Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-02-15 / 4. szám

Fakutya ÉPÍTÉSZEK EGYMÁS KÖZT — Az új feleségeddel láttalak tegnap? — Nem, a régi volt, frissen renoválva. SZEMLÉLTETŐ PÉLDA — Látod, így jár az, aki nem gyakorol rendesen! | M I N T A R Á K Igen, mint a rák, a „MINTARÁK“ mondatok visszafele is : ugyanúgy olvashatóak, mint elölről. Összeállításuk vasidegzetet, a | magyar nyelv és megfelelő káromkodások ismeretét igényli. A vas­­: idegek ahhoz kellenek, hogy az ember kibírja a kikerekedő monda­­j tok értelmetlenségét, a magyar nyelv ismerete azért szükséges, hogy J minél nagyobb szóbőséggel dolgozhassunk és végül, a káromko- S dások különféle válfajai azért lényegesek, mert a fejtörés közben ! az embernek könnyítenie kell a lelkén. Ezekután pedig, ime néhány „MINTARÁK“ mondat: A fasori pap papirosa fa. j Eb belehel ebbe. A Kábái fia baka. I Csak a mama makacs. • Csápalakú kalapács. ; E tétel Edelényi Nyél Ede létété. i Kendőt nem adom oda mentődnek! Te mező neveled eleven őzemet. Kitűnő vöt rokonok orrtövön ütik. Várjuk olvasóink MINTARÁK áradatát. ! (Beküldte: Szamárkodó, Stockholm.) CSALÁDBAN írta: Móricz Zsigmond öreg Szalay a kocsmából bal­lag haza. Késő az idő. Nem baj, a hold fent virraszt, hogy a ré­szeg ember egyik lábával rá ne lépjen a másikra. Az öreg az egész este a vejét szidta a kocsmában. Hogy nem dolgozik, nem takarít. Kocsmás. Iszik. Sose lesz belőle semmi. Megáll a pap ablaka alatt. Az orrára teszi az ujját s most jön rá az igazságra: — Megvert engem az Isten evvel a vővel! — mondja hango­san a holdvilág mellett. Bólint rá. Akkor újra gondol egyet: — De űtet is én velem! (1930) AKIKKEL (sajnos) TALÁLKOZTAM A FUTBALLBIRÓ HAZATÉR — Nem volt lesállás ! ! ! Londoni humortudósitónk jelenti: CSAK CSÓK ÉS MÁS SEMMI? Nagyvonalú üzletember Minden érdekli, ami érdekte­len. Minden zsebe tele van nagy­szabású üzleti elgondolásokkal, amelyekből semmi sem hiány­zik, csak az alapötlet, a kivite­lezés és a szükséges tőke. Részé­ről a kereset iránti hajlam tel­jes egészében megvan. Gátlásai nincsenek. Gyerek­korában talán még voltak, de a gondos szülői nevelés kiölte azo­kat. Amiről nem tudok, az nincs is! Ez a jelszava. És az is, hogy a munka nemesít... ha más végzi helyettem. Naponta átlag két új üzleti vállalkozásba fog és köz­ben, csak úgy mellékesen, ki­gondolja, mibe fekteti majd azo­kat a milliókat, amelyeket ak­kor örökölhetne, ha lenne egy gazdag amerikai rokona, aki rá­hagyná egész vagyonát. Tervei között teaültetvények éppen úgy szerepelnek, mint szaharai olaj­kutak. Csupán az amerikai ro­kon hiányzik, de ez nem lényeges egy nagyvonalú üzletember szá­mára. Több hetet töltött annak ta­nulmányozásával, hogyan lehet mű-ködöt előállítani, amely ép­pen olyan sűrű, mint az eredeti és a torkot, szemet egyaránt ka­parja. A működ gyárat termé­szetesen Londonban kívánta fel­állítani, — ahol a köd hiány­cikk — jeléül annak, hogy nem csak az üzlethez ért, hanem a megfelelő piacok felkutatásához is. Mindenben fantáziát lát, ami­ben más nem. Ez azért van, mert ő sokkal okosabb, mint mások. Időnként megáll a tükör előtt és nézi nemes arcélét, két mélyenszántó okos szemét és el­­lágyuló tekintettel gondol erre a Földre, amely oly szerencsés, hogy ilyen embert hordozhat a hátán. Ilyenkor látja magát, amint egy ultramodern üzletház tizenhét ameletes irodájában ül egy Cadillacban, hét titkárnő­nek diktál egyszerre és az iroda­­szolgák, minden öt percben be­hoznak neki egy hatszámjegyű csekket, adómentesen. Egyik nap frizsider gyárat lé­tesít a Grönlandi jégmezőkön és ezen keres milliókat. A másik napon központi fűtést tervező trösztöt gründol a Fokföldön és így lesz milliomossá. Mindezt természetesen gondolatban, ren­geteg futkosás, telefonálás, tár­gyalás, kölcsönkérés és utazgatás közepette. Hogy miből él? Abból, hogy a világnak, a legújabb statisztikai adatok szerint, két és negyedmil­­liárd lakosa van és abból leg­feljebb, ha ötszázan ismerik. így mindig akad hiszékeny, akitől valamit el lehet „keresni“. Igazi nagyvonalú üzletember. Nagy vonalban kerüli a tisztes­séget. Napokon át foglalkozott az angol bíróság azzal a világrengető prob­lémával: csók csattant-e csupán a Hyde Park egyik eldugott részén álló autóban, vagy más egyéb is történt. Egy Mr. Selby nevű űriem bér és egy Miss Firman nevű úri­lány harcol igazáért az angol ren­dőrséggel szemben. Két rendőr, egy fiatalabb és egy idősebb azt állítja, hogy... A fiatal pár azt állítja, hogy dehogyis... A per során kiderült, hogy az angol ren­dőrségnek az az osztaga, amely a paráználkodás ellen harcol, külön gumitalpú cipőkkel van ellátva, mert az erkölcstelenséget gumi­talpú cipőben lehet legjobben le­leplezni. A zsűri nem tudott egyöntetű véleményre jutni a világjelentősé­gű kérdésben, úgy, hogy a per to­vábbmegy a maga törvényes út­ján, az államkincstár,, az ügyvé­dek és a sajtó legnagyobb örömé­re. Az államkincstár annak örül, hogy a többezer fontos perköltség az újabb per során újabb pár ezer fonttal fog szaporodni. Az ügyvé­dek annak örülnek, hogy rengeteg pénzt keresnek és amellett nem va­lami unalmas bankrablást, vagy részvényesek eltulajdonított pén­zeit kell támadniok és védeniük, hanem a vád és védbeszédek so­rán „csámcsogni“ is lehet, még­hozzá jócskán. A sajtó annak örül, hogy a világűr-rakéták, forradal­mak, kongói vérengzések, orosz jogtalanságok és amerikai elnök­­választás után végre van valami, amiről érdemes írni. Ilyen per nálunk odahaza elkép­zelhetetlen. Mert egy magyar fiatalember szégyelne ilyesmivel bíróság elé menni. Vagy ha igen, akkor azt azért tenné, hogy -bebizonyítsa: nem csak egy csók csattant... . (Londoner) Cs. I. P. — Az egyetlen baj az, hogy az ember nem tud egy nő karjaiba hullani anélkül, hogy ne kerüljön egyúttal a kezei közé is. (A Fakutya emlékkönyvéből)

Next

/
Oldalképek
Tartalom