Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-03-25 / 6. szám

Fakutya 3. Margitba a Kis kedvencünk, Margitka rá­vette férjét, hogy menjenek Pa­risba, mert erről a városról már olyan sokat hallott. „Tudod, szivike,“ mondta és mélytüzű szemét igézőén forgatta, mint mindig, ha valamit el akart ér­ni, „tudod, szivike, egy ilyen rendkívül kultúrált lény, mint én, valójában Párisba való, oda, ahol azok a világhírű írók élnek, mint Coty, Dior, Patou és Hu­­bigant.“ Margitka férje bólogatott és áhítattal nézett kis feleségére, aki ime, olyan művelt, hogy csak így kapásból sorolja fel a világi­rodalom nagy alakjait. így azután átmentek Párisba és Margitka első útja a Louvre­­ba vezetett. Útközben magyaráz­ta férjének: — Tudod, hogy nálunk, oda­haza, a családi kastélyban szin­tén volt Louvre? — Igazán? — csodálkozott Margitka férje. — Hogyne... Én mindig louv­­re-ban mosakodtam, csakhogy, mi odahaza, magyarosan úgy mondtuk, hogy lavór... Tudod, akkor még egészen kicsi voltam és nem volt mellettem francia kisasszony, mint később. FEJVESZETT SZERELEM A leegyszerűsítés ABC-je Palotta Emhecht Miklós gyűjtéséből LouvrG-ban Szerencsére megérkeztek a Louvre-ba és odaálltak egy ide­genvezető mellé, aki kis csopor­tot vitt körbe. Szebbnél szebb szobrok és szoborcsoportok kö­zött jártak és az idegenvezető rá­mutatván egy szoborra, magya­rázni kezdte, hogy bár ennek a szobornak hiányzik a feje, egyik karja és a jobb lába, de minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Zeust ábrázolja, a főistent. Aztán továbbmentek és meg­álltak egy teljesen ép, hatalmas szobor előtt, amely erőtől duzza­dó férfiút ábrázolt. — Ez Herkules, a félisten. — mondta az idegenvezető. Margitka félrehajtotta madár­­nyakán csüngő fejét és a maga dallamosan kellemetlen orrhang­ján közbeszólt: — Itt valami tévedés van, ké­rem. Minden szem feléje szegező­­dött. Férje füle vérvörös lett a szégyentől. De Margitkánkat nem akasztja meg semmi. — Ön összetéveszti a két szob­rot! — jelentette ki felsőbbsége­­sen és a hiányos Zeus szoborra mutat. — Az ott a félisten, mert csak a fele maradt meg. KITÜNTETÉS: A mellt őség nö­velésének legjobb módszere. ELMEGYÓGYINTÉZET: Az egyetlen hely, ahol mindenki azt gondolhatja, mondhatja és teheti, amit akar. MATUZSÁLEM: Bibliai alak, aki semmi mást nem tett. mint élt... KÖZÉPOSZTÁLY: Azok az em­berek, akik nem elég szegények ahhoz, hogy adományt fogad­janak el, és nem elég gazdagok ahhoz, hogy adományt adja­nak. .. TÜKÖR: Az a hely, ahol a leg­jobb barátod lakik. HIBA: Amely miatt az ügyvédek pénzt kapnak, az orvosok te­­mettetnek... Be vagyok biztosítva Lóhelyi barátomat nem kell. be­mutatnom azoknak, akik ismerik, ü az, aki a jég hátán is megél, ű az, akire mindenki azt mondja: „téged aztán nem kell félteni!“ Ls mindebben határozottan van is valami. Á napokban találkozom vele, elémáll, átölel és minden be­vezetés nélkül azt mondja: — Mit csináltok holnapután este? — Semmit. — felelem. — Remek. — vágja rá. — Akkor gyertek fel hozzánk, hívatlanul. Tessék? Nem hallok jól? Mi ez, meghívás, vagy sértés? Lóhelyi megőrült, ez nem kétsé­ges. Már éppen rá akarom hagy­ni, mint a bolondokra szokás, ami­kor vigyorogni kezd és a fülemhez hajol: — Nem hallottál még „vendég elleni biztosításról“? Fejemet rázom. Élet-biztosítás­ról már hallottam, balesetelleni biztosításról is, de vendég elleni biztosítás?? — Az én találmányom. — jelenti ki. — Tudod, én otthon dolgozom és sok barátom van. Ez annyit je­lent, hogy minden percben jön va laki, telefonál, beállít... Ekkor tá­madt ez az ötletem. Megállapod tam egy biztosító társasággal, hogy valahányszor valaki hívás nélkül toppan be hozzám és fel­tart, kártérítést fizetnek, éppenúgy, mintha vetésemet elverte volna a jég, vagy magtáramat felgyújtotta volna a villám. Csupán egy a ki­kötés, a vendégnek hívatlanul kell jönnie, ha meghívtam, akkor nem ér az egész, hiszen akkor a ven­dég nem számít elemi csapásnak. Csak Lóhelyinek juthat ilyesmi az eszébe. Megígértem, hogy fel­megyek hozzájuk, hadd keressen valamit. Fel is mentem, ő nyom­ban felhívta a biztosítót és jelen­tette, hogy váratlan vendég jött, a biztosító embere fél órán belül megjelent, bemutatkozott és mire észbekaptam, be voltam biztosítva élet, halál, baleset, jégverés és szemmelverés ellen. Most keresek egy biztosító társa­ságot, amely elfogad egy „Lóhelyi — elleni biztosítást“ nem túlságo­san magas tarifával. Muzslay Péter PÉNZ: Kivágó bűvész, amely né­hány jellemet teljesen eltüntet. MAJOM: Egy olyan állat, amely­ről mindig úgy beszélnek: „Olyan emberi...!“ MONOLÓG: Beszélgetés a férj és a feleség között. SZÚNYOG: Olyan állat, amely megharapja azt a kezet, amely eteti. MOLY: A leggazdaságosabb ál­lat, mivel csak a lyukakat eszi. SZÁJ: A fűszeres barátja, a szó­nok büszkesége, az ostoba csapdája és a fogász megmen­­tője. ZENE: Költséges zaj. BAJUSZ: Levesszűrő. SZÖG: Vékony vasdarab, ame­lyet az ember célzáshoz hasz­nál, mikor az ujjára akar ráüt­ni. SZŰK LÁTÓKÖRŰ: Az a egyén, aki mindkét szemével át tud nézni egy kulcslyukon. TERMÉSZET: Egy kivételesen előrelátó hatalom, amely bár nem tudhatta előre, hogy az emberek szemüveget fognak hordani, mégis a megfelelő helyre rakta a fülünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom