Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-03-10 / 5. szám
Fakutya GÁDOR BÉLA* LEVELEK AZ ÍRÓHOZ CSODA Arany János úrnak, Nagy élvezettel olvastam Ágnes asszonyról szóló, gyönyörű költeményét, amely könnyekig meghatott. Szegény asszony! Mennyit kellett szenvednie és mosnia... Csak egyet nem értek: miért nevezte el éppen Ágnesnek? Nem gondolt arra, mennyit árt ezzel azoknak a tisztességes, épelméjű nőknek, akiket szintén Ágnesnek hívnak? Nem egy Ágnessel beszéltem, nekik is ez a véleményük. Ágnes komoly név, viselői komoly asszonyok. Miért nem nevezte el balladája hősét például Lilinek vagy Micinek? Talán még nem késő. Tisztelettel: Égy Agn.s. — Várj csak, — mondta elektromérnök barátom és felemelte i a kis hordozható tranzisztoros ! rádiót, amit éppen ma vettem, — [mindjárt elmagyarázom neked, [ hogyan működik ez a tranzisz! tor... . — Nem, nem! — kiáltottam | kétségbeesetten. — Az égre kérlek, ne magyarázd el... És látva megdöbbent ábráza; tát, nyomban így folytattam: Mióta élek. folyton meg | akarnak magyarázni nekem min- i dent. Vedd elő az újságot, a külpolitikai rovatvezető mindennap ■WWVWV TAVASZI TATAROZÁS Erős. vicc!!! Csak felnőtteknek!!! AZ EMBER MINDIG TANUL VALAMIT ^ Nemrégiben huir.orosnak szánt karcolatban emlékeztem meg egy kis kalandról, amikor két szálIí:ó munkás egy nehéz szekrényt vitt fel harmadik emeleti lakásomba. A cikk megjelenése után, ,,Egy szállító munkás“ aláírással névtelen levslet kaptam, melyben a levélíró nehezményezi cikkem frivol hangját, majd kétságbevonja a szekrény súlyát, a viteldíj összegét és az én szakértelmemet. A levél egy cseppet sem lepett meg, mivel köztudomású, hogy a világirodalom nagyjai sem úszták meg szárazon, ha mások dolgába beleavatkoztak. Azt hiszem, nem lesz érdekleien, ha okulásul közzé leszek néhány jellegzetes levelet, amelyet nagynevű kollégáim kaptak annak idején. Shakespeare Vilmos úrnak, LONDON Láttam a színházban az ön „Hamlet“ című fércművét, amely egy teljesen hülye királyfiról szól. ön szerint ilyenek a királyfiak? Látszik, hogy soha, a büdös életben sem egy királyfit, sem egy királyt nem látott. Az ön állítólagos „királyfi“-ja hazudik színészkedik, összevissza fecseg és halálba kergeti szépséges menyasszonyát, Oféliát. Nem kétlem, hogy talán egyszer, valaha lehetett ilyenféle királyfi Dániában. De tipikus ez? Ilyenek a királyfiak általában? Nem, uram! Köztudott dolog, hogy a királyfiak nemeslelkü emberek, akik megállják helyüket a harcban és a .szerelemben is, és ha kell, odavágnak. Ha már nem jut semmi az eszébe, legalább olyan dolgokról írjon, amihez ért. Írjon részeges színészekről, vagy természetellenes hajlamú lócsiszárokról. De a királyokat hagyja, annyit mondhatok! Teljes tisztelettel Egy királyfi Madách Imre úrnak, ALS0SZTRF.GOV A Most tettem le „Az ember tragédiája“ című drámai költeményét és mondhatom, fel vagyok háborodva. Ez az Ádám, akiben ön az egész emberiséget megszemélyesíti, siránkozó, pipogya fráter, aki semmivel sincs megelégedve. Sem Fáraó, sem Kepler, sem Danton? Hát mi akar lenni ez az alak tulajdonképpen? És a végén hová lyukad ki az egész? Hogy nem érdemes élni, de muszáj, mert a gyereket el kell tartani. Hát köszönöm szépen! Ha ilyen az ember, akkor én nem akarok ember lenni. Egy ember * Gádor Béla, a kitűnő humorista és szindarabiró néhány hónappal ezelőtt hunyt el Budapesten. Kovács megdöbbenve látja, hogy barátja, Balog piroson vág át és egy autó az utolsó percben fékez le előtt:. A soffőr kihajol, mond valamit, mire Balog szájtátva mered rá és még akkor is megdöbbenve bámul a távozó autó után, amikor az már eltűnt a kanyarban. — Mi történt, Balog? — lép oda hozzá Kovács. Sokkot kaptál az ijedtségtől? — Nem, nem, - mondja Balog elgondolkodva, — de megrázott az a tény, hogy az anyám utcalány volt. — Megőrültél? —- mered rá Kovács. — Honnan veszel ilyeneket? Mire Balog, még mind'g az autó után nézve: — A soffőr közölte velem! AZ OKOS KUTYA Két kutyabarát beszélget és természetesen kutyáik végtelen intelligenciájáról folyik a szó. — Az én kutyám olyan okos, hagy minden szavamat megérti! — mondja az egyik. — Például? — Például nagyon szeret a küszöbön keresztbe feküdni. Ilyenkor én rászólok: „Happy... vagy kimégv, vagy bejössz!“ — És mit csinál ő? — Pontosan azt, amit mondtam neki. Vagy kimegy, vagy bejön. megmagyarázza a külpolitikai helyzetet, az összefüggéseket, hogy miért ment De Gaulle Adenauerhez és mit jelent az, ha Kenya megkapja a függetlenséget és Kongó az önállóságot és Alzsír a fegyverszünetet. És minél többet magyarázza, számomra annál érthetetlenebb és áttekinthetetlenebb az egész. És fellőnek egy rakétát az amerikaiak és a technikusok nyomban megmagyarázzák nekem, hogy az Atlas II. rakéta négysoros távirányításos léglökéses rakétával dolgozik, melynek frekvenciája úgy aránylik a Vanguarde I. frekvenciaszámához, mint... És minden magyarázat után tanácstalanabbal meredek magam elé és nem értek egy szót sem, sem azt, hogy előkészítik, sem azt, hogy hatodszorra is elhalasztják. .. Nekem ne magyarázzanak, könyörgöm, hagyjanak meg ostobának és értelmetlennek, aki csak áll szemközt a jelenségekkel és némán és meghatottan fogadja el azokat, úgy, ahogy vannak. Értsék meg végre, kérem, tisztelt magyarázók és bölcsek és titkok megfejtői, hogy nekem, egyszerű, ostoba, átlag embernek szükségem van a csodára. Nekem, kérem, csoda az, hogy felkattantok egy leffentyüt a falon és ettől kigyullad a villany. Nem, ne szólj egy szót sem az elektromosságról és az izzó szénszálról, amely a villanykörtében van. Nem értem, nem is akarom érteni. Nekem csoda a villanyvilágítás és csoda az, hogy a kis dobozban zenekar szól és én nem szégyelem, hogy felnőtt ember létemre hajlamos vagyok azt hinni, hogy a televíziós készülék dobozában liliputi emberkék mozognak... Te nevetsz ezen, hiszen ha kívánom, néhány vonallal lerajzolod a képernyőt, amely négyszáz, vagy hatszáz apró pontra bontja azt a képet, amelyet elektromos rezgésszámok útján juttatnak el hozzá azok a gépek, amelyeknek működését a modern technika úgy ismeri, mint a saját tenyerét. Számodra mindez egyszerű, kézenfekvő és érthető. Számomra csoda. És nem tudom... igazán mondom, nem tudom... kettőnk közül ki a boldogabb? M. T. Kérded, mi az irodalom? Elárulom. Irodalom az olyan mesterség, ahol állandóan bizonyítanod kell tehetségedet olyan embereknek, akiknek nincs tehetségük.
