Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-05-10 / 9. szám

TENGERENTÚLI KIADÁS WWJVLWWUWJV HUMOUR DIGEST ÖT VILÁGRÉSZ MAGYAR VICCLAPJA IV. évfolyam, 9. szám. SZERKESZTI: VAJDA ALBERT 1962. május tizediké. SAJAT KINAOLÓCUSUNK JELENTI: Minden szár kalászozzék Csu En Lajos, a kínai másod­­mandarin, Mao Cse Tungsram főmandarin első helyettese, el­­■ gondolkodva vakargatta az ipar­­ügyi miniszter fejét. Nem volt kétséges, hogy ezt a fejet hu­rokra akasztják, csupán azt nem tudta, hogyan támassza fel a földművelésügyi minisztert, akit annakidején felakasztattak. — Minden szár kalászozzék! —*• mondta Mao Cse Tungsram. — Mao elvtárs, -— rebegte az iparügyi miniszter, aki guggoló - állásban nyalta a padlót, — higy­­je el, nem én tehetek arról, hogy a földekről 350 millió embert átvezényeltünk a vasipari üze­mekbe pedig nem is voltak vas­ipari üzemeink. — Hát ki tehet róla? — kér­dezte nyájasan Csu En Lajos és pártszerű mozdulattal belehe­lyezte ballábát az iparügyi mi­niszter e célra kitátott szájába. Áz válaszolni próbált, de a lábtól nem jött ki hang a száján. — Látod, ó Nagy Maom, — mondta Csu En Lajos, — erre már nem tud felelni. Ma» bólintott. Az iparügyi minisztert kivitték. — Minden szár kalászozzék! — adta ki újra a jelszót a párt­ház ablakán Mao Cse Tungsram. Kilencvenhat millió küldönc vág­tatott szét a szélrózsa minden irányába az új jelszóval. Min­den munkásnak ott kellett hagy­nia azt a kis vasöntödét, amit lakószobájában berendezett és futva mentek ki a földekre, hogy azonnal megkezdjék a vetést. Az állami filmgyár 150 millió fotoriportere egyemberként szá­guldott szintén a földekre, hogy megörökítsék a nagy kínai vetés első napját. Minden kéz szórta a magokat, berregtek a felvevőgé­pek. Az a tény, hogy a szántóve­tők kezében nem volt mag és a fotóriporterek kezében nem volt felvevőgép, senkit sem za­vart. Legutóbb a vas és acél ipa­ri-országává tették Kínát, anél­kül, hogy lett volna ipar, vas és acél. Most ugyanezt teszik majd mezőgazdasági vonalon. Este, Csu En Lajos csillogó szemmel jelentette Mao Cse Tungsramnak: — Vége az éhínségnek. Ka­lászba szökken itt minden szár. 750 millió kínaiból 650 millió már a földeken van. — És hol a többi 100 millió? — vonta össze szemöldökét Mao. Csu En Lajos feszes vigyázz­állásban felelte: — A tengerparton állnak és várják, hogy mikor jön már az űjabb búzaszállítmány Kanadá­ból! J. K. LEGÚJ ABB PESTI 1. A május l.-i kivonuláson, a közismerten rendszer-ellenes kollega torkaszakadtából ordít: — Éljen a párt... Éljen a párt... Amikor már vagy negyedórája ordít, megszakítás nélkül, egyik barátja oldalba böki és a fülébe súgja: — Megőrültél? Éppen te élteted ilyen lelkesen a pártot?- Nem érted te ezt, — legyint erre a másik és visszasúgja. — Én egy szerencsétlen, pecches, kétbalkezes ember vagyok. Amit én az elmúlt tizenhat évben kívántam, annak épp az ellenkezője vált be.. . Hát ezért kiabálom, hogy... éljen a párt! 2. 3. Külföldi útról tér haza égi ember. A magyar vámőrök nagy meglepetésére egy elefántot akar bevinni az országba. Ridegen közük, hogy erre nincs mód, menjen a dolgára. Fél óra múlva az illető ismét viiízatér az elefánttal. Az állat há­tán spárga van átvetve és a spár­ga két végén egy-egy fél zsemle csüng. — Megmondtuk, hogy elefán­tot nem lehet behozni! — rival rá a vámőr. Mire az ember, a legnagyobb hidegvérrel: — Nem látja, hogy ez egy szendvics? Az iskolában Benőkét felelni hívja ki a tanító: — Mondd el nekem a disznó részeit. Benőke sorolni kezdi: — A farka, a körme, a mája, a füle. a tüdeje. Ezzel megáll. — De, Benőke, — szól rá a ta­nító, — miért nem említed a jobb falatokat is... Például a sonka, a karaj és a többi. — Hja, — mondja Benőke — nem tudtam, hogy export disznó­ról van szó... DETEKTIV-TANONC AZ ÉLETBŐL LESTÜK EL — Téged nem támogatnak a rokonaid? — Nincsenek rokonaim. — Mind meghalt? — Nem. Mind gazdag. Azt NE? mondtam EZT a testet vizsgálja meg, Alfonz!!! Ml LESZ A LÁNYBÓL? — Kortörténeti viccünk — Két anya beszélget.- Mi lesz a lányodból, ha fel­nő? — Tisztességes asszony. Ez az egyetlen foglalkozási ág, ahol nincs túlzsúfoltság. SIKER AZ, AMI MÁSOKNAK FÁJ (A Fakutya emlékkönyvéből)

Next

/
Oldalképek
Tartalom