Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-03-10 / 5. szám

Fakutya 3. VÍRUSRA és a farkas — Modern mese Hol volt, hol nem volt egyszer egy kunkori kis vírus, akit min­denki Víruskának hívott. Ez a Víruska vidáman vándcroT egyik szervezetből a másikba és ott ad­dig szorgoskodott, amíg az ille­tő egészen el nem gyengült. Ak­kor azután Víruska, mint aki jól végezte dolgát, szépen elköszönt a vendéglátó szervezet sejtjeitől és megköszönve a szíves vérellá­'sZERETHETÍ* A* VEJÉT ' És még azt is írja a mama, hogy reméli: a reumád és a lumbágód még mindig kínoz... MINDEGY, NEM MINDEGY Egyik, Londonban élő kitűnő ma­gyar írónak van egy kisfia, aki bár csak hat éves, de máris roppant eszességéről hites. Múltkoriban na­gyobb utat tett meg édesapjával, Afrikában jártak és hazatértük után, útiélményeikről beszélgetve, azt mondta a papa: — Szép volt az a tó azzal a sok marabuval. — Nem marabu volt — igazítja ki a gyerek, — hanem flamingó. — Marabu vagy flamingó az mindegy — mondja szórakozottan az író. — Hogy volna mindegy?. Azt mondhatom például, hogy miattad mar a bu, de azt nem mondhatom, hogy miattad flamingó. tást. átsétált a legközelebbi olyan szervezetbe, amely éppen ott virrasztóit az illető betegágya mellett. Történt egy napon, hogy Ví­ruska felszállt a menetrendszerű légvonatra és éppen landolni akart új állomáshelyén, amikor egy csúnya bajuszos száj nyílt ki felette.- Irgum-burgom, —■ mondta a bajuszos száj, amelyből sárga i fogak villogtak szegény ijedt Ví­ruska felé — hát te meg mit ke­resel erre, amerre a boncoló or­vos se jár? Víruska szepegve mondta, hogy 'ő bizony az öreg nagymamát I,akarja meglátogatni, akiről azt hallotta, hogy úgyis beteg sze- Igény és csak örülhet egy kis ví­rusos fertőzésnek. — Nem úgy van az! — re­csegte a szőrös száj. — Vedd tu­domásul. hogy én vagyok a nagy­mama kezelő orvosa, nevem Dok­­| túr Farkas és amíg én vigyázok az egészségére, addig te nem fér­kőzöl hozzá. Bizony, sírva fakadt szegény Víruska, ekkora emberi gonosz­ság láttán. Farkas doktor szíve azonban nem volt fából. Meg­sajnálta szegény Víruskát és fel­ajánlotta neki, hogy mostantól fogva dolgozzanak együtt. Vírus­ka ellátogat azokhoz, akik Dok­tor Farkas betegei, alaposan meg­ijeszti őket és azután jön majd Doktor Farkas és addig hüm­­mög, hogy ez bizony egy isme­retlen vírusos fertőzés, amíg a be­teg önmagától meg nem gyógyul. így is lett. Víruska engedel­mesen látogatja Doktor Farkas betegeit és azóta Víru>ka és a Farkas doktor együtt élnek, míg az összes betegek meg nem hal­nak. (szerdai) FÜLÖPKE ÉS AZ EBÉDUTÁNI NYUGALOM ÖT SEMMITMONDÓ STRÓFA IRMA ÉS A SZÍV A szíve felett piros celofán-szív S rajta ezüst betűkkel: Irma. Minek? Úgy is tudom, hogy a szívébe Csak a saját neve van írva. A SZOKÁS HATALMA A doktor úr vizsgálta szép Ilonkát. Komoly hangulat, komor pillanat. Figyelmesen megkopogtatta hátát S Ilonka udvariasan igy szólt: „Szabad.“ ZENESZERZŐK. EGYMÁS KÖZÖTT — Ismered Pál új keringöjét? A címe ez: „Szerelmi mámor.“ — Persze, hogy ismerem, már régen, Hogy ne mondjam, még csárdás korából. PANASZ Hogy ne mondjam, még csárdás korából. Bánom is én. Süsse meg az urát! De mégis szörnyű... nézd az új ruhámat, Képzeld.. . megcsináltatta pont ezt a ruhát! AZ ÖRÖKIFJÚ Bajsza kifestve, szmokingban van este, Vív, úszik, egyenes, mint a cövek. Azt mondják a szemébe: „Örökifjú“ S azt gondolják: „Fiatalos öreg.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom