetének s Kovács ur tudott számolni, ahogy kívüle senki az egész pénzintézetben. Az igazgató, a titkár, a könyvelő, mind Kovácscsal dicsekedtek, ha nagyszerű és gyors számolásról vala szó. Ha valaki egy tételt elhibázott, az rögtön Kovácshoz fordult s cgy-két perc alatt meg volt a hiba s a tétel rendben volt. fák megvitatni, azokat a jótékonyczélu dáridók, czéczók tervezetét, melyek vég- czéljukban mindenkor, tényleg valamelyes humanitárius czélját szolgálják, de végeredményükben mindenkor csak igen csekély hányadát jutatják a jótékony czélra áldózók adományaiból, a tényleg arra rászbrultaknak. Ezzel nem akarjuk hűtlenséggel megvádolni a télfen oly unos untig rendezett jótékonyczélu mulatságokat rendezőket. Isten ments! Távol áll ez tőlünk. Mi csak esetleg azt kárhoztatjuk, hogy a jótékonyczélra alakult vigasságok budgetjének legnagyobb részét oly kiadások emésztik fel, amelyek azután úgyszólván teljesen megsemmisítik a kilátást is -annak, hogy a jótékonyságra szorultak tényleg a kellő segítséget megkapják. Láttunk mi már olyan efszámofá- sokat, tényleg teljesen korrekt elszámolásokat, hol a mulatságra befolyt ösz- szegből, noha az szép summát tett ki össze véve a jótékonyczélra tiz, mond tiz korona jutott, mig a rendezés költségei esetleg ezer koronát is felemészÉs miután Fürszt bácsi életfilozófiája az volt, hogy egész ember csak az lehet, aki nagyszerűen tud a számokkal bánni, tehát az emberi ideális szimbolumaképen Kovács lebegett lelki szemei előtt. A hivatalos órák alatt pedig, ha Juliskája jutott eszébe, önkénytelenül Kovácsra is gondolt! Heteken út tépelödött magával, s nem tudta, miként fogja meg az ostor nyelét; valami tormát szeretett volna kitalálni, egy ürügyet, amelylyel meghívhassa magához Kovácsot s bemutassa neki Juliskát az ő szépséges eladó leányát. Valami babonás hit élt benne, s ez súgta neki, hogy nemsokára ő lesz Kovács apósa, az ö leánya megérdemli, hogy egy „egész ember“ legyen a férje hiszen annyi pénzt áldozott a neveltetésére, zongorázni taníttatta és tökéletesen bírja a francia nyelvet, ilyen müveit teremtésnek csak Kovács lehet a férje és a világon senki más. Mialatt igy tárgyalt magával, folyton azon törte a fejét, hogy is lehetne Kovácsot meghívni, hogy lássa szcmtől-szembe a sze- mefényót, hátba lesz belőle valami. Néha úgy kínozta szegény öreg fejét, hogy a verejték kicsapott a homlokán. Egy délután aztán végre megjött az a várvavárt ötlet. Már alig várta, hogy haza- mehessen és megbeszélje feleségével a manővert s ötletét oly nagyszerűnek találta, tettek. No már az ilyen jótékonyságból akkor nem kérünk. A tiszteletjegyekkel végigházalják a társadalom elitjét s azok azon hiszemben, hogy tényleg a jótékonyság oltárán áldoznak, lefizetik a tőlük tellő s társadalmi állásukhoz mért összeget, hogy a végén azután a rendező urak egy jót mulassanak az ő költségükön, a szegény jótékonyságra utalt szenvedőknek pedig felkopjék az álluk az éhségtől, ruhátlan tagjaik pedig meggémberedjenek a hidegtől. S ez pedig a norma. A jótékonyczélu mulatságoknál maga a jótékony- czél rendszerint sokkal kisebb szerepet játszik, a mulatság mellett, melynek minél jobban sikerültére a rendezőség még a legmesszebbmenő áldozatoktól sem riad vissza. Ha azok a közreműködő művészek, kik különben teljesen önzetlenül, épen a jótékonyczélra való tekintettel díjtalanul szolgáltatják a műélvezetet az azt megkívánó közönségnek, — tudnák, hogy abból a csokorból, mit a rendezői figyelmesség nékik juttatott, egy szegény éhező család, talán félhónapi létfentartását nyerhetné hogy örömében majd kiugrott a bőréből. Hivatalnoktársai észre is vették Fürszt bácsi szokatlan jókedvét, s bizalmasan megjegyezték : — Fürszt bácsi mi az, hogy ma olyan szokatlan jó a kedve ? — Búsuljon a lő, miért legyek rossz kedvű? — válaszolt röviden Fürszt bácsi s mosolygó arccal tovább dolgozott. Délután mikor hazament, minden különösebb bevezetés nélkül e szavakkal állt felesége elé: — Fiam, a jövő hét vasárnapján tartjuk meg az ezüstlakodalmat! Az asszony ijedtében clsápadt, azt hitte, hogy a férje a szószoros értelmében megbolondult. — Mit beszólsz te ezüstlakodalomról, hát nem tudod, hogy még csak három év múlva lesz huszonöt esztendeje annak, hogy meg- házasodtunk ? — Mit törődöm én azzal, hogy mi mikor házasodtunk. En nem a te kedvedért rendezem az ezüstlakodalmat. — Hát kinek a kedvéért? — kiáltott az asszony kipirult arccal. — A. leányunk kedvéért és punktum ! Érted ? — Nem értem. — Most álljak ide és magyarázzak el f
