Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-07-10 / 13. szám

8. Fakutya EGY ;; OLDAL KÜL­POLITIKA AMÍG EGY MÍG MEGJÖN — Indiai humortudósítónktól — A világ idült békeangyala, Nehru, új szárnyakat kívánván szerezni magának, elhatározta, hogy szovjet gyirt;nányú MÍG gé­pekkel szereli fel tégihaderejét. Elhatározásának oka az volt, hogy a szomszédos Pakisztán an goi repülőgépekkel egészítette ki repülőgárdáját. Tekintve, hogy India állandóan fél Kina táma­dásától, tehát mi sem természe­tesebb, hogy gyűlölködő viszony­ban él a szomszédos Pakisztán­nal. Ez is egyike a nehrui bé­­kepolitika áldásainak. „Ha ti an­gol gépeket vesztek, majd csiná­lunk mi hindii repülőket!“ — mondta ki a nagy buddh'sta át­kot Nehru és elrendelte, hogy azonnal teremtsék meg az indiai repülőgépgyártást, kizárólag in­diai szakemberekkel. Ez meg is történt. Doktor Kurt Tank, aki régi hindu c alád gyermeke, (csu­pán apja, anyja és minden fel­menője volt német, ő maga pedig Németországban született és on­nan ment ki néhány évvel ezelőtt Ind ába), megszervezte a karos­széria gyártá:t, német alaposság­gal. India gépipa-a azonban nem e ég magasfokú, hiába ad Ame­rika és Anglia kölcsönöket. így azután a szovjet MÍG motorokat akarták beszerelni a teljesen in­diai-német géptestekbe. A szov­jet azonban azt mondta,hogy ol­csóbb, ha teljes MÍG gépeket vesznek, mint kiszerelni, besze­relni, átalakítani, és így tovább. Persze, Amerika kijelentette, hogy ha lesz MÍG gép, akkor MÍG Nehru meg nem változtatja elhatározását, addig nincs dol­­lárköfcsön. MÍG nincs dollárköl­­csön, ADDIG India nem tud MÍG gépet rendelni, mert nincs miből fizetni, a szovjet ugyanis addig nem szállít, MÍG nem lát dollárt. Ezért mondják egymásnak az indiaiak: „MÍG csak ez hiány­zott nekünk!“ BENEDEK PÉTER, (Delhi) GYILASZ, SZTÁLIN ÉS BENELUX (Egy kis könyvkritika) Gyilasz könyve most jelent meg angol nyelven. Gyilasz ma­ga nem jelenhet meg sehol, mert a jugoszláv bíróság kilenc évi börtönre ítélte, éppen azért, mert könyvét kicsempészte Nyugatra. Gyilasz azelőtt Tito jobbkeze volt, de mivel nem tudta, hogy mit csinál a balkéz, tehát bajba került, lefokozták, börtönbecsuk­ták, aztán pár év múlva kienged­ték, hogy most ismét hidegre te­gyék. Mindebből tisztán látszik, hogy a jugoszláv kommunizmus milyen sokban különbözik a szovjet kommunizmustól, amely­­lyel hadilábon áll. Gyilasz könyve a Sztálinnal való beszélgetéseket adja közzé. Magyar olvasó számára nem ad sem újat, sem meglepőt. Aki oda­haza volt 1945 és 56 között és saját bőrén tapasztalta a szovjet ember „magasabbrendűségét“ és a szovjet kultúra „fölényét“, fe­lesleges, hogy elolvassa Gyilasz könyvét. De egy kis epizód még­is említésre érdemes. Egy alka­lommal Sztálin vendége volt Gyi­lasz és Molotov (akkor teljhatal­mú külügyminiszter, ma korcs eb) is jelen volt. Sztálin, a böl­csesség atyja, külpolitikai kérdé­sekről szólván, kinyilatkoztatta, hogy Hollandia nem tagja a BE­NELUX államoknak. A társaság bólogatott. Senki sem mert el­lentmondani Sztálinnak, pedig Molotovnak tudnia kellett, hogy LAOSZT JÓL ELINTÉZTÜK Hongkong, 1962 júniusa.. Június 23.-i dátummal Kell majd bevezetni az amerikaiak vesztesség­­list.ijára Laoszt. Ezen a napon tette le ugyanis a koalíciós kormány Savaiig Vattliana király kezébe az esküt. Húsz éve élek Hongkongban, ebben a zűrzavarosán bűbájos városban és inriep figyelem a világ egyre elleszenvesebb eseményeit. Sajnos a Nyugat nem tanul, se más kárán, sem a maga kárán. Most elégedetten dörzsölik kezeiket, sikerült a laoszi ügyet végre elintézni. Ez igaz. De hogyan? Véleményem szerint, sokkal egyszerűbb lett volna átadni Laoszt a kommunistáknak. Igaz, hogy ezáltal néhány hónappal előbb mondtak volna le róla, de az eredmény így is, úgy is azonos. Mi a menetrend? Pontosan az, ami 1945 és 48 között történt Magyar­­országon, Lengyelországban, Csehszlovákiában. Jelenleg Laoszban koalíciós kormány van. Miniszterelnök semleges: rbuina herceg. Két miniszterelnök-helyettes van, az egyik jobboldali Phumí tábornok, a másik a kommunista: Suvannuvong herceg. Mosoly­gó képek jelentek meg a lapokban, lejük felett a béke és a szeretet fu­vallata. Néhány hét múlva közzéteszik majd, hogy a három párt elosztotta a niniszteri tárcákat, a belügyet a kommunisták kapták, a közellátásü gyet a jobboldaliak. A következő hetekben éles támadások hangzanak majd el a közellátás ellen. Suvannuvong herceg, a maga szélsőbaloldali módján biztosítja Phuma miniszterelnököt, hogy egy életen át mellette áll, de meg kell szabadítani az országot a jobboldali Phumí tábornoktól, a koalíció harmadik tagjától. A belügyi szervek számtalan bizonyítékot tárnak a miniszterelnök elé, hogy Phumí egy puma vérszomjasságával tör életére és összeesküvést szőtt a koalíciós kormány szent rendszere ellen. Phuma miniszterelnök, mit tehet mást, meghajlik a „tények“ előtt. Phumí tábornok, utolsó percben külföldre szökik, híveinek egy­­részét meggyilkolják, másik részét felakasztják. Suvannuvong nagy beszédben öleli át Phuma miniszterelnököt és testvérének nevezi. (Közben, szovjet szokás szerint, kilopja zsebéből tár­­•úját és lecsatolja karóráját.) Néhány hét múlva a kommunista párt minisztere kapja a honvédelmi tárcát. A lapokban bíráló cikkek jelennek meg, amelyek Phuma minisz­terelnök túlzott, nyugatbarátságát firtatják. Néhány hét múlva üzemek­ben és tümeggyüléseken követelik, hogy Laosz rázza le magáról a nyu­gatbarát politikusokat. Phuma miniszterelnök lemond, a belügyminisz­térium új választásokat ír ki, amelyeken, a szavazás leegyeszerüsitése céljából, csak Suvannuvong herceg kommunista pártja indul. Választás eredménye: 99.2 százalék szavazott a kommunista pártra. (A fennmaradó 0.8 százalékot koncentrációs táborokba zárják.) Íme, ez a jóslatom, amely — sajnos, — be fog következni. Sovány vigasz lesz az amerikaiak számára, hogy az uralom átvételétől számított egy éven belül, Suvannuvong herceget népbiróság elő fogják állítani, főúri származással és a kommunista párt eszméinek aláaknázásával vá­dolva. p. L. a „NE“ Netherland-et, Hollan­diát jelent. Kíváncsian várjuk, mikor írja majd meg valamely kiábrándult kommunista Hruscsovról, hogy mennyivel intelligensebb és ta­nultabb volt, mint Sztálin. Vele például, írja majd a könyvíró, nem fordulhatott elő ilyen eset, mint elődjével. Hruscsov ponto­san tudta, hogy a BENELUX államok tagjai Belgium és Hol­landia és a LUX annyit jelent, hogy ezekben az országokban a LUX mosóport előállító kapita­lista nagytőkéé az irányító sze­rep. (Bán) PAKSI, PAKSI. FŐÜGYÉSZ ÚR! Washington, 1962 június Az amer,kai „magasabb körök“ újabban vízhatlan ruhát rendel­nek, mielőtt elfogadnának egy meghívást Robert Kennedyéktől. Robert Kennedy, az USA elnöké­nek testvéie és Amerika főügyésze. Igen komoly ember, igen komoly poszton. Érthető, hogy magas be­osztásának megfelelően vendégeit kultúrált szórakozásban óhajt­ja részesíteni. Szerencsére Robert Kennedynek van felesége és az asszonyok ilyes­miben sokkal leleményesebbek. Szabadban kell teríteni, természe­tesen az úszómedence mellett. (Úszómedence nélkül nem épül fő­ügyészi villa, sehol ezen a kerek világon.) Aztán, az egyik asztalt a medence szélére kell tenni és adott pillanatban, az asztal mellett ülő vendégeket, egyszerűen be kell lök­ni a vízbe. Ruhástól. Legutóbb Gleen ezredes, a világ­­ür-repülö volt soron, de megtar­totta egyensúlyát és helyette a fő­ügyész neje, Ethel esett a vízbe. Mr. Schlesinger, az Elnök belső tanácsadója is belekóstolt már a ruhástól-való fürdésbe. Szerencsé­re kiúszott. Nyílván ennek köszön­hető, hogy Kennedy elnök újab­ban optimista. Mr. Schlesinger azt jelenthette neki: „Elnököm, kint vagyunk a vízből!" Ahogyan én az amerikai közvé­leményt ismerem, rövidesen a leg­szélesebb körben fog elterjedni a „vizbel ikősdi". Nem csodálnám, ha színházakat és közkönyvtára­kat alakítanának át medencékké, hogy minél több amerikai része­sülhessen a főügyészi kultúra ál­dásaiban. Hírek szerint Kennedy főügyész neje most megnagyobbittatja me­dencéjét. Jövő hónapra várják ugyanis De Gaulle érkezését és azt akarják, hogy a francia elnök el legyen kápráztatva az amerikai kulturált szórakoztatás legújabb vívmányaitól. A. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom