Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-15 / 2. szám
Fakutya í. Alig csukódott be mögöttem az új esztendőbe nyíló ajtó, amikor má'ris kopogtak rajta. Zömök, vízkékszemü, kissé kopaszodó vadidegen férfi lépett be, kezében fekete keménykalap. — Zöcze vagyok, — mondta harsányan — vegyészmérnök. Tudod, kérlek, hogy mit kell csinálni? — Nem tudom. — feleltem határozottan, mert ha van valami, amit biztosan tudok, akkor az az, hogy nem tudóm, mit kell csinálni. — Tepertős pogácsát! — mondta ő és ellentmondást nem tűrő léptekkel, végigment a szobán. Mielőtt védekezhettem volna, elmagyarázta, hogy nem mondja azt, hogy ötlete zseniális, csupán világrengető. Az. ember vesz egy csomó zsirszalonnát, azt kiolvasztja, és ami feljön és folyik, az a zsír, ami lent marad és barna, az a tepertő. Az ember a zsírt eladja a henteseknek, akik kapva kapnak rajta és ebből beveszi a zsírszalonna árát. A tiszta haszon: a megmaradt tepertő, amiből finom tepertős pogácsát fogunk gyártani, annyit, hogy elárasztjuk vele egész Londont. — De ez még semmi! — magyarázta lendülettel. — Az olvasztásnál van némi melléktermék, amiből én, mint okleveles vegyészmérnök, remek fogyasztószert fogok előállítani, amiért verekedni fognak az emberek. Mit szólsz ehhez, kérlek? Négyéves külföldi életem során magam is résztvettem néhány hajmeresztő vállalkozás-alapításban, így arc izmom sem rándult a tepertős- pogácsával kombinált fogyasztó-szer gyár ellen. Pusztán azt hoztam Zőcze tudomására, hogy nem társulok semmibe, mert már Siva, a hatkezű hindu isten megmondta, hogy a társulás öl, butít és nyomorba dönt. 0 pedig csak tudta, mert hindu is volt, isten is- volt és maga felé hajlott mind a hat keze. Zőcze egy másodpercig vizenyősen nézett a távolba, aztán azt mondta: — Jó, nem bánom, a te bajod. De annyit megteszel, hogy segítesz nekem? Fel kellene hívni az egyik legnagyobb londoni hentesgyárat, ugyanis, ha tőle veszem vagontételben a szalonnát, akkor az olcsóbb. Az én angolságom nem elég jő még, megtennéd, hogy te hívod fel őket és csinálsz nekem egy randevút? Ha ennyivel szabadulok, jó vásárt csináltam. Kikerestük a telefonkönyvből a legnagyobb londoni hentes-konszernt. Felhívtam a központot, nyomban kapcsolták a vezérigazgatót. Elmondtam, hogy van itt egy magyar vegyészmérnök, akinek van egy elgondolása a zsírszalonnával kapcsolatban. (Tepertőt nem mondtam, mert az én angolságom sem elég jó és nem tudom, hogy angolul tepertőnek, vagy töpörtyünek mondják-e.) Az angol húsvezér rendkívül barátságos volt. Nagyon szereti a magyarokat, jőjjük el hozzá szombat délután a lakására, egy italra, ott mindent megbeszélhetünk. Szombaton együtt mentünk ki a szalonna - császárhoz. Nagy ház, nagy kert, rendkívüli kedvesség. Előadtam, hogy miről van szó. — Minek ehhez maguknak zsírszalonnát venni és kiolvasztahi? — mondta a házigazda, amikor befejeztem: — Adok én Mr. Zőcz.ének tepertőt, vagonszám. Teljesen ingyen. Látva elképedt arckifejezésemet, elmagyarázta, hogy Angliában nem eszik a tepertőt, ott fekszik a raktárakban, elveszi a Helyet más fontosabb cikkek elől. Ha tehát Mr. Zőcze elszállíttatja, akkor ingyen kaphat annyit, amennyit akar. Azt hittem, Zőcze a hírre a levegőbe ugrik örömében. De, amikor lefórítottam ,hogy miről van szó, savanyú képet vágott és pár pillanatig hallgatott. Aztán, teljesen váratlan fordulattal azt kérdezte: — Es. . . jó az a tepertő? — Ne légy ostoba, — mondtam magyarul — csak nem képzeled, hogy a legnagyobb angol cég rossz tepertőt ad. — Fordítsd csak le a kérdést! — Mondta zordan. — A tepertő bizalmi cikk. Amikor látta, hogy nem akarom lefordítani, előrehajolt, megfogta a csülök-cézár kabátgombját és azt mondta: — Is good or bad? Ami szabad magyar fordításban így hangzik: — Aztán jó az a vacak, amit kínál, vagy rossz? — Kérem, — mondta minden zsírszalonnák ura, igazi angol gentleman módjára, — legyen szerencsém kint a központban, ott megnézheti. . . Ebben megállapodtunk. Kitűztük az időpontot is. A megbeszélt napon, pontosan délután 4 órakor én is, a vezér is kint voltunk a húsközpontban. Csak Zőcze érkezett háromnegyed 5 után. arra hivatkozva, hogy nem jött a busz. Nagyvonalú üzletember, aki vagontételben akart zsírszalonnát vásárolni. De hogy taxin jöjjön a tárgyalásra, arra nem is gondolt. Kimentünk a raktárakhoz. Hatalmas hegyekben hevert a tepertő. Zőcze fontoskodó arcot vágott, keménykalapját letette, felvett néhány szem tepertőt, szétdörzsölte ujjai között, szagolgatta és időnként behunyta a félszemét, úgy, hogy legszívesebben belerúgtam volna. — Így nem tudom megállapítani, hogy megfelel-e a minőség — mondta, amikor látta, hogy szagolgatása idegeinkre megy. — Kérdezd meg tőle, vihetek-e magammal egy mennyiséget, kísérleti célokra. — Nem kérdezem. — vágtam oda dühösen. Pillanatig sértődötten meredt rám, aztán odafordult a vezérigazgatóhoz és a világ legtermészetesebb hangján ezt mondta: — You give me tepertő to home for kísérleti célokból. . . Azt hittem elsüllyedek és síromon tepertőből font virágok fognak illatozni. De nem történt semmi. A vezér megértette a keverékmondat értelmét és kedvesen közölte, hogy Zőcze vihet magával tepertőt. Néhány perc múlva, két nagy zacskóval a hóna alatt, azzal távoztunk, hogy majd értesítjük a vezérigazgatót a kísérletek eredményéről. Zöczéröl azóta csak hallomásból tudok. Állítólag feladta a tepertős pogácsa ötletet és előbb elment mosogatni egy étterembe, aztán vezérigazgatója lett egy korlátolt felelőségü társaságnak, amely díszpárnákba való tömőanyagot hoz forgalomba. A legújabb hírek szerint azonban ezt az állást is otthagyta. Egy írországi műanyaggyár kísérleti labortóriumot rendezett be számára, ahol újfajta eljárással fele áron fog műanyagot előállítani. Ez az utolsó hírem nem teljesen biztos, nevet ugyanis informátorom nem tudott mondani. Csak abból gondolom, hogy Zőczéről van szó, mert az illető vegyészmérnök teljes poggyásza, amellyel Írországba megérkezett, egy fekete keménykalap és két zacskó tepertő volt. HA TE ÍGY, ÉN IS ÍGY — Mondhatom, remek vicc!!! NEM SZÁLLT A FEJÉBE! — Azért igazán örülök annak, — mondja nagy karriert befutott barátjának egy ismerőse — hogy a pénz nem szállt a fejedbe. Ugyanolyan vagy, mint azelőtt, amikor egy vasad se volt. — Azért ezt nem mondhatod. — feleli a sikeres ember — Bizonyos dolgokban megváltoztam. — És pedig? — Azelőtt, ha úgy viselkedtem, mint most, azt mondták rám: közönséges alak. Most azt mondják: érdekes különc. Azelőtt, ha megmondtam valakinek a véleményemet, azt mondta rám: goromba fráter. Most azt mondja: milyen franciás szellem. .. NŐK ÉS A BIZALOM A nők nem szeretik, ha vakon megbíznak bennük. Sőt. Sértésnek tekintik a kétkedésmentes szerelmet. (Balzac Nándor úriszabó feljegyzéseiből) NŐK ÉS AZ ÉLETKOR A harmincas életkor a legszebb!; I egy nőnél... különösen akkor, 1 ha már elmúlt negyven. Vajda. dUJt&U A TEPERTŐ
