Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 1. szám
Fakutya 5 MENNYIBŐL LEHET MEGÉLNI? Budapesti tudósítónktól Amerikai küldöttség érkezik Magyarországra. Tagjai: mérnökök és üzletemberek. A magyar kormány képviselője várja őket a repülőtéren és nyomban kiviszi a társaságot az egyik nagy gépgyárba. — Beszélgethetünk az alkalmazottakkal? — kérdik az amerikaiak. — Azzal beszélnek, akivel akarnak! — felelj udvariasan a kormány szóvivője. Az egyik amerikai mérnök megszólít egy magyar mérnököt, akivel barátságosan elbeszélget. Egyszercsak a magyar mérnök megkérdi az amerikait: — Kollega úrnak mennyi a havi fizetése? — 5000 dollár. — feleli az amerikai. — És mennyi kell ebből a megélhetésre? — 2000 dollár. — És mit csinál a megmaradó 3000 dollárral? Az amerikai erre elmosolyodik és azt válaszolja: — Tudja, kollegám, Amerika demokratikus ország, nálunk ilyesmivel senki sem törődik. A magyar mérnök erre hümmcjg egyet. — De beszéljünk magáról. — folytatja az amerikai. — Maga mennyit keres havonta? — Dollárra átszámítva 1500 dollárt. — hangzik a válasz. — És mennyi kell megélhetésre? — 5000 dollár. — Micsoda? — csodálkozik az amerikai mérnök. — Dehát... honnan veszi akkor a szükséges 3500 dollárt? Mire a magyar, ugyanolyan hangon, mint előbb az amerikai: — Magyarország demokratikus ország, nálunk ilyesmivel senki sem törődik. KÉT KÍNAI TALÁLKOZIK A VONATON Azt mondja az egyik: — Mi újság? — Van két hírem. — feleli a másik halkan. — Az egyik rossz, a másik jó. — Mondd előbb a jót! — A Nagy Maot megütötte a guta. — Nagyszerű! És mi a rossz hír? — Hogy nem igaz. KÉPEK A FALON A magyar politikai rendőrségre bejelentés érkezik, hogy egy cigány túlságosan nagy Amerika-barát. Két detektív kiszáll a lakásra és meglátja, hogy az ebédlő falán négy kép van, egymás mellett. Az első Hruscsové, a második Gagariné, a harmadik a Pápa arcképe és a negyedik Johnson, az űj amerikai elnök képe. Mit keresnek ezek a képek itt a falon? — kérdik szigorúan a detektívek. — Én ezsekhezs á képekhez soktám mindennáp imádkozsni. Micsoda? Hogy érti ezt? — Hát úgy, kezsicsókolom, — magyarázza a cigány, — hogy először odáállok á Hruscsov képe elé és azst mondom: „Miátyánk“ . . . azstán á Gágárinnak: „Ki vágy a mennyekben. . Utáná jön a Pápa ősentsége: „Szenteltessék meg á Te neved“. ... és végül á Johnson: „Jöjjön el a te országod. . .“ CSAK BE KELL NÉZNI A SZOBÁBA Mondja csak, fiatalember, a lányom tudja, hogy maga feljön ma este? UTÓPISZTIKUS VICC Húsz évvel, a harmadik világháború után, Hruscsov és Mao Csetung kiszabadulnak az internáló táborból. — Mihez kezdesz, Mao?' — kérdi Hruscsov, a tábor kapujában. Hazamegyek Pekingbe, — feleli Mao, — és megpróbálok verseket írni újra. Hát te mit csinálsz? — Én szerzek egy biciklit és először is körülbiciklizem a Szovjetúniót. Mire Mao csendesen: — Jó, jó,... de mit csinálsz délután? MINDEN A LÁTSZAT! Egy angol üzletember naplójából: „Magyarországon legfőbb úr a látszat. A munkátok úgy tesznek, mintha dolgoznának és a kormány úgy tesz, mintha megfizetné őket“ KOSSUTH RÁDIÓ, BUDAPEST Budapesti rádióinterjú — Kedves hallgatóim, itt áll mikrofonunk előtt Snüpetz Alfréd kartárs, a Budatoroki Lépgyár ragasztórészlegének főpraktikánsa. Népi demokráciánk szédületes gazdasági sikereiről és dolgozóink életszínvonalának frenetikus emelkedéséről beszélgetünk. Mit szól ehhez, Snüpetz kartárs? — Fantasztikus! —- Vegyünk csak egy példát Milyen lakásban lakik ön, Snüpetz kartárs? — Modern háromszoba-hallos lakásban, két erkéllyel, fürdőszobával, WC-vel. — És milyen lakása volt azelőtt? — Egy sötét, földszinti albérleti szobában laktam, ötödmagammal. — Hallották, kedves hallgatóim?.. Micsoda óriási életszínvonal emelkedés. De menjünk tovább! Van megtakarított pénze, Snüpetz kartárs? — 200.000 forintom van az OTP-ben. — Nagyszerű! És azelőtt? — Azelőtt, természetesen, csak adósságom volt. — Hogyan táplálkozik? Mond ja el mit evett ma ebédre. — Ragúleves, sült kappan, pirított burgonyával és párolt káposztával, utána bécsiszelet, borjúhúsból, salátával, majd almás és cseresnyés rétes. Hozzá fehér bort ittam, tisztán, szóda nélkül. — És ez egy egyszerű, hétköznapi ebédje egy magyar dolgozónak. És azelőtt? Azelőtt miket ebédelt, Snüpetz kartárs? — Száraz kenyeret és ittam hozzá vizet, tisztán, szóda nélkül. — Csodálatos... És befejezésül meg tudná mondani a rádió hallgatóinak, hogy mióta változott meg ilyen csodálatosan az ön boldog élete? — Hogyne. . Amióta a lányom a párt-káderosztály vezetőjének barátnője lett. . . . KÉT MOSZKV AI BESZÉLGET — Nagyszerű tudósaink feltaláltak egy olyan gondolkodó gépet, amelyhez fogható nincs az egész világon! — Nagyszerű! És mit tud ez a gép, elvtárs? — Azt még nem tudjuk, elvtárs. Most küldtük ki a legjobb szovjet kémeket Amerikába, hogy kikémleljék: tulajdonképpen mit is tud ez a mi zseniális találmányunk.
