Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-15 / 4. szám
Fakutya 5. Egyenjogúságot követelnek az autóvezetők! KÖSSÉK IGAZOLVÁNYHOZ A GYALOGJÁRÁST! — Kiáltvány a világ autóvezetőihez — Tisztelt dudatársak! PESTEN BESZÉLIK — Hová a kerül a katangai miniszterelnök, Csőmbe, ha meghal? — A paradi-csombe. A Fakutya tavaly november 1.-én megjelent számában helyt adott egy írásnak, amely felhívás volt a gyalogjáró emberiséghez. Ha a kisebbséghez szóló felhívásokat ki lehet bocsájtani, úgy érzem, hogy az autóvezető-többség is megérdemli, hogy felhívással forduljunk egymáshoz. SZABÁLYTALAN GYALOGJÁRÓK Követeljük, hogy vessenek véget annak a tarthatatlan állapotnak, hogy hovatovább lehetetlen lesz az autózás a szabálytalanul közlekedő gyalogjárók tűrhetetlen magatartása miatt. Az utak azért vannak, hogy azokon autók közlekedjenek. Ez nem kétséges. A német Autobahnokat és az angol Motorwayket nem véletlenül nevezték el az autóról és a motorról. Ezzel is jelezni akarták, hogy az út azé, akinek négy kereke van. És akkor, amikor egyik, vagy másik forgalmas utcán, az ember végre beletaposhat a gázba akkor egyszercsak jön egy járókelő, lelép a járdáról és át akar menni az úttest túlsó oldalára. Hát hol élünk? Azért kelljen nekünk a nehezen összekuporgatott fékünket használni, mert egy jöttmentnek, egy jövőmenőnek kedve szottyant átsétálni a túloldalra? SZÜNTESSÉK BE A GYALOGJARÁST! Ha a gyalogjárás megszüntetése elé még némi akadály hárulna, mondják ki a világ kormányai, hogy a gyalogjáró köteles azon az o’dalon gyalagjámi, ahol éppen van. Ha a túloldalon van dolga, akkor se mehessen át oda, hanem végezze el azt az eredeti térfélen. Ezenkívül követeljük, hogy vessenek véget annak a szégyenteljes megkülönböztetésnek. hogy nekünk, autóvezetőknek vizsgát kell tennünk, míg a gyalogjárók vizsga nélkül közlekedhetnek. Elég volt abból az ósdi védekezésből, hogy az emberiség sok évezreden át tanult meg járni, míg az autóvezetéshez elég néhány hét, vagy hónap. Tessék vizsgáztatni a gyalogjárókat és aki nem ment át a vizsgán, az ne mehessen ki az utcára addig, amíg a gyalogjárási igazolványt meg nem szerezte. MINDEN MINKET SÚJT Ha mi rossz helyen parkolunk, ha nem tesszük ki idejében az indexet, ha nem húzzuk be a kéziféket, vagy nem kanyarodunk be az előírt ívben egy utcába, megbukunk a vizsgán és várhatunk hónapokig, míg újra nekimehetünk. Ezzel szemben a gyalogjárók, megszületésük után egy másfél évvel már totyoghatnak, csúszkálhatnak az utcákon és később is, senki sem vonja őket felelősségre, ha csámpásan, vagy kacsázva közlekednek. Elég volt a gyalogjárók kivételes helyzetéből! Ne kelljen többé piruló dukkózással megtorpannunk a gyalogjárók előtt! Vessünk végre véget a csoszogok rémuralmának! Fogjunk össze, autósok, mi vagyunk többségben! Dűzni Elek, zsoké Gobi sivatag, 4. számú homokbucka, Utolsó posta: Páris. FOGHÁZ-TANFOLYAM Ha nem kerül elő a töltőtollam, az egész osztály óra után bezárva! itt marad NEM BUTA A FIŰ A tanítás harmadik napján a papa észreveszi, hogy a fia könyveiben egy-egy oldal át van húzva. — Mit jelentenek ezek az áthúzások? — kérdi a gyerektől. — Azt jelentik, hogy ezeket a részeket már megtanultam. —- Minek ezért áthúzni az oldalt? — Megjelöltem, nehogy mégegyszer megtanuljam. ......... Négykerekű viccek (Autósok, gyalogjárók, motorosok) ANYAI AGGODALOM A tizennyolcéves lány odamegy anyjához és engedélyt kér, hogy elmehessen autózni a húszéves udvarlóval. — Nem bánom, — mondja a mama és odafordul a fiúhoz — De tudja maga, hogy mit kell csinálni akkor, ha valami baj van és a kocsi megáll? — Hogyne tudnám! — feleli önérzetesen a fiatalember. Ezután elhajtanak és meglehetősen későn éjszaka érnek haza. A lány egyenesen beszalad a mama szobájába és örömtől lelkes hangon kiáltja: — Anyám. . . a kocsi elromlott és Gyuszi pontosan tudta, hogy mit kell csinálni... Eljegyeztük egymást! TAXISHUMOR Egy skót beszáll egy taxiba! elviteti magát egy címre, azután, amikor fizetésre kerül a sor, egy penny borravalót ad a soffőrnek. Az nézi, nézi a pénzdarabot, aztán ránéz utasára: — Ezt borravalónak szánta, uram, vagy fektessem be az ön számára valami vállalkozásba? KÉRDÉS — FELELET Egy faluban már hosszabb idő óta szereli motorkerékpárját egy fiatalember. Idősebb bácsi áll a járdán és onnan nézi, hogyan erőlködik a motoros, hogy rendbehozza a masinát. Azt persze, csak még jobban dühíti a néma szemtanú, úgy, hogy végül nem bírja tovább és dühösen megkérdi: — Mit bámul, bácsi? Ez talán az első motorbicikli, amit életében látott? —• Hát az éppen nem! — feleli tempósan a paraszt — De nagyon olyanformának látszik, mint amilyen az vót... A FÉLELEM ELLENSZERE — Jaj Istenem, — sikolt fel a távolsági busz utasa, egy idősebb hölgy, amikor a busz szédületes sebességgel veszi a kanyarokat. — Nem lehetne, hogy a vezető ilyen szédítő hegyikanyaroknál ne vezessen ilyen gyorsan? — Ha fél, asszonyom, — nyugtatja a kalauz, — csukja be mindkét szemét, mielőtt kanyarhoz érünk. A soffőr is ugyanezt teszi. JÓLNEVELT GYEREK — Mit mondott édesapád, amikor rájött, hogy nekivezetted a kocsit egy fának? — kérdi a mama tizenhét éves fiától. — Anyám, — mondja a fiú — feloldod azt a tilalmat, hogy nem szabad káromkodnom? — Nem oldom fel. — Akkor nem mondott semmit az apám. A FENYEGETŐ AUTÓDUDA — Magyarázd meg nekem, hogy te, aki régi autós vagy, miért rezzensz össze újabban, ha meghallasz egy erősebb autódudát? Valami Imi van az idegeiddel? — Semmi baj. Csak a feleségemet megszöktette egy autóversenyző a múlt héten. . . — Értem... — Dehogy érted... Valahányszor dudát halluk, mindig attól félek, hogy visszahozta. . . LEHETETLENSÉG! — Micsoda? — kiált rá a hölgyvezető az őt megállító rendőrre Hogy meri azt állítani, hegy én óránként 100 kilométeres sebességgel hajtottam... összesen, ha tíz perce jöhettem el hazulról! GYASZESET — Nagyon sajnálom Elvirát, — mondja egyik szomszédasszony a másiknak. — Itt maradt özvegyen, két gyerekkel. — ö az oka! — feleli a másik — Tudta, hogy milyen jövő vár rá, ha hozzámegy egy gyalogoshoz.. .
