Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 8. szám
BUDAPESTRŐL ÉRKEZETT Budapesti bélyegzővel, feladó nélkül, gyakran érkezik levél a Fakutya szerkesztőségéhez. Lapunk otthoni olvasói küldik el„legújabb pesti“ vicceiket, vagy hozzászólnak a kinti és otthoni kérdésekhez. Legutóbbi postánkban, a rövid levéllel együtt az alábbi humoreszket találtuk. A levél szövege a következő: „Kedves Fakutya, nem tudom ismered-e Komlós Jánost, aki egyike a legmerészebb itthoni humoristáknak. Csatoltan küldöm egy humoreszkét, amelyet talán leközölhetnél, annak jellemzésére, hogy még a mostani „szabad kritika“ idején is kénytelen a humorista allegóriákkal dolgozni. A humoreszkben a „kocsi“ szó ugyanis mindenütt behelyettesítendő a „lakás“ szóval. Mert a humorista eredetileg azt akarta megírni, hogy milyen kálvária árán jut el ma egy budapesti lakos ahhoz, hogy lakást szerezzen magának. De ha a lakás-kálváriát írta volna meg, nyíltan és szókimondóan akkor írása sohasem látott volna napvilágot.“ A levélhez az alábbi humoreszket csatolta az ismeretlen levélíró: KOCSI e> Ezt a naplót Budapesten találtam ki. Ilyen napló nincs. Mert aki ilyen naplót írna, az nem ír naplót. ... Ma volt az esküvőm. Nagyon boldog vagyok. Nincs nagyszerűbb a házasságnál, amikor két ember összefog és együtt indul az élet rögös útjaira. Trabanttal. Addig persze sokat kell még küzdenünk. És keveset szórakoznunk. Megbeszéltük a drágámmal, hogy nem járunk színházba, moziba egyelőre, és bútort sem veszünk, akkor... három év alatt cirka... Nagyon boldog vagyok! A házasság szent dolog. Közös harc és közös lemondás is. Ma lemondtunk a vacsoráról. Ügyis a fülünkbe raktuk volna a sötétben. Kikapcsoltattam a villanyt ugyanis, így legalább nem veszekszünk. Mert a múltkor a feleségem olvasni akarta a könyvet. A mi könyvünket, amelyet a barátnője vett a kisöccsének, de itt felejtette nálunk. És akkor mondtam neki: „Édes fiam, én nem az Einsteint vettem feleségül!“ Amitől elpityeredett, de visszaadta rögtön a párnát, illetve nem olvasta ki. Mert a könyvet tesszük a fejünk alá párnának és a viciné régi vasalópokrócával takarózunk. Úgy bizony! A házasság áldozat is, közös célokért! Két év múlva meglesz a Skoda. Mert nem érdemes Trabantot venni. Az ember rászán még egy keveset, illetve meggondolja jobban, hogy mit mire ad ki. Itt van például a múltkori eset. A sarkam körül eltűnt a zokni. A bokámon még nagyon jól tart, a sarkam viszont kilátszik. A feleségem persze rögtön pánikba esett és venni akart egy teljesen másik zoknit. Mondtam neki: „Édes fiam, vagy kocsi, vagy zokni! Akinek autója lesz, minek annak zokni? A gázpedálnak édes mindegy!“ Ezt végre megértette. Én viszont képtelen vagyok megérteni, mire kell neki az a temérdek szappan. A feleségem eszi a szappant vagy.. . nem is tudom, mit művel vele. Amikor menyasszony volt, akkor vettem neki az Astoria mosdójából, tiszta új szappan volt, és most két év után sokkal kisebb. Látom én! Nem lehet engem becsapni! Elzártam a szappant, hogy legyen mivel kezet mosni, ha deíektet kap a Simca. Mert mégis inkább Simcát vennék, a Skoda, azt mondják, a kanyarban nem elég jól fekszik. A feleségem viszont már három hete fekszik a kórházban. ínhüvelygyulladást kapott a telefonfülkéktől. Mert úgy csináljuk most, amióta átszerveztem az ipart nálunk, hogy hajnalban indulunk rángatni. Amíg én az V. kerület telefonfülkéinek a készülékeit rángatom, hátha egy-egy érme kiesik, addig a feleségem a X. kerületet rángatja végig. Utána be a hivatalba, és akkor jön a dupla műszak. Mert a feleségem előadó, így hát délelőtt kimehet a városba a felettes szervhez tárgyalni. Eközben viszont, ez az én ötletem volt, elszegődött egy óbudai bérházba lépcsőházat mosni. Óbudán nem ismer minket senki! Délután találkozunk ismét a vállalatnál, ahol én éppen ellenkezőleg, délelőtt tartok ügyfélfogadást, és délben megyek ki a szeméttelepre guberálni. Ott mindig akad valami! Csak meggyógyuljon a feleségem! Szegény kis bogaram, ilyenkor érzi az ember, milyen nagy erő a házasság, hogy összeforrasztja az embereket szétválaszthatatianul. Egy fizetésből nem lehet Fiat 1500-ast venni! Mert azt veszek. A Fiat 1500- as pillanatok alatt felgyorsul. És most már nekünk is rá kell kapcsolnunk. Nincs többé villamos, hajvágás, ruha, tüzelő. Két hete lemondtuk a vállalati ebédet is, semmi értelme. Veszünk fél kiló kenyeret hétfőn, de csak kedden kezdjük el enni, amikor már jó száraz. És beosztjuk vasárnapig. Ámbár a feleségem, sajnos, szertelen. És mohó is. Tegnap például vagy négy deka kenyeret egy falásra lenyelt. Mondok neki: „Édes fiam, ha torkoskodni akarsz, mondhatnám, nassolni, akkor vegyen el téged a Vörösmarty!“ — Ki az a Vörösmarty? — kérdi. — Cukrászdája van. Ö a Gerbeaud utóda, a Vörösmarty. Erre persze elkezd sírdogálni, szokás szerint. Pedig nem szeretem, ha sír. Nincs szép hangja neki. Bezzeg a Jeneinének. Gyönyörűen énekel az az asszony. A múltkor is a vállalati rendezvényen csak hallgattam lehunyt szemmel, és arra gondoltam, ha őt veszem el annak idején, akkor most ezzel a hanggal munkaidő után kíntornázhatna is. Megkeresne napi .. . firundcvancig fufcig. .. hát bizony egy év alatt meglenne a kocsi. De mikor lesz meg az én nejemmel, aki csak prózában kéregét esténkint a vasúti hídnál és azt is olyan kelletlenül?! Nem érti meg, hogy ha a házasságnak nincs célja, mondhatnám magasabb eszméje, mint ez a Fiat, amelyik úgy veszi fel a sebességet, hogy csak na, akkor miben különbözünk az állatoktól ugye. Most már hamarosan meglesz a Fiat, bár közbejött egy kis gi_kszer. Tegnap este elém áll a feleségem, hogy beszéljük meg végre, hogy és mint lesz. —- Mit akarsz megbeszélni? — kérdem. — Megvesszük a Fiatot. <» ' Keresztit i> | rejtvényünk ■ > | technikai okokból kimaradt. |, Jövő számunkban 11 bepótoljuk, n I» — És aztán? — Aztán kimegyünk rajta Nápolyba. Bokorba. Viszünk kenyérhajat is. — Aztán? — Aztán... becseréljük kinn Opel Kapitánre... hehe. — Aztán? — Mit aztán? Hát majd egyszer, ha minden jól megy... lesz még nekünk Mercink is. — Aztán? — De akkor már toporzékolt és ordított: — Gyerek nem lesz? Csak Merci? Micsoda? Hogy jut ilyesmi eszedbe? Tudod te, mit eszik egy olyan gyerek százon? És ha elromlik? Ki fogja becserélni? Próbáltam a lelkére beszélni, ne komolytalankodjék, végtére is egy házasság felelősséggel jár, nem lehet a közös terveket szeszélyességből felrúgni, de teljesen megvadult. Sírt, toporzékolt, késsel rontott rám. Nem is tudtam, hogy van konyhakésünk. Képzelem, mennyibe került! A mentők gyorsan jöttek. Ráhúzták a zubbonyt, felszíjazták a hordágyra és már indultak is. Sokáig néztem a mentőautó után a járda szélén, eltűnődve. Istenem, milyen príma kocsi! Komlós János Megjelent e THINSZ GÉZA JI „A JÓ HATVÁNYAIN“ J| c. új verseskötete, j a Stockholmi Magyar Inté- ( zet kiadásában, Buvári Gyű-' la illusztrációival. ,i Megrendelhető a szerzőnél: ,, Sockerbruksgránd 18/ IV. < Stockholm Sv. j. Ára: 10 svéd korona. '' A kötetből a szokásos pél-11 dányokon kívül 15 száino-' zott példány kerül forgalom- < ba, könyvgyüjtőknek, a szer-' [ ző aláírásával, « 20 svéd korona árban. 1 * *
