Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-10 / 9. szám
Fakutya 3. MIT IGYANAK AZ OTTHONIAK? Alábbi írást a Budapesten megjelenő „Népszabadság“ című napilapból véltük a . Ne tessék könnyelműen, első hallásra szamárságnak, vagy képtelenségnek minősíteni azt, amit most mondani fogok, azt se tessék hinni, hogy tréfálni akarok, vagy az a célom, hogy feltűnést keltsek. Komolyan és kellő megfontoltság alapján vetem fel: mi lenne, ha vizet innánk? Vé, mint Vilmos, I, mint Ilona, Zé, mint Zoltán. Víz. Hákettő-ó. Az az átlátszó, színtelen és szagtalan folyadék, amivel régebben eredményesen csillapítottuk szomjunkat, tetszik emlékezni rá? Azért hozakodom elő ezzel az ötlettel, mert gondjaink vannak. Már most, kora tavasszal gondjaink vannak, hogy mit igyunk majd, ha meleg lesz. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, s mindezen felül kevés. Szőlőtermésünk nem volt kedvező, sörgyáraink kapacitása nem győzi az emelkedő igényeket. A szilvórium és a konyak nem oltja a szomjat. Más folyadékok, mint például a spiritusz, a benzin, a kence, satöbbi, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Maradnának a gyümölcsszöipök. De velük is baj kezd lenni. Nem ér ez engem váratlanul. Amikor a szörpök propagandája kezdetét vette, mondtam is a barátaimnak: meglátjátok, megisszuk a szörpöket és azután majd nézhetünk. S íme, mit olvasok az újságban? Hogy nyárra nyolc millió palack szörpöt ígér a szörpipar. Ezt mint megnyugtató hírt közli, holott ez nem megnyugtató, még akkor sem az, ha csakugyan nyolc millió palackot hoz forgalomba. Kis nép vagyunk, de sokat tudunk inni. Nyolc millió palack különben sem sok a nyári szezonra. Még egy palack sem jut minden magyarnak. Egész nyárra. Ki tud beosztani egy palack Almuskát júniustól szeptemberig? Ezen a problémán rágódva jutott eszembe a víz. Csakugyan: mi lenne, ha vizet innánk? A víz nem öl és nem butít. Egészséges, olcsó, üdítő. Az emberiség a vizet már nagyon régen ismeri és becsüli... ... A vizet nézetem szerint érdemes lenne újra divatba hozni. Megfelelő propagandával bizonyára sikerülne. Hirdessük a vizet plakátokon, röpcédulán, újságban, moziban. Én magam szívesen vállalok egy rádióelőadást a vízivás előnyeiről. Hogy érdekeltté tegyük a vendéglátóipart, ne adjuk a vizet ingyen. Árusítsuk formás palackokban, színes címkével. Csak vigyázzunk: ne legyen drága, mert akkor annyira divatba jön, hogy a Káposztásmegyeri Vízművek kapacitása nem győzi, a Duna kiapad, s rátérhetünk a savanyúcukorra. Csak legyen belőle elég! Tahi László * A Fakutya vakkantása: Hemé'em, az illetékesek nem olvasták Tahi László cikkét. Mert, ha igen, akkor a nyári vízhiányért majd öt fogják felelőssé tenni. Es örülhet, ha önkritikával megússza és ir egy cikket amelyben lebeszéli az embereket a vízivásról és helyette kihirdeti az új jelszót: „Oltsuk szomjunkat Lenin összes műveivel!“ Mert abból aztán gyártanak odahaza eleget. ELŐKELŐ ÉTTEREM Házastársi perpatvar A férj összeveszett a feleségéve] és haraggal rohant el hazáiról. A hivatalban azonban megbánta viselkedését és késő délután felhívta az asszonyt telefo-KAVARODASI MANIA — Újabb idegtépő találós történetünk — Béla, Henrik János, Sándor, Róbert, és Mihály valamennyien egy városból valók, de iskoláikat más-más helyen végezték. Az egyik Tokajban, a másik újpesten, a harmadik Püspökladányban, Csepelen, Dorogon és Pécsett. Mind a hat fiúnak van egy-egy szívszerelme. Rózsa János mennyasszonya. Karol a Sándorhoz tartozik. Dorottya Mihállyal jár. Juliska Béla szerelme. Sári vőlegénye Hóhért és végül Nelli álmainak lovagja Henrik. Karola sosem állna szóba egy olyan fiúval, aki Csepelen járt iskolába. Dorottya számára elképzelhetetlen egy fiú, aki Dorogon végzett. Sári utálja azokat, akiknek bármi közük is volt Tokajhoz. Viszont Nelli mindig különös vonzalommal viseltetett azok irányában, akik Püspökladányból érkeztek. Juliska még nem tudott dönteni kit szeret jobban: azt, aki Újpesten járt iskolába, vagy azt, aki Dorogot boldogította. Hozzátartozik még a történethez, hogy Sándor ismeri ugyan Sárit, de nem jár vele, János egy nagy ,,Ü" betűt visel a kabátja hajtókáján és Róbert foglalkozására nézve marós. Ezekből az adatokból, minden olvasónk kitalálhatja, hogy melyik fiú melyik iskolába járt. De, ha még se menne a dolog, akkor csak át kell fordítani lapunk 10. oldalára és mi eláruljuk a titkot. non, mintha mi sem történt volna közöttük. — Halló, Jutkám... Mi újság? — Semmi! — hangzott a mogorva válasz. — Mit főzöl vacsorára? — fuvolázott tovább a férj. — Ciánkálit! — vetette oda az asszony. — Úgy? — gurult méregbe ismét a férj — Csak egy adaggal csinálj, mert nem jövök haza vacsorázni. .. MAGAS POSZT VÁR A FIÚRA! A bolgár párt egyik vezetője rendkívül büszke arra, hogy milyen okos fia van. A gyerek hét éves és, természetesen, iskolába jár. Egy alkalommal meglátogatja őket a bolgár párt főtitkára és ebből az alkalomból a büszke apa produkáltatni akarja a gyereket. LEGÚJABB PESTI A szeminárium vezető beleesik a Dunába. — Segítség... Segítség !! — kiabálja kétségbeesetten. A parton megáll egy járókelő és visszakiált neki: — Oroszul tud? — Tudok! — hangzik a kétségbeesett válasz. — No, látja, — mondja erre a partonálló — Inkább úszni tanult volna meg! Mondd el, fiam-elvtárs a főtitkár-elvtársnak, hogy mit tanultok az iskolában. — mondja a gyereknek. Az néhány percig mulyán néz maga elé, aztán mély, vontatott hangon megszólal: — Mink az ABC-t tanuljuk. — Nagyszerű! — mondja elégedetten a papa — És meg tudod mondani, hogy mi az első betű a mi élenjáró ABC-nkben? A gyerek megint gondolkodik néhány percig, aztán azt mondja: — A mi élenjáró ABC-nkben az első betű az A. betű. — Nagyszerű gyerek vagy. fiam-elvtárs. — lelkendezik az apa. — És mi jön az A betű után? — Az A betű után? — mered rá a gyerek. — Az A betű után jön... a többi betű...
