Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-04-25 / 8. szám
Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER IRTA: ROBERT MORLAND 32. FOLYTATÁS Megjött a hajótulajdonos, szivarral szájában és mekegő nevetéssel rázta meg a követné kezét. Befutott a híres ügyvéd, teljesen kopasz fején négy keresztbefésült hajszállal, keretnélküü szemüveggel és öt perccel hat óra előtt megérkezett Herbert Dalmonte is, sápadtan, fáradtan, riadt arckifejezéssel. Dorothy volt vele és Fred, sőt meglepetésszerűen Vivy is, a lánya. Igyekeztek méltóságteljesen felmenni a lépcsőn. Mindenki őket figyelte. Herbert zavarában megbotlott és majdnem belezuhant a követ karjába. — Isten hozta, kedves barátom. — mondta a követ és átkarolta Herbertet. így mentek be az Arany Szalonba, melynek aranyozott faláról pufók angyalok és nagvraméretezett női idomok néztek le az egybegyűltekre. A rendezés kitűnő volt. A négy ünnepelt és a követ bevonult a mahagóni íróasztal köré. A többiek elfoglalták helyeiket az üvegfal túlsó oldalán. Az ajtóknál őrök álltak. Aki az egyik részbe került, nem mehetett át a másikba, csak akkor, ha nekifut az üvegfalnak és betöri. Ezt a kockázatot pedig igazán nem vállalja egyetlen lány sem. Dorothy, Fred és Vivy az első sorban ültek. Körülöttük nyüzsgött a terem. Az újságírók igyekeztek minél jobb helyeket szerezni és szemmeláthatólag fürkészve nézték a jelenlévőket, azon tűnődve, vajon hol lehet Dórin... Vivy unottan járatta körbe tekintetét. Sehol egy jóképű fiú. Pedig, idejövet végleg elhatározta, hogy szakít Makóimmal és a többi öt boyfriend-jével és új útra tér. Elég volt ebből a felzaklatott életből, gondolta sziklaszilárdan, hat udvarló, minden nap másikkal rohanni ide, meg oda. meg minden... Ebből elég! Választok magamnak két rendes fiút és ezzel slussz... Két boyfriend elég, más tisztességes lány is be tudja érni ennyivel, miért ne tudnám én is... Itt azonban nincs kedvére való... kivéve talán egyet.. . Magas, szélesvállú fiú volt ez, kicsit gombócszerű orral, de rokonszenves vonásokkal. Arcán keresztben széles ragtapasz húzódott, de ez csak még férfiasabbá tette vonásait. Mintha ideintett volna Frednek, amikor bejöttek, de lehet, hogy téved. — Fred, — súgta Vivy bátyja fülébe. — ismered azt a magas fiút ott az újságírók között? Fred a jelzett irányba nézett és összeharapta száját. — Nem ismerem! — mondta kurtán és akaratlanul is szeméhez nyúlt, amelyen még mindig halványkék karika látszott. Tulajdonképpen nem hazudott, hiszen nem lettek egymásnak bemutatva. Az, hogy valahányszor összetalálkoznak, mindig egymásnak ugranak, igazán nem nevezhető ismeretségnek. Ha Vivy azt kérdezte volna: ismeri-e Dick öklét... akkor arra azt kellett volna válaszolnia: hűha, de még mennyire! ... így azonban nyugodtan mondhatta, hogy nem ismeri, a magas újságírót, aki — mondanunk sem kell — Dick volt. Észrevette, hogy Vivy és Fred feléje néz. elmosolyodott és barátságosan cdahunyorított. Bár sajgóit egy kissé az arca, de határozottan az volt az érzése, hogy kedveli ezt a Fredet. Amikor tegnapelőtt éjszaka motorcsónakjuk odasímult Fred hajója mellé és Lilian, meg ő felmásztak a fedélzetre, Fred már boxolóállásban fogadta. Belevaló fickó, annyi szent. Vagdostak egy keveset, és meg kellett állapítania, hogy Fred fejlődött azóta, mióta utoljára ütlegelték egymást. Egy jólirányzott balegyenese alaposan felszakítetta Dick arcán a bőrt... De azután győzött a rutin és Dick horogütése pontosan eltalálta Fred állának balcsücskét, amitől a fiatalember összecsuklott, mint egy elejtett liszteszsák. Lilian sikoltott egy kicsit és mintha Dórin is le akart volna térdepelni melléje, hogy felmossa, de Dick rájukszólt, hogy elég keménykötésű fiú ez, majd feléled magától pár perc múlva... Ebben maradtak. Lemásztak az ő kis csónakjukba és magárahagyták Fredet hajójával... Dick elégedetten látta, hogy neki volt igaza. Fred itt van, tökéletesen egészségesnek látszik, még csak az áliáról sem jött le a bőr. Hiába, vannak szerencsés emberek a világon. Ugyanakkor Fred arra gondolt, hogy hol lehet Dórin? Itt kell lennie, arra meg mert volna esküdni. Aztán a tegnapi estére gondolt. Valóban néhány perc múlva visszanyerte eszméletét és bánatosan nézett a köpködve és prüszkölve távolodó kis motoros után. Aztán felállt, megforgatta a kormánykereket és visszairányította hajóját a világító toronyhoz. Anyját hisztérikus görcsök között találta, apját letargiában. A matróz bambán kérdezősködött. hogy miért ment el a fiatalúr egyedül és ha elment, miért jött vissza? Az öreg toronyőr csak sonkáját és a keménytojásokat emlegette, dohogva és zsörtölődve, hogy az embernek vigyáznia kell arra, kit fogad be a tornyába. Még éjszaka összepakoltak és visszatértek házukba. Felesleges lett volna tovább időzni a világító-toronyban. Félszemmel anyjára pillantott, aki idegesen harapdálta ajkát. Látszott rajta, hogy forr benne a tehetetlen harag. Ő is a közönséget fürkészte és elfintorította arcát. — Agatha néni is eljött — suttogta és ugyanabban a pillanatban mosolyra húzta száját és odaintegetett egy tolókocsiban ülő öreg néninek, aki bágyadtan viszonozta üdvözlését. A tolókocsi mögött fehérruhás ápolónő állt. Arcát majdnem teljesen eltakarta az ápolónői fityula. — Jé! — csodálkozott Vivy — Agatha néni még él? Azt hittem, már rég elhamvasztották. — Pszt! — szólt rá Dorothy mérgesen. Nem szerette volna, ha Agatha néni, férje édesanyjának egyetlen élő nővére, a család legöregebb tagja meghallja Vivy szemtelen megjegyzését. Igaz, hogy valamennyien utálják Agatha nénit és ő is utálja az egész családot, de azért mégis vigyázni kell, mert a néni roppant gazdag és egyszer csak elpatkol és akkor mégiscsak a családra fogja hagyni mérhetetlen vagyonát...- Az ápolónő gyanús nekem! — mondta hirtelen Dorothy és e!őrehajolt, hogy belenézhessen a nörsz arcába. De az, mintha csak sejtette volna, hogy valaki be akar pillantani a fityula mélyére, még jobban lehajtotta fejét. Öt széksorral állt távolabb a tolókocsi, mögötte az ápolónővel. Dorothy szive hevesen vert. Majd résen lesz. A hetedik csókot nem kapja meg könnyen az a vámpír. Odabent, az üvegfal túlsó oldalán mély, zengő hangon hatot ütött egy óra. A követ az óraütésekkel egyidőben felállt és beszélni kezdett. Hangját hangszórók hozták az üvegfal másik oldalára. hogy a közönség minden szót hallhasson. Méltatta a négy kiválóság óriási érdemeit és köszönetét mondott nekik Peru kormánya és népe nevében. Dorothy félszemmel a gyanús ápolónőt figyelte. Időnként odahajolt Agatha nénihez és súgott valamit a fülébe. A néni nagyothall, de nem vallja be és nem használ hallókészüléket. (Folytatjuk)