Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-15 / 2. szám

G. Fakutya BŰNÜGYI VICCEK MARGITKA ÉS A SZELLEM 1. Bíró: A bíróság a vádlottat nem találja bűnösnek. Cigány: Mit jelenesen ezs, drá­­gálátos bíró úrám? Bíró: Ez azt jelenti, cigány, hogy fel vagy mentve. Cigány: És nem kell visssáád­­nom ázs éksereket? 2. — Nálunk az a szokás, — mondja az angol börtön igaz­gatója — hogy a foglyoknak azt a munkát biztosítjuk, amit a kinti életben is a legszívesebben végeztek. — Ennek igazán nagyon örü­lök, Sir! — mondja a fogoly. — Mi a maga foglalkozása? — Pilóta. 3. A törvényszéki bíró, magából teljesen kikelve, a legnagyobb felháborodás hangján szól a vádlottra: — Nem szégyeli magát? Meg­ölni egy szegény öreg asszonyt, és elvenni tőle az utolsó ötven fillérjét?! — Tudja, hogy van ez, bíró úr, — mondja a vádlott -— öt­ven fillér ide, ötven fillér oda.. . sok kicsi végülis sokra megy. . . 4. Az ellenfél ügyvédje, furfan­gos arckifejezéssel teszi fel a ta­núnak a keresztkérdést: — És mondja csak, asszo­nyom, amikor azon a bizonyos estén kivitte sétálni a kutyáját, megállt útközben valahol? — Mondja, ügyvéd úr, — kér­di vissza a tanú — sétáltatott már maga életében kutyát? 5. A börtönt meglátogatja az is­mert jótékony hölgy. Az egyik fogoly előtt megáll: — Maga miért van itt, jóem­ber? — A tizenhárom szám jutta­tott börtönbe. — Hogy érti ezt? — Tizenkét esküdt és egy bíró. 6. A gyilkossági tárgyalás után, az elitéit öccsét körülfogják az érdeklődők. — No, mennyit kapott a bá­tyád? — Egy hónapot. — feleli az öccs. — Egy hónapot? — csodál­koznak az emberek — Nem gon­dolod, hogy ez igazán enyhe büntetés egy gyilkosságért? — Nem tudom, — vonja meg a vállát a fiú — csak azt tu­dom, hogy a hónap letelte után fel fogják akasztani... 7. Két betörő érkezik egy ház­hoz. Az egyik kint marad, a má­sik bemászik és lábujjhegyen benyit egy sötét szobába. Alig tesz egy lépést, a sarokban álló ágy felől zsémbes női hang szó­lal meg: — Te vagy az, Emil? Foga­dok, hogy nem vetted le a sáros cipődet az előszobában. . . Egész nap esett az az átkozott eső és te most behozod az egész sarat és össze koszolod a szőnyeget és aztán én takaríthatok, amig be­le nem gebedek... Azonnal menj ki és vesd le a cipőd... A betörő szó nélkül sarkon­­fordul és kimegy a szobából. Odakint azonban nem veti le a cipőjét, hanem ugyanazon az úton, ahogy érkezett, visszamegy társához. — Nem tudom -kirabolni ezt a házat. — mondja, mély sóhaj­jal. — Az otthonomra emlékez­tet. .. 8. Az egyik moszkvai börtönből megszökik egy rab. Nyomban megküldik fényképét, hat kü­lönböző irányból fényképezve, az összes rendőrállomásnak. Két nap múlva az egyik vidé­ki városka rendőrfőnökétől a következő jelentéi érkezik: „Tisztelt elvtársak! Megkap­tam a fényképeket, mind a hat bűnözőről, akiket, mint a nép ellenségeit el kell fognunk. Köz­löm, hogy közülük ötöt már le­tartóztattunk és a hatodiknak is nyomában vagyunk. (Összegyűjtötte: A társaságban szeánszokra for­dult a beszélgetés. Margitka, kis mindenttudó kedvencünk, perce­kig nem szólt bele a társalgásba. Arcán, természetesen, ott ült az a bizonyos mosoly, amellyel jelezni szokta, hogy csak nyugodtan hord­janak össze hetet-havat, itt csak egy valaki ért ehhez a témához és az ö, Margitka. Csak egy bökke­nő volt, az, hogy nem tudta, mit jelent a „szeánsz“ szó. De hiriele i eszébejutott, hogy éfesmamája, akinek odahaza saját házai voltak (ahová takart ani járt), időnként kártyát vett elő és azt mondta: — Most paszeánszozni fogok! És mivel rendkívül finom modo­rú dáma volt, még h zzát.te: Aztán pofabe! A szeánsz tehát a paszeánsz ne­­vü kártyajáték röviditése. Még az a szerencse, hogy cs.dálatos me­móriám van, gondolta Marg tka é: nyomban közbsszólí, hogy ő a sze­ánsznál a treff dámát mind g a szív bubira szokja tenni, mert így biztosan kijön a szeánsz, amit kü­lönben jobb körökben paszeánsz­­nak neveznek ö tudja, mert neki egy nagybátyja az udvarnál t Ije­­sít szolgálatot. Ezt mondta, finom mosollyal, nem téve hozzá azl, hogy az udvar, ahol a nagybáty szolgálatot teljesít, Pesten van, a Király utca egyik házában. A társaság, ismerve Margitkát, POKOLI VICC — Csak na rosszalkodj rendesen, Belzi, majd te is úgy fogsz kinéz ni, mint az ottan... szaporán bólogatott. Hogyne, hogy­ne, a szeánsznál a treff dámára kell tenni a kör bubit, de még mennyire. Margitka férje, k ssé vörös fülekkel szóit közbe: Drágám, igazán, ne iégy folyton komolytalan. Nem ke.l mindenből viccet csinálni. . . Na­gyon jól tudod te, hogy a szeánsz az szellemidézés. — Hogyne! — vág>a rá nyomban Margitka. Én tudom, hogy a szeánsz az szellemidézés. Annál is inkább, mert maiam is láttam szel­lemet. Ugyanis anyai nagyapám­nak volt több saját kastélya és azokhoz tartoztak megfelelő szá­mú szellemek is. És te láttál már szellemet? kérdezte valaki ,aki úgy szerette Margitkát, hogy legszívesebben megfojtotta volna. Láttam! — mondta Margitka határozottan, — Egy este, amikor az inas és a komornyik kivitték a szobából a kandelóbert, (így mond­ta kandelóbert, mert igy előkelőbb) akkor lesétáliam még a parkba, hogy hallgassam az est muzsiká­ját, amit a nagyapám engedélye­zett. Akkor láttam elsuhanni egy szellemet a park fái között. Nem láttam tisztán. .. de hallottam, hogy beszél. — Azt is értetted, hogy mit mon­dott? — Hogyne! Azt mondta, hogy sietnie kell, különben nem ér ki éjfélre a temetőbe. A társaság hüiedezett. Ez a tör­ténet még Margitkától is szokatlan volt. Az egyik rosszkedvű férfi közbeszólt: Idefigyelj, Margi ka... mi tudjuk, hogy te mennyire okos vagy, de hogyan érthetted meg, amit a szellem mondott, amikor a szellemek nem beszélnek magya­rul? ~ Persze, hogy nem magyarul beszélt — vágta rá Margitka De én megértettem. Ugyanis, ha nem tudnátok, nyolc esztendeig tanultam az iskolában holt nyel­veket. . . Szólt és büszkén nézett férjére, jelezve azt, hogy nem felejtette el: éppen tegnap este volt szó arról, hogy a latint és a régi görögöt holt nyelveknek hívják. . . DOKTOR YOGI) KERESZTNÉV — Gratulálok, hallom fiad született. Mi lesz a neve? — János. — Miért éppen Jánosi Manapság minden Pistát, Ferit és Bandit János névre keresztelnek.' V^W^WWWWWWtfVVWVWVlrtVVVWWyWVBVVVVW'^WWWVW,tfWWV*i A magyar emigráció legnagyobb könyvkereskedése: Dr. [Bródy Sándor Sao Paulo, Brazília Rua Conselheiro Crispiniano 404. 3. em. 300-5. Magyar szépirodalmi művek, klasszikus és modern írók, irodal­mi, művészeti, tudományos szakkönyvek, folyóiratok, újságok, szaklapok. MAGYAR HANGLEMEZEK Kérjen díjtalan könyvjegyzéket. Levelezési cím: LIVRARIA BRÓDY LTDA. C. P. 6366, Sao Paulo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom