Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-10 / 3. szám
DÜSSELDORFI HUMORTUDÓSÍTÓNKTÓL: EZEN NEVET NÉMETORSZÁG — A maga helyében én mégígyszer alaposan meggondolnám i dolgot — mondja Frau Lobetíal, szobalányának. — A házasiág nem mindig boldogít, Minna. — Erre már én is gyakran gondoltam. De az is lehetséges, íogy nekem több szerencsém esz, mint a nagyságos asszonylak! * A bíró megpróbál jóságos han;on a vádlott lelkére beszélni: — Tanácsolom magának, hallasson rám és vallja be tettét! — Ó, bíró úr — sóhajt az öreg ifínös — mindig ezt tanácsolja ekem és én öreg bolond, minig hagyom magam rábeszélni. * Egy férfitársaságban erősen bíálják a női filmcsillagok istenilsét. — Legyünk igazságosak, — íondja az egyik — mi van rajtuk ülönös? Ha leszeded róluk a íodern kozmetikát, a festett halt, istenien kikészített szemeket, sex-appeal-t, mi marad akkor? Mire egy másik férfi, szárazon: — A feleségem! * Drágám, neked csak igent ;11 mondanod. A többit elintéaz öregem. Ö ugyanis anyaanyvvezető. — Megpróbálhatjuk, édesem. Legrosszabb esetben közbelép majd az én apám. Ő ugyanis válóperes ügyvéd. * Két barátnő találkozik a színház előcsarnokában.- Ó, kedvesem, — lelkesedik az egyik — hogy jutottál ehhez a gyönyörű nerc stólához? — Nagyon könnyen. Csak két csók volt az ára. Egyet én adtam férjemnek, mielőtt az irodába ment, a másikat ő adta titkárnőjének, éppen akkor, amikor idő előtt megjelentem. * A tanító néni azon fáradozik, hogy megmagyarázza a gyerekeknek a „csoda“ fogalmát. — Ha hirtelen kiesel az ablakon és nem történik semmi bajod, mi az? -— kérdi a kis Ottókétól. — Szerencse, tanító néni. — Rendben van. De, ha mégegyszer kiesel, s akkor sem történik semmi bajod, akkor az mi? — Állati szerencse! A tanító néni nem adja fel: — S ha harmadszor és negyedszer is előfordul ez? — kérdezi reménykedve. — Akkor az már tréning. Rochlitz Aladár MAGYAR HUMOR l Egy magyar humorista a karácsonyi ünnepeken Bécsben mulatott, ahol egy nemrég megnyílt, uj hotelben szállott meg. Elutazása előtt, amikor átnyújtották neki a számlát: elrémült. Hihetetlen árakat számítottak fel neki. Egy pillanatig gondolkozott, azután kifizette a számlát és hivatta a szálloda tulajdonosát. Amint a tulajdonos megjelent a szálloda előcsarnokában, az iró örömtől ragyogó arccal feléje sietett és — megölelte. — De uram... — csodálkozott a tulajdonos. — Sose szabadkozzék! — 'kiáltotta az iró. — Engedje meg, hogy megcsókoljam. És meg is csókolta az ámulóbámuló embert, aki megkérdezte: — Miért ölel és miért csókol meg engem? — Miért? Nézze meg ezt a számlát! — Látom, látom. De hát mit jelentsen ez? —Ez, drága uram, azt jelenti, hogy érzékeny búcsút kell egymástól vennünk, mert soha, de soha ebben az életben nem látjuk egymást viszont! Zalai (Bécs) Ijes legyen. így mentünk ki a folyosóra. — A Zerge-ösvényen megyünk!- adtam ki a jelszót. Ez a hátsó pcsőt jelentette, amely meredi kapaszkodójával és csigapcsőhöz illő kanyaraival a Zer:-ösvény nevet kapta, tekintet ükül arra, hogy zergék áltaban ritkák a dzsungelben. A második emeleten csak egy kás volt. Falhoz lapultunk és lekzetünket visszafojtva hallgattunk. Az ajtó nem vo't kilincszárva. Jobbkezemben tartotm lándzsámat, balkezemmel őhúztam a bowie-kést. Félémmel Old Shatterhandre pil - ntottam. Mereven az ajtó felé egezte a Coltot. —- Támadás! —- sziszegtem és bammal megnyomtam az ajt. Kinyílt. Homályos előszobá- i léptünk. A levegő fojtó volt dohos. Semmi kétség, itt fog- i tartanak valakit. Az előszobából nyíló egyik ajmögül zokogásszerű hang szűdött. Ott a fogoly. Kihúztam agam és benyitottam. Régi burokkal berendezett szoba volt. a is emlékszem az aranyozottlábú székekre, amelyek egy kis kerek asztal körül álltak. Sarokban vaságy állt. Mozdulatlan férfi feküdt rajta. Két keze keresztben feküdt a mellén. Az ágy mellett, alacsony fotelben, öreg néni sirdogált. Lépteink zajára felkapta fejét és lassan felénk fordult. Furcsa látvány lehettünk, én toliakkal fejemen, Bandi apja szalmakalapjával, amelyet csak két füle tartott. Szemhéjai vörösek voltak a sírástól. Pillanatig farkasszemet nézett velünk, aztán lassan felállt. Éreztem, hogy térdem reszketni kezd. A bácsi az ágyon mozdulatlanul feküdt, úgylátszik nem ébresztettük fel. — Gyertek, gyerekek — mondta a néni, reszkető hangon és megfogta a kezem, — gyertek ki innen. .. adok nektek egy kis csokoládét. Winettou nyomban eltűnt és csak én maradtam, aki nagyon szerettem az édességet. Old Shatterhand is átadta helyét Sármány Bandinak, akivel együtt leültünk a másik szobában és a néni által adott csokoládét bontogattuk. A néni időnként szemét törölgette, de nagyon kedves volt, megkérdezte, akarnánk-e egy kis meggybefőttet, ő maga tette el, nagyon finom. Akartunk. Másodszor is kértünk volna, de ekkor berontott anyám, Bandi mamájával, sűrű bocsánatkérések közben felrángattak bennünket a székről és kituszkoltak a lakásból. Később anyám nagyon megszidott, amiért olyan modortalan voltam. Hogy lehetett rárontani szegény Mesterik nénire, amikor ilyen nagy gyásza van, mert meghalt a férje. — De, anyám, — mondtam, hogy tisztán lásson, — mi Lelki naccságát akartuk kiszabadítani a komancsák rabságából. Nem értette mit beszélek. A felnőttek sohasem értenek normális nyelven. De, amikor többször elismételtem, hirtelen elnevette magát és este, apámnak elmesélte, hogy „ez a buta gyerek“ hallgatózott és amikor szegény Mesterik néni lelki „nagyságáról“ volt szó, azt ő Lelki „nacscságának“ értette. Hetekig haragudtam, hogy bolonddá tettek. Aztán elfelejtettem az egészet. Bele nyugodtam abba, hogy Lelki naccsága nincs. Ma már, hogy régen nem vagyok többé Winetout, ma már tudom, hogy Lelki naccsága igenis ott volt valahol, az Andrássy úti házban. A bezárt szobában ült és arra várt, hogy rátaláljak. Talán még ma is ott van, de hiába vár, rám. Ha az ember kölyökkorában nem találja meg Lelki naccságát, akkor soha többé az életben nem fog már rátalálni. j; ULTRAMODERN LÁNY ■! — Anyám, édes, — kérdi a fiatal lány, — nem emlékszel vélj letlenül, hogy hívják azt a fiút, !; akivel három hete találkoztam |j egv házihálon és aki nélkül nem j! tudok élni? jl AGYAFÚRT TANÚ !■ Válóperes tárgyalás. A bíró az egyik tanút hallgatja ki. J — És maga mit tett, — kérdi ■! tőle, — amikor látta, hogy az !| alperes ütni kezdte a férjét? I| — Hogy mit tettem? — feleli ;■ tűnődve a tanú. — Nyomban fel- Ji bontottam az eljegyzésemet a S mennyasszonyommal. EGYIPTOMI KARIKATÚRAMÜVÉSZÜNKTÖL Váratlan le:et a piramis mélyén.
