Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-04-25 / 8. szám
8. Fakutya NŐK, EGYMÁSKÖZT — A szomszéd cellából jöttem. . . Nem tudna kölcsönadni véletlenül egy kis vizet és kenyeret? Ausztráliai humortudósítónktól: EZEN NEVET AUSZTRÁLIA FOGYÓKÚRA Az orvos azt mondja a meglehetősen bőtérfogatú páciensnek: — Önnek sokat kell fogynia, hogy rendbejöjjön az egészsége. Egyelőre nem szabad mást ennie, mint naponta egy kevés gyümölcsöt vízben kifőtt főzeléket, salátát és egy darabka pirított kenyeret. A páciens hallgatja a doktort, aztán megszólal: — És tessék mondani. .. étkezés előtt, vagy után? EGY CITYBELI PRESSOBAN — Harry, — mondja a teenager lány boyfriendjének — rendelj nekem egy fagylaltot. — Hová gondolsz, Susy, — rázza fejét a fiú, — a hideg megárthat a torkodnak. — Jó, akkor rendelj egy feketét. — Ne haragudj, de nagyon ártalmas meleget inni fagyiad után... SIKERES DIVATBEMUTATÓ Az egyik nagy sydney-i divatüzlet divatbemutatót rendezett és a következő sokatigérő hirdetéssel jelentette be a nagy eseményt: „SZÁZ gyönyörű nő, ÖTVEN káprázatos ruha. A divatbemutató napján sorban álltak az üzlet előtt a... férfiak. AUSZTRÁL GYERMEKSZÁJ A kis Sarah-t és testvérkéjét, a kis Paul-t már idejekorán oktatni kezdik az illemszabályokra. Megmagyarázzák nekik, többi között, hogy lefekvés után, mindegyiknek saját szobájában kell maradnia, mert kislánynak nem illik kisfiúk előtt hálóingben mutatkozni. Este, a kis Paulnak kedve támadt, hogy meglátogassa kistestvérkéjét, így hát, illedelmesen bekopog a hálószoba ajtaján. — Nem szabad, Paul, — kiáltja ki Sarah, — hálóingben vagyok. Várj egy kicsit. Néhány perc múlva kiszól: — Most már bejöhetsz. Nincs rajtam a hálóing. AZ UTCÁN HALLOTTAM Két férfi találkozik. — Öregem, — mondja az egyik panaszosan — megnősültem és nem tudom, hová menjünk lakni. — Nem tudnátok eleinte az apósodnál lakni? — kérdi a másik. — Nem. — sóhajt az első. — Ő is az apósánál lakik. Duller Tibor SÜKET A TELEFON Napok óta nem szólalt meg a telefonom. Többször leemeltem a hallgatót, mert arra gondoltam, hogy elromlott. De nem. A morgó búgás jelezte, hogy az áramkör zavartalan, aki akar, felhívhat. De senki sem hív. Néhány nappal ezelőtt állandóan csöngött. Ha megszólalt, idegrohamot kaptam. Már megint az a nyomorult telefon, kiáltottam, nem vagyok itthon, elutaztam, sohasem térek vissza. Ezt nem lehet kibírni, az embernek egy perc nyugalma sincs. Ez volt néhány nappal ezelőtt. Most meg... Hallgat. Három napja nem szólalt meg. Újra leveszem a hallgatót, hátha mégis. .. Nem, mégse. A vonal rendben van. Csak egyszerűen, senki sem telefonál. Mintha hirtelen lakatlan szigetre kerültem volna. Csend van a lakásban, süket csend. Nem szólal meg a telefon. Jeges hideg fut végig a hátamon. Talán... talán valaki elterjesztett rólam valamit? Talán a barátaim nem mernek hívni... Talán figyeli a telefonomat a rendőrség... Nevetséges. Nem vagyunk otthon. Itt nem figyelnek, itt nem terjed el valami iszapos hír, amitől az ember hirtelen leprás lesz, mindenki messzi elkerüli, ha belép valahová, elhall-> gatnak és menni készülnek... Dehát... mégis... valaminek történnie kellett. Valami miatt nem telefonál Guszti, az aranyos Guszti, aki mindennap ideszól, ha másért nem, hát azért, hogy elmondja, hogy szúr az oldala és hegyeseket köhög... Az csak nem lehet, hogy Guszti köhögése hirtelen elmúlt és most már nincs több mondanivalója? Hiszen akkor is ott a szúró oldal, az reuma, abból nem gyógyul ki ilyen könnyen az ember... Felkapom a kagylót. Letárcsázom Guszti számát... Mással beszél. .. Tehát... mégis! Valami van körülöttem. Mással beszél, velem nem. Én itt vagyok, bezárva a süket lakásba és a telefonom néma. Milyen hidegen, milyen kegyetlen feketén ül ott és néz vissza rám. Ő tudja. A telefon tudja, hogy miért nem hívnak. .. Édes jó Istenem, szavamra mondom, ártatlan vagyok... Igaz, hogy szidtam a sok telefonálót, de mélyen, belül, odalent a szívem csücskében, azért büszke voltam, hogy ennyien telefonálnak, hogy ilyen sokan akarnak beszélni velem... Most tudom csak, most, amikor ez a jeges csönd van itt körülöttem, most tudom csak, micsoda áldás, micsoda öröm, micsoda boldogság az, ha megszólal a telefon és... Mi volt ez? Valóság, vagy csak... Nem, nem, ez valóság. A telefon cseng... Megszólalt a telefon. Hé... kérem... jöjjön csak be a konyhából és vegye fel... Nem érdekel, hogy lisztes a keze. Mi? Hogy úgyis engem keresnek? Az se érdekel! Mondja, hogy nem vagyok itthon, hogy elutaztam, hogy sosem jövök vissza... Mégis csak lehetetlen, hogy ettől az átkozott telefontól az embernek nincs nyugta egy percre sem... SAS FÉLIX ÚJ HÁZASOK-j—f n fisa 3c^?' — Ne engem szidj! Az előző férjem hagyia itt a sok mosatlan edényt. KERESKEDŐK FIGYELEM! VILÁGHÍRŰ HAZÁM ÉS TURUL HANGLEMEZEK NAGYBAN ÉS KICSINYBEN Kérjen árajánlatot: „CORVIN“ 1594 Second Avenue, New York 28. N.Y. USA. VWVWW^rt
