Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-07-10 / 13. szám

Fakutya 5. Írja: Sagittarius Orlando Kedélyes, igénytelen és ANALÍZISEK DIJA: Lapban közölt analiz s: Anglia- j ban 5 shilling, USA-ban és más országokban 1 dollár. Levélbeni analízis dija: Angliá­ban 10 shilling, USA-ban és más országokban 2 dollár. Tintával irt, egy oldal terjedel­mű kézírást kérek. MUNKAERŐ TAKARÉKOSSÁG VESZÜNK NEKEM EGY „DRESSING GOWN” Irta: Kisdy H. Zoltán jólelkű. Az az ember, akivel köny­­nyen ki lehet jönni, mert békesze­rető, egyeneslelkű és méltányos. Lassú észjárású, de ügyesen elke­rüli a konfliktusokat, mert nem vállalkozik többre, mint amennyi­re képes. Számérzéke és memóriá­ja kitűnő. Ottlionszerető és kényel­mes. Anyagi ügyeknek nem tulaj­donít jelentőséget. Igazságszere tó és jó humora van. A múltban él, érdeklődése és figyelnie is inkább régi emberek és tárgyak felé for­dul. Valamilyen gyűjtő-szenvedé­lye van. Lola 1961 Nőies nő, nem is akar másnak látszani. Impulzív, hirte­len elhatározású és vitatkozni sze­rető egyéniség, de ösztönösen vi­gyáz arra, hogy a maga körül kia­lakult rend épségben maradjon. Családszerető és hűséges termé­szet. A máníákusságig takarékos; görcsösen ragaszkodik tárgyakhoz, sokszor értéktelen csecsebecséihez is. Könnyen megszól másokat, őmaga a kritikát nehezen viseli el. Hajlik a sznobságra, tekintélytisz­telő. Külsőséges és csak indokolt esetben mond le a formák fontos­ságáról. Szeretne önállóbb lenni, de szívesen fogadja a védettséget, amelyben él. Barackszüret Szívós, erős akara­tú és céljai elérése érdekében egy kis erőszaktól sem riad vissza. Ki­fejezett üzleti érzéke motorként hatja át életét. Nem ismer fáradt­ságot és megalkuvást, éppen ezért vereségeit nehezen bírja elviselni. Mindig imponálni, győzni akar és lenézi azokat, akik hagyják magu­kat elsodorni. Eleme a harc, célja a győzelem; nem törődik azzal, hogy meggyűlölik és barátok nél­kül marad. Családszerető és' nem kicsinyes. Sportol, jó fizikumánál csak étvágya és optimizmusa na­gyobb. SAGITTARIUS ÜZENETEI: Fodormenta: A küldött íráspróba elégtelen, Ha lehet hosszaimat küldjön és tintával Írottat. Jean 27: A két írás nem azonos kéztől szár­mazik. Teri: 1. Ennek megállapí­tásához egyéb írások is kellené­nek, ha lehetséges, korábbi évek­ből. 2. Igen, mégpedig évek óta. örülök, hogy ez azóta tisztázódott és ön nem tulajdonít a kelleténél nagyobb jelentőséget a dolognak. Levélbeni analízis ment a követ­kezőknek: Dr. Sh. P., Nalla, A. K., T. J. Smith, K. K. Beds, Vodi B., Lichtmann J. és A., Paul Cl., C. Amikor megláttam a sötétlila rémet a próbababán, azt hittem, ennél förtelmesebb ruha nincs a világon. Volt. Az, amelyet itt cipelek a hó­nom alatt, egy téglaalakú kar­tondobozban, miközben felfelé mozgunk feleségemmel a má­sodik emelet irányába, tekintve, hogy mi a negyedik emeletre akarunk menni, ahol veszünk ne­kem egy átkozott dressingownt. — Jaj! — mondta ő és én már indultam is utána, arrafelé, ahol tábla jelezte: NŐI CIPŐOSZ­TÁLY. — Most, hogy ezt látom — mondta menetközben — most jut eszembe... nincs cipőm, amit felvehetek hozzá... Némán tűrtem, mint egy mo­dern Jób. Különben sem volt új­ság számomra, hogy nincs cipő a ruhához. Nincs olyan ruha, amelyikhez a meglévő cipőket fel lehetne venni. Bementünk a cipőosztályra. — Milyen cipőt parancsol? — kérdezte az előzékeny kiszolgáló. — Mondd meg, hogy ne legyen olyan túlmagas tűsarkú, de azért ne legyen túl alacsonysarkú, és nem szeretem a keskeny sarkot, de azért széles se legyen, ás elől ne legyen nagyon kivágva és le­hetőleg sima előrészt szeretnék, de ha van egy kis diszkrét díszí­tés, az se baj. Amikor lélegzetet vett beszéd közben, gyorsan odaszóltam a türelmesen várakozó kiszolgáló­nak: — Hozzon egy pár női cipőt, kérem. — Ilyen röviden fordítottad le? — kérdezte szerelmem tárgya csodálkozva, amikor a kiszolgá­ló elment a cipőért. — Az angol roppant tömör nyelv — mondtam. — Ami a magyarban tíz mondat, az náluk egy szó. Szerencsére nem kellett foly­tatnom a nyelvrajzi értekezést, mert a kiszolgáló tapasztalt ela­dó volt, aki egyszerre negyven­kilenc pár cipőt hozott, a varró­tűsaroktól kezdve egészen a var­rógépsarkúig, és olyan ügyese n adta el azt az édes hatvankét centiméter sarkú rémséget, hogy amikor a harmadik emeleten beugrottunk a kozmetikai osz­tályra, hogy egy olyan rúzst ve­gyünk, amelyik úgy lila, hogy azért piros, de van egy kis na­rancsos árnyalata a szájon, szó­val, még a rúzsválogatás közben is őt dicsérte lelkem jobbik fele. Sőt, amikor a harisnyaosztá­lyon csak a huszadik pár volt olyan, hogy „a sarkán legyen fe­kete varrás, de azért ne látszon ki sok belőle“, akkor is ő lett példaképül állítva, mint aki oda­hozta az egész készletet és egyál­talában nem volt ideges emiatt. Még vettünk volna minden­félét, de szombaton 1 órakor zár­ják az üzleteket, úgy, hogy na­gyon kellett sietnünk és még így is az utolsók között voltunk, akik elhagyták az árúházat. Képzelem miket gondolhattak rólunk az elárusítók. Nagyon sajnálom, de ennyi csomaggal csak egy siva­tagi teve tud rohanni. Odahaza kicsomagoltunk min­dent. Házam pacsirtája nyom­ban felpróbálta az „idegösszeom­­lasztási kompozíciót“, a keztyűt, cipőt, kalapot... Minden nagyon tetszett neki. Igazán csak nekem tűnt fel, hogy csupa olyan holmit vettünk, amely még véletlenül sem hasonlít egy férfi dressing­­gownhoz. Ez azonban igazán nem lényeges. Nagyobb baj, hogy amint láttam az arcán, a meg­lévő fehér-sárga rétikul nem megy a ruhához, sokkal jobb lenne helyette egy málnaiila-fe­­ketével. Ha nem csalódom, jövő szom­baton remek programunk lesz. El kell mennem életem 'rtelmével egy árúházba. Veszünk nekem egy málnalila­­fekete retikült...

Next

/
Oldalképek
Tartalom