Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-03-25 / 6. szám
Fakutya 3. Margitba a Kis kedvencünk, Margitka rávette férjét, hogy menjenek Parisba, mert erről a városról már olyan sokat hallott. „Tudod, szivike,“ mondta és mélytüzű szemét igézőén forgatta, mint mindig, ha valamit el akart érni, „tudod, szivike, egy ilyen rendkívül kultúrált lény, mint én, valójában Párisba való, oda, ahol azok a világhírű írók élnek, mint Coty, Dior, Patou és Hubigant.“ Margitka férje bólogatott és áhítattal nézett kis feleségére, aki ime, olyan művelt, hogy csak így kapásból sorolja fel a világirodalom nagy alakjait. így azután átmentek Párisba és Margitka első útja a Louvreba vezetett. Útközben magyarázta férjének: — Tudod, hogy nálunk, odahaza, a családi kastélyban szintén volt Louvre? — Igazán? — csodálkozott Margitka férje. — Hogyne... Én mindig louvre-ban mosakodtam, csakhogy, mi odahaza, magyarosan úgy mondtuk, hogy lavór... Tudod, akkor még egészen kicsi voltam és nem volt mellettem francia kisasszony, mint később. FEJVESZETT SZERELEM A leegyszerűsítés ABC-je Palotta Emhecht Miklós gyűjtéséből LouvrG-ban Szerencsére megérkeztek a Louvre-ba és odaálltak egy idegenvezető mellé, aki kis csoportot vitt körbe. Szebbnél szebb szobrok és szoborcsoportok között jártak és az idegenvezető rámutatván egy szoborra, magyarázni kezdte, hogy bár ennek a szobornak hiányzik a feje, egyik karja és a jobb lába, de minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Zeust ábrázolja, a főistent. Aztán továbbmentek és megálltak egy teljesen ép, hatalmas szobor előtt, amely erőtől duzzadó férfiút ábrázolt. — Ez Herkules, a félisten. — mondta az idegenvezető. Margitka félrehajtotta madárnyakán csüngő fejét és a maga dallamosan kellemetlen orrhangján közbeszólt: — Itt valami tévedés van, kérem. Minden szem feléje szegeződött. Férje füle vérvörös lett a szégyentől. De Margitkánkat nem akasztja meg semmi. — Ön összetéveszti a két szobrot! — jelentette ki felsőbbségesen és a hiányos Zeus szoborra mutat. — Az ott a félisten, mert csak a fele maradt meg. KITÜNTETÉS: A mellt őség növelésének legjobb módszere. ELMEGYÓGYINTÉZET: Az egyetlen hely, ahol mindenki azt gondolhatja, mondhatja és teheti, amit akar. MATUZSÁLEM: Bibliai alak, aki semmi mást nem tett. mint élt... KÖZÉPOSZTÁLY: Azok az emberek, akik nem elég szegények ahhoz, hogy adományt fogadjanak el, és nem elég gazdagok ahhoz, hogy adományt adjanak. .. TÜKÖR: Az a hely, ahol a legjobb barátod lakik. HIBA: Amely miatt az ügyvédek pénzt kapnak, az orvosok temettetnek... Be vagyok biztosítva Lóhelyi barátomat nem kell. bemutatnom azoknak, akik ismerik, ü az, aki a jég hátán is megél, ű az, akire mindenki azt mondja: „téged aztán nem kell félteni!“ Ls mindebben határozottan van is valami. Á napokban találkozom vele, elémáll, átölel és minden bevezetés nélkül azt mondja: — Mit csináltok holnapután este? — Semmit. — felelem. — Remek. — vágja rá. — Akkor gyertek fel hozzánk, hívatlanul. Tessék? Nem hallok jól? Mi ez, meghívás, vagy sértés? Lóhelyi megőrült, ez nem kétséges. Már éppen rá akarom hagyni, mint a bolondokra szokás, amikor vigyorogni kezd és a fülemhez hajol: — Nem hallottál még „vendég elleni biztosításról“? Fejemet rázom. Élet-biztosításról már hallottam, balesetelleni biztosításról is, de vendég elleni biztosítás?? — Az én találmányom. — jelenti ki. — Tudod, én otthon dolgozom és sok barátom van. Ez annyit jelent, hogy minden percben jön va laki, telefonál, beállít... Ekkor támadt ez az ötletem. Megállapod tam egy biztosító társasággal, hogy valahányszor valaki hívás nélkül toppan be hozzám és feltart, kártérítést fizetnek, éppenúgy, mintha vetésemet elverte volna a jég, vagy magtáramat felgyújtotta volna a villám. Csupán egy a kikötés, a vendégnek hívatlanul kell jönnie, ha meghívtam, akkor nem ér az egész, hiszen akkor a vendég nem számít elemi csapásnak. Csak Lóhelyinek juthat ilyesmi az eszébe. Megígértem, hogy felmegyek hozzájuk, hadd keressen valamit. Fel is mentem, ő nyomban felhívta a biztosítót és jelentette, hogy váratlan vendég jött, a biztosító embere fél órán belül megjelent, bemutatkozott és mire észbekaptam, be voltam biztosítva élet, halál, baleset, jégverés és szemmelverés ellen. Most keresek egy biztosító társaságot, amely elfogad egy „Lóhelyi — elleni biztosítást“ nem túlságosan magas tarifával. Muzslay Péter PÉNZ: Kivágó bűvész, amely néhány jellemet teljesen eltüntet. MAJOM: Egy olyan állat, amelyről mindig úgy beszélnek: „Olyan emberi...!“ MONOLÓG: Beszélgetés a férj és a feleség között. SZÚNYOG: Olyan állat, amely megharapja azt a kezet, amely eteti. MOLY: A leggazdaságosabb állat, mivel csak a lyukakat eszi. SZÁJ: A fűszeres barátja, a szónok büszkesége, az ostoba csapdája és a fogász megmentője. ZENE: Költséges zaj. BAJUSZ: Levesszűrő. SZÖG: Vékony vasdarab, amelyet az ember célzáshoz használ, mikor az ujjára akar ráütni. SZŰK LÁTÓKÖRŰ: Az a egyén, aki mindkét szemével át tud nézni egy kulcslyukon. TERMÉSZET: Egy kivételesen előrelátó hatalom, amely bár nem tudhatta előre, hogy az emberek szemüveget fognak hordani, mégis a megfelelő helyre rakta a fülünket.
