Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-15 / 4. szám
Fakutya xxxxxxxxxxxxxxxxxx KÖNNYŰ MŰFAJ, NEHÉZ PERCEK xxxxxxxxxxxxxxxxxx EGY KIS TÉVEDÉS Nem az a hölgy portréja. Frigyes! A KARDNYELÖ A kardnyelőt meglátogatja egy — Dehát. . . ezek nem kardok! — ismerőse és megkéri, hogy mulac- mondja meglepetten a látogató, sa be számát. A kardnyelő elővesz néhány varrótűt és apró szeget és — Ne haragudjék, — feleli a lenyeli. kardnyelő — diétán vagyok. . . TELHETETLEN VARIETÉ IGAZGATÓ Ez minden, amit tud? AMATÖR BŰVÉSZ Valamit, valahol eltévesztettem... VÁMMENTES A NAGYMAMA MARGITKA MEGINT REMEKELT A társaság, amely azért tűri meg Margitkát, hogy legyen kit szórakozva utálni, arról társalog, hogy vannak még gazdag amerikai nagybácsik a világon. — Itt van például az én Géza bátyám, — mondja valaki — Ő harminc évvel ezelőtt ment ki Amerikába, ma óriási vasyona van és most volt ideát Európában, hogy vegyen egy Van Gt>ghot, Rubenst, vagy Picassot. Margitka elnéző mcsollyal hallgatja a beszélőt, aztán, amikor az befejezte, a maga fölényes kis orrhangján kijelenti: — Az semmi... Az én amerikai nagybácsimnak mindez meg van és még hozzá két Buick és egy Ford Consul is... Utóbbi időben rendszeresen küldik címemre a Magyar Hírek nevű honvágyiparí szakközlönyt. Régóta nélkülöztem már ezt a fajta újságot, mert így legalább megtudom, hogy mennyi acélt termel Stüpnyik elvtárs Inotán és hogyan szökken szárba a szocialista búza a „Lenin Kobakja“ termelőszövetkezetben. De megtudtam azt is, az egyik legutóbbi számból, hogy a magyar kormány mily nagy megértéssel viseltetik külföldre szakadt magyar véreivel szemben. Megírta a lap, — egy „érdeklődő“ kérdésére válaszolva, — hogy miket lehet vámmentesen beküldeni Magyarországra. Jól tudom, hogy ez az „érdeklődő“ ott ül a budapesti szerkesztőségben és azért kapja a fizetést, hogy újabb és újabb külföldi neveket és elmeket találjon ki, akiknek „beérkezett“ leveleire válaszolni lehet. Ez azonban nem lényeges. A lényeges az, hogy az áidottszívű magyar kormány vámmentesen engedi be a családi fényképeket. Micsoda nagy példája ez a teljes szabadságnak és demokráciának! Ha otthonélő rokonaimnak haza akarom küldeni hetvenhét éves édesanyám képét, akkor az otthon élő unokáknak nem kell semmit sem fizetniök, vámmentesen kaphatják meg a nagymamát. Ha tíz deka csokoládét is akarok tenni a vámmentes nagymama mellé, akkor azért már fizetni kell, mert hiszen a szovjet tejjel és mézzel folyó magyar „Kánaán" nincs rászorulva az imperialista kakaóoserjék kizsákmányolásával készített csokoládéra. Úgy hiszem, a legutóbbi időben egyre hevesebben fujdogáló lágy fuvallatoknál és édesgető szirénhangoknál ékesebben beszél ez a vámtörvény, amely édességért, gyerekruháért vámot merészel kérni és ugyanakkor nem átalja lenyomtatni azt, hogy „családi fényképeket vámmentesen lehet beküldeni.“ Nem tudom, hogy rendelkezik a vámtörvény a kormánynak küldött jókívánságokkal kapcsola ban. Mindenesetre megeresztek néhányat hazafelé. Remélem eljut Kádárékhoz, akár vámmal, akár vámmentesen. Kisdublini (Írország)
