Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-07-10 / 13. szám
Fakutya 5. írja: Sagittarius SHANGRI-LA. Felnőttes okosság és gyermeki felelőtlenség különös keveréke. Szellemi érettsége eltávolítja környezetétől, amellyel szakadatlan harcban áll. Cselekedeteiben kiszámíthatatlan, önfejű, de nem önző és sokszor nosztalgikusan néz azokra, akiknek figyelmét nem foglalja le annyira a számok és rendszerek világa. Ez a túlzottan intellektuális beállítottság konfliktusokra és elszigetelődésre vezet. Idegrendszere máris megviseltségre vall. Hirtelen haragú, elfogult és bizalmatlan, még azokkal szemben is, akiknek barátságára. vágyik. Nehezen tudna alárendeltként dolgozni, de, ha tehetségét praktikus irányban koncentrálja, kivételes helyzetet biztosíthat magának. RO. KE. Átlagon felüli intelligenciájú, világos, logikusan gondolkodó és megnyerő fellépésű. Igényes, analitikus-kritizáló ős mérsékelt. Jó emlékezőtehetsége van. szabatos kifejezésmódja, öntudatos. őszinte, de megnyilatkozásaiban nem mindig spontán; meggondolt és önfegyelme néha túlzott. Feltétlenül olyan valaki, akire számítani lehet és akiben az akarat, céltudatosság, komoly életnézés a kvalitásos partnert sejteti, anélkül, hogy engedékeny, vagy Az 5 éves Julika beszalad a fürdőszobába és meglátja az édesapját a kádból kimászni. Elncveti magát és lelkendezve szalad az anyjához: „Mondd anyu, tudtad Te, hogy az apu fiú?“ megalkuvásra hajló lenne. Tisztában van önmagával; csak érvekkel és nem erővel lehet meggyőzni. Szenzualitásán szeretne úrrá lenni, de ez nem mindig sikerül. Alapjában véve hűséges, ragaszkodó, tanáros rendszeressége mellett is kedélyes, életigenlő egyéniség, akinek irodalmi-művészi ízlése életfelfogásában is megnyilvánul. SEVEN ART. Hajlékony, ingadozó, őszintétlen. Érdek-ember, abból a fajtából, amely skrupulusok nélkül gázol ernbereken-érzéseken át, ha ez valamilyen vélt előnyt jelent számára. Intelligens, de kultúrálatlan és fellépésében tudálékoskudóan közvetlen. Sok mindenhez kezd és nincs nyugta sehol sem. Erkölcsi lazaságától függetlenül családszerető és képes néha szimpatikus gesztusokra is, különösen azokkal szemben, akiktől vár valamit, vagy túl sokat tudnak viselt dolgairól. (A fentiek igazolják az ön aggodalmát, asszonyom; az illető valóban nem alkalmas. Az írást — kérésének megfelelően — megsemmisítettem. Sok üdv.) SAGITTARIUS ÜZENI: A további — elemzést kérő-levelekre szabadságom után fogok válaszolni, augusztus második telében. Addig szíves türelmüket kérem. Ekkor fedeztem fel, hogy három éve rossz helyen lakom. * A hintaszék tökéletes szimbóluma a Kennedy adminisztrációnak. A mozgás látszatát kelti, anélkül, hogy valahová jutna. A Mester behozta az összíférceit ruhát és rámadta. Az egyik karlyuk még üres volt, a másikban már ott lógott az ujj. Belebujtam a zakóba. Az egyik váll sokkal lejebb volt, mint a másik és a fél mellem kiállt a zakó elálló elejéből.- Kitűnő! — mondta a Mester és elgondolkodó pillantással szúrt egy gombostűt a hasamba. Szisszenésemre, méltatlankodva nézett rám. Jaj de kényesek vagyunk, de kényesek! — mondta szigorúan. — Van egy vevő, mondhatom önnek, az olyan kényes, hogy kénytelen voltam fejbeverni egy vasaiódeszkával, hogy ne jajgasson, ha rátűzöm a ruhát. Megértettem a finom célzást és összeharapott fogakkal tűrtem, hogy a zakó második gombjának helyén is beletaszítson egy gombostűt a hasfalamba. — Most mondja meg, hogy kíván-e valami változtatást! dörrent rám. — Ne akkor reklamáljunk, ha kész a ruha. — Azt hiszem... hogy... izé. . . mintha egy kicsit szűk lenne — próbáltam óvatosan tudtára adni nem-tetszésemet. Szűk? — Kimeresztett szemmel nézett rám. — Uram, ez pontosan az ö:i méretéle készült. Persze, az urak folyton esznek, aztán meghíznak és akkor persze, a szabó a hibás, szűk a ruha... Két héttel ezelőtt vett rólam mértéket, eszerint az elmúlt tizennégy nap alatt negyven kilót kellett híznom. A zakó ugyanis annyira szűk volt. Féltem azonban a vasalódeszkától és így csak habozva mertem megmutatni, hogyha megmozdulok, akkor a zakó megAMERIKAI HUMORTUDÓSÍTÓNK ÍRJA: Gyerekes szellemességek * Barátnőmmel ülünk a játszótél en. Éppen arról panaszkodik, hogy a kis Melinda lassan három éves lesz és nem beszél összefüggően. Pár perc múlva nagy csörömpölésre leszünk figyelmesek, Melinda odavágja a vödröket és az anyjához rohan mondván: — Mami, ezek az amerikai gyerekek olyan buták, nem értenek magyarul! * Bob Hope, az ismert amerikai komikus meséli: — Egyszer résztvettem egy társas körutazáson, amelynek keletében mutogatják a turistáknak a hollywoodi sztárok villáit. feszül rajtam és nem engedi, hogy mozogjak. — Tornászni akar ebben a ruhában? — kérdezte a Mester mérgesen. Töredelmesen bevallottam, hogy nem. Széttárta karját. (Az ő zakója nem volt szűk.) — No látja! Hát akkor mit akar... Leszedte rólam a zakót és közölte, hogy két hét múlva jelentkezhetek, kész lesz a ruha. Alázatosan meghajoltam és két hét múlva a megadott időben megjelentem újra. A tükörből magas, szélesvállú, délceg fiatalember nézett rám. Én voltam. Mindaddig, míg ingben és alsóban álltam. Mihelyt felvettem a kész új ruhát, az atléta átadta helyét egy szűkmellű, satnya, félvállas féregnek. Ez is én voltam. — Na? — mondta a Mester és kezét csókra nyújtotta. Intett, hogy nem kell féltérdre ereszkednem. mert kegyes hangulatban van. (És talán azt is látta, hogy ha behajlítom a térdemet, elreped a nadrág az altájon.) Elnéző mosollyal tűrte, hogy csókoljam azt az áldott jabbkezét, amellyel nyomorékká tett, aztán elhúzta. — Nem, nem szabad, fiam, — mondta és odatartotta a balt. Amikor azt is megcsókoltam néhányszor, átvette a ruháért járó összeget és segédjével együtt levitt a lépcsőn, mert a ruhában mozogni nem tudtam. Ezt a tényt azonban óvakodtam közölni a Mesterrel, nehogy megmossa a fejemet, amiért, felnőtt vén szamár létemre még mindig nem tudom, hogy egy ruhát nem azért csináltat az ember, hogy mozogjon benne, hanem azért, hogy rá legyen szabva. Sellev Zso't Stockholmi humoristánk jelenti: MÉRET UTÁN, RÁMÖNTVE