Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-04-25 / 8. szám

12. Fakutya Széljegyzetek, erről - arról Ot Világrész Magyar Vicolapja Megjelenik minden hónap tizedikén és huszonötödikén. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: 146 Bridge Aroh, Sutton Walk, London, 8. E. 1. England. Tol.: WAT 7533. * Ausztriánál szerkesztőség és kia dóhlvatai: Globe, 173. Pitt Street Sydney. Dél Amerikai szerkesztőség ós kiadóhivatal: Livraria Bródy Ltda. Caixa Postai, 6366. Sao Paulo, Brasil. Eezakamerlkai szerkesztőség ós kiadóhivatal: Alex Fodor, 64-11 99th Street, Forest Hills 74, New York. Torontoi szerkesztőség és kiadó­­hivatal: P. EMHECHT MIKLÓS 391, Sherbourne Street, Apt. 311. Toronto 5, Ont. Montreali szerkesztőség és kiadó­­hivatal: DR BOKOR KAROLY, 3201 Forest Hill Ave., Montreal, P.Q. Belgiumi fiókkiadóhivatal: PÉT ROVITS SIMON, 50 Rue Moris, Bruxelles 6. # Egyes szám ára: Angliában 1/-, Ausztráliában és Ujzélandban 1/6, Ausztriában Sch. 3.60, Belgiumban Fr. 7.—, Brazíliában Cr.50.—, Dá­niában Kr. 1.—, Finnországban FM. tó.—, Franciaországban NF 0.90, Hollandiában Hlf. 0,50, Israel­­ben Pr. 300.—, Kanadában 8 0.20, Magyarországon Ft. 0.70, Norvé­giában Kr. 1.—, Olaszországban L. 80.—, Svédországban Kr. 0.80, Svájcban Fr. 0.60, USA-ban S 0.20. * Előfizetési dij 1 évre az egyes szám árának 24-szerese, fél évre 12- szerese. # Published by HUMOUR DIGEST Publications Company. * Printed by Poets’ and Painters’ Press, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l. Hogyan lehet előfizetni a Fakutyára Kiadóhivatalaink bármelyike elfo­gad előfizetést. Ehhez kérjük töltse ki és küldje be az alanti szelvényt. Fakutya kiadóhivatalának A Fakutya előfizetési diját .............. ................................................. ősszeget mellékelten küldöm/ ......................sz. nemzetközi postautalványon átu­taltam. egy évre/félévre.* * nem kívánt törlendő. Név ............................................................ Pontos cím ............................................. (Kérjük nyomtatott betűkkel kitöl­teni) Szűk baráti kör — Gyere el hozzánk vacsorá­ra, — hív fel barátom, — ma­gunk leszünk csak, szűk, baráti körben. Elgondolkodom a szavak értel­mén. Milyen szomorú is az, hogy az ő baráti köre szűk és ezt őma­­ga is bevallja. Az ember társas­lény, vagy legalábbis annak kel­lene lennie. Hogy egyeztethető ez össze a ízűk baráti körrel? „Gye­re el hozzánk vacsorára,“ kellene mondania, „együtt leszünk bará­tok, az egész utca, az egész or­szág, az egész emberiség.“ Ez a baj a világgal. Minden ki­tágult, a Föld, a távolságok, a világűr... csak a baráti kör ma­radt olyan szűk, mint amilyen volt. Sőt... talán egy árnyalattal még szűkebb. A maga módján... „Nézd“, mondta a férfi, komo­lyan és megfontoltan, „én igazán szeretem Lenkét.“ Aztán hozzá­tette: „A magam módján.“ Ez azt jelenti, — mint tudom, — hogy naponta többször le­­hordja, néha meg is veri. Egy-egy ilyen verekedés után Lenke sír, zokog, toporzékol, aztán átmegy az egész csendes hüppögésbe és az éjszakát már újra együtt töl­tik. „Mit csináljak, ha ilyen,“ mondja Lenke barátnőinek, ha arcán a kék foltok lassan kizöl­­dülnek, mint a fák ágai tavasz­­szal. „Azért, higyjétek el, ő na­gyon szeret engem, a maga mód­ján.“ Ha egyszer azt hallom majd valakitől: „Ó, az én Lajosom, úgy szeret engem... a magam módján“ —- akkor ismét hinni fogok abban, hogy az emberisé­get meg lehet váltani. Elmosódó otthon Az első hónapokban sokat ját­szottam azzal a gondolattal, hogy amikor majd hazamegyek, miket fogok mondani barátok­nak, ismerősöknek. Ülünk majd a kávéházban, vagy espressóban, hallgatják, amit a nyugati életről mesélek, megtapogatják zakóm anyagát, hm, hm, hiába, angol szövet, fene a jódolgodat, mond­ják és én a külföldről hazatért hazánkfia, szerény mosollyal számolok be arról a sok ered­ményről, amelyet idekint elér­tem. Most, öt év elmúltával, alig­­alig jut eszembe, hogy mi lesz, ha egyszer hazalátogatok. Igen, ha rágondolok, így forgatom ma­gamban: hazalátogatok, két hét­re, három hétre, valószínűleg nyáron, hogy lemehessek a Ba­latonhoz is... Már inkább a tá­jak után vágyódom, mint bará­tok után, a Gazsi, a Béla, az Ági meghalt, a Jenci Venezuelá­ban él, a Karcsi Kanadában, a kis Csemcsey lány férjhezment, két gyereke van, biztosan meg sem ismerném... De a Balaton biztosan olyan mint volt. Talán most, hogy már ismerem a ten­gert, kissé kisebbnek tűnik, de azért bársonyos, csodálatos. És a Mátra is olyan lankás, mint akkor és a Bükk is olyan zord és a Mecsek oldalában is olyan kedves az egykori Hotel Kike­let, .. A kortárs, a rendszer múlandó. A táj örök. B. T. HÚSVÉTI TOJÁSOK i Én azt hittem, hogy minden sejknek van legalább egy Fadíllacje. . . — Ne azt, Mancika. .. Az a tejem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom