Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-15 / 4. szám
Fakutya ÉPÍTÉSZEK EGYMÁS KÖZT — Az új feleségeddel láttalak tegnap? — Nem, a régi volt, frissen renoválva. SZEMLÉLTETŐ PÉLDA — Látod, így jár az, aki nem gyakorol rendesen! | M I N T A R Á K Igen, mint a rák, a „MINTARÁK“ mondatok visszafele is : ugyanúgy olvashatóak, mint elölről. Összeállításuk vasidegzetet, a | magyar nyelv és megfelelő káromkodások ismeretét igényli. A vas: idegek ahhoz kellenek, hogy az ember kibírja a kikerekedő mondaj tok értelmetlenségét, a magyar nyelv ismerete azért szükséges, hogy J minél nagyobb szóbőséggel dolgozhassunk és végül, a káromko- S dások különféle válfajai azért lényegesek, mert a fejtörés közben ! az embernek könnyítenie kell a lelkén. Ezekután pedig, ime néhány „MINTARÁK“ mondat: A fasori pap papirosa fa. j Eb belehel ebbe. A Kábái fia baka. I Csak a mama makacs. • Csápalakú kalapács. ; E tétel Edelényi Nyél Ede létété. i Kendőt nem adom oda mentődnek! Te mező neveled eleven őzemet. Kitűnő vöt rokonok orrtövön ütik. Várjuk olvasóink MINTARÁK áradatát. ! (Beküldte: Szamárkodó, Stockholm.) CSALÁDBAN írta: Móricz Zsigmond öreg Szalay a kocsmából ballag haza. Késő az idő. Nem baj, a hold fent virraszt, hogy a részeg ember egyik lábával rá ne lépjen a másikra. Az öreg az egész este a vejét szidta a kocsmában. Hogy nem dolgozik, nem takarít. Kocsmás. Iszik. Sose lesz belőle semmi. Megáll a pap ablaka alatt. Az orrára teszi az ujját s most jön rá az igazságra: — Megvert engem az Isten evvel a vővel! — mondja hangosan a holdvilág mellett. Bólint rá. Akkor újra gondol egyet: — De űtet is én velem! (1930) AKIKKEL (sajnos) TALÁLKOZTAM A FUTBALLBIRÓ HAZATÉR — Nem volt lesállás ! ! ! Londoni humortudósitónk jelenti: CSAK CSÓK ÉS MÁS SEMMI? Nagyvonalú üzletember Minden érdekli, ami érdektelen. Minden zsebe tele van nagyszabású üzleti elgondolásokkal, amelyekből semmi sem hiányzik, csak az alapötlet, a kivitelezés és a szükséges tőke. Részéről a kereset iránti hajlam teljes egészében megvan. Gátlásai nincsenek. Gyerekkorában talán még voltak, de a gondos szülői nevelés kiölte azokat. Amiről nem tudok, az nincs is! Ez a jelszava. És az is, hogy a munka nemesít... ha más végzi helyettem. Naponta átlag két új üzleti vállalkozásba fog és közben, csak úgy mellékesen, kigondolja, mibe fekteti majd azokat a milliókat, amelyeket akkor örökölhetne, ha lenne egy gazdag amerikai rokona, aki ráhagyná egész vagyonát. Tervei között teaültetvények éppen úgy szerepelnek, mint szaharai olajkutak. Csupán az amerikai rokon hiányzik, de ez nem lényeges egy nagyvonalú üzletember számára. Több hetet töltött annak tanulmányozásával, hogyan lehet mű-ködöt előállítani, amely éppen olyan sűrű, mint az eredeti és a torkot, szemet egyaránt kaparja. A működ gyárat természetesen Londonban kívánta felállítani, — ahol a köd hiánycikk — jeléül annak, hogy nem csak az üzlethez ért, hanem a megfelelő piacok felkutatásához is. Mindenben fantáziát lát, amiben más nem. Ez azért van, mert ő sokkal okosabb, mint mások. Időnként megáll a tükör előtt és nézi nemes arcélét, két mélyenszántó okos szemét és ellágyuló tekintettel gondol erre a Földre, amely oly szerencsés, hogy ilyen embert hordozhat a hátán. Ilyenkor látja magát, amint egy ultramodern üzletház tizenhét ameletes irodájában ül egy Cadillacban, hét titkárnőnek diktál egyszerre és az irodaszolgák, minden öt percben behoznak neki egy hatszámjegyű csekket, adómentesen. Egyik nap frizsider gyárat létesít a Grönlandi jégmezőkön és ezen keres milliókat. A másik napon központi fűtést tervező trösztöt gründol a Fokföldön és így lesz milliomossá. Mindezt természetesen gondolatban, rengeteg futkosás, telefonálás, tárgyalás, kölcsönkérés és utazgatás közepette. Hogy miből él? Abból, hogy a világnak, a legújabb statisztikai adatok szerint, két és negyedmilliárd lakosa van és abból legfeljebb, ha ötszázan ismerik. így mindig akad hiszékeny, akitől valamit el lehet „keresni“. Igazi nagyvonalú üzletember. Nagy vonalban kerüli a tisztességet. Napokon át foglalkozott az angol bíróság azzal a világrengető problémával: csók csattant-e csupán a Hyde Park egyik eldugott részén álló autóban, vagy más egyéb is történt. Egy Mr. Selby nevű űriem bér és egy Miss Firman nevű úrilány harcol igazáért az angol rendőrséggel szemben. Két rendőr, egy fiatalabb és egy idősebb azt állítja, hogy... A fiatal pár azt állítja, hogy dehogyis... A per során kiderült, hogy az angol rendőrségnek az az osztaga, amely a paráználkodás ellen harcol, külön gumitalpú cipőkkel van ellátva, mert az erkölcstelenséget gumitalpú cipőben lehet legjobben leleplezni. A zsűri nem tudott egyöntetű véleményre jutni a világjelentőségű kérdésben, úgy, hogy a per továbbmegy a maga törvényes útján, az államkincstár,, az ügyvédek és a sajtó legnagyobb örömére. Az államkincstár annak örül, hogy a többezer fontos perköltség az újabb per során újabb pár ezer fonttal fog szaporodni. Az ügyvédek annak örülnek, hogy rengeteg pénzt keresnek és amellett nem valami unalmas bankrablást, vagy részvényesek eltulajdonított pénzeit kell támadniok és védeniük, hanem a vád és védbeszédek során „csámcsogni“ is lehet, méghozzá jócskán. A sajtó annak örül, hogy a világűr-rakéták, forradalmak, kongói vérengzések, orosz jogtalanságok és amerikai elnökválasztás után végre van valami, amiről érdemes írni. Ilyen per nálunk odahaza elképzelhetetlen. Mert egy magyar fiatalember szégyelne ilyesmivel bíróság elé menni. Vagy ha igen, akkor azt azért tenné, hogy -bebizonyítsa: nem csak egy csók csattant... . (Londoner) Cs. I. P. — Az egyetlen baj az, hogy az ember nem tud egy nő karjaiba hullani anélkül, hogy ne kerüljön egyúttal a kezei közé is. (A Fakutya emlékkönyvéből)
