Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-10 / 3. szám
8. Fakutya EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL — A FAKUTYA anekdota-albumából — EÖTVÖS KÁROLYNAK bemutattak egy fiatalembert, aki azzal dicsekedett, hogy kilencvenkilenc szalonkát lőtt egymaga egy vadászaton. — Miért éppen kilencvenkilencet? — horkant fel Eötvös. — Mondjon mindjárt százat, az legalább kerek szám. — Egy szalonka miatt nem vétek az igazság ellen — tromfolta le a fiatalember. Eötvös elhallgatott, de a dolgot azért nem hagyta annyiban. Pár perc múlva megszólalt: — Nemrég tanúja voltam, hogy egy ember Hévíz és Kenese közt hosszában úszta át a Balatont. — A saját szemével látta? — érdeklődött a fiatalember. — A magaméval. — Kezességet tud vállalni érte? — Hogyne! De miért érdekli a dolog? — Mert én voltam az az ember. * ANATOLE FRANCE az éjjeli gyorsvonaton utazott Párizsból a francia tengerpartra. Lyonban fiatal, roppant csinos hölgy szállt be a fülkébe, amelyben az író egyedül volt. — Bocsánat, uram — szóla't meg — aludni szeretnék. S ezzel lefeküdt az íróval szemben levő három ülőhelyre és nyomban elaludt. A hölgynek azonban nyugtalan álma lehetett: szépen elrendezett ruhája is csakhamar felmondta a szolgálatot. Amikor a helyzet már kritikussá vált, Anatole France előkerítette plédjét és azt borította a hölgyre. Ez álmából felriadva, szemrehányó pillantással mérte végig útitársát. — Bocsánat, asszonyom — hangzott a magyarázat —, én is aludni szeretnék. * EDMOND ROSTAND, francia drámaíró, egy éjszakán vidéki szállodában szállt meg. Egész éjjel le nem hunyta a szemét. Másnap reggel a szállodás megkérdezte vendégét, jól aludt-e. — Nem — felelte Rostand. — Ma éjjel határozottan megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy Noé a bárkájába két bolhával többet vitt be. * BERNARD SHAW meghívta a Londonban tartózkodó Aga kánt, aki nagy tisztelője volt. Ismerve a kán szertartásosságát, a gyarmatügyi minisztériumhoz fordult a kérdéssel, milyen tiszteletadás illeti meg az illusztris vendéget? Ezt a választ kapta: „Aga kánt hívei Isten közvetlen leszármazottjának tartják. Az ültetésnél azonban egy angol lord megelőzi őt.“ KÖLTÖZKÖDÉS KÖLTŐI PROBLÉMA Könnyű verset írni, higyjék el ezt, kérem Tehetségein elismerten igen nagy e téren. Ám, ha a rímeket a szerkesztő nyeste, Ebből verset írni eltelik több este. Ugyanis e szóra, mint például, tálca. Még, ha hülyeség is, azt írjuk, hogy. . . pálca. Hogy miért? Azt kérded? Mert e szó: vakablak, Nem rímelhet mással, csak ezzel: bekaplak. Csak elkopik lassan a költői gége S jutalmat sem kapok, az lesz majd a vége. PAPRIKA (Páris) * AFRiKABA KÉNE MENNI... Egy éve is elmúlt, kérem Kongóban, egy sötét téren, Valaki a bajszát nyeste, Hej, de megjárta a beste. Hóna alatt irattálca, Kezében egy séiapálca, Orrán cvikker, mert hát szemes Tért foglalni itt érdemes. Sötétből szólt, mint vakablak, Afrika, most jól bekaplak! Most hörög, mint szakadt gége. . . Így lett szép tervének vége. BONZÓ (Edmonton) * rímeltem kínomban Rettenetes dolog az kérem Az állandó költözködés e-téren. Több lehetőség, s előny-este Mert költözködni könnyebb-este. Leesett im, poharastól a tálca Előkerült izibe a nádpálca. Jó illatú kávénak, jó a babszemes Elvezettel inni azt érdemes. Tisztán ragyog, fényesen a vakablak Ne hazudozz összevissza, mert bekaplak. A sok ivás, énekléstől berekedt a gége Kurta kis mesémnek, itt aztán a vége. G. MOLNÁR (London) ,VJVWZA-.W.WWWUW«AWi T elitalálat A 12 forduló valamennyi megfejtését egyszerre küldje be a Fakutya főkiadóhivatalához (146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l. England). A borítékon kérjük feltüntetni: TELITALÁLAT. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1962 február 25. A nyertesek neveit 1962 március lO.-i számunkban közöljük. * 50 értékes jutalmat sorsolunk ki! Főnyeremény: 1 db. legmodernebb tranzisztoros rádió 1. díj: 1 db. márkás espresso-gép 2. díj: 1 Parker töltőtoll 3—10 dij: Magyar hanglemezek 11—25 dij Értékes magyar könyvek 25—50. dij: Magyar borok, piperecikkek, előfizetés a Fakutyára. ! .v.-.v.v.w.v.".vzzzz.v.v.v.-.va-.v.vavzz.v,va..Vii.a.|í
