Fakutya, 1960 (2. évfolyam, 9-24. szám)
1960-05-01 / 9. szám
PEDÁNS LOVAG * XK * ^ ZZT #Ä«^*7 BETEG ÜGY — Mondtam magának, hogy fejfájás esetén alkohollal dörzsölje be a homlokát! — Próbáltam, doktor úr, de sose tudtam magasabbra emelni az üveget a szájamnál. Az ellenfél már rég elment. Abbahagyhatod a védekezést. .. Nem bírom, ha kitérdelt a nadrágom. „ , , HOGY VAN A SÓGORNŐJE? Münczingerné, született Torz Jolán Budapestről költözött New Yorkba, hogy közelebbről szidhassa a sógornőjét, aki húsz éve vándorolt ki. A Münczingernével való találkozás úgy zajlik le, hogy az ember szóra nyitja a száját, mire Münczingerné, született Torz Jolán közbevág és elmondja, hogy az ő sógornője a világ szemete, egy ledér testi életet élő pondró, egy aljas, utolsó, csak az ő hülye bátyjával lehet úgy bánni, ahogyan az a némber bánik. . . Münczingerné sógornője, magunk között legyen szólva, valóban eléggé ellenszenves nőszemély és így, azok, akikre Münczingerné a szitokáradatot zúdítja, bizonyos gyönyörrel hallgatják a színpompás leírást. Múltkor azonban megjártam. Találkoztam Münczingernével és mivel vele másról nem lehet beszélgetni, mint a sógornőjéről, megkérdeztem: — Hogy van a sógornője, az a világ szemete? Ügy tett, mintha nem hallotta volna. Az időről mondott néhány szót, aztán a íérje inhüvely-gyulladásáról. Valaminek történnie kellett, gondoltam. Nem tévedtem. Néhány perc múlva Münczingerné a bátyjáról kezdett beszélni és ezt mondta: — És a bátyám, meg az Iduska jövő héten házat vesznek. — Ki az az Iduska? — kérdeztem. VÉGRE RÁJÖTT HAZUGSÁG ,,A hazug embernek nem az a legnagyobb büntetés, hogy nem hisznek neki, hanem hogy ő sem hisz másoknak.“ (örmény közmondás.) TUDOMÁNYOS GYERMEKNEVELÉS — Nem ismeri Iduskát? A bátyám felesége. — A. . . a. . . sógornője? ? ? — Igen, a sógornőm. . . Mondhatom magának, édes, aranyos teremtés, csupa szív az az asszony, maga a megtestesült jóság, szelíd ség. . . Az áradat elindult. A dicsérő jelzők özöne betöltötte a Sixth Avenuet, amelynek egyik háza előtt álltunk. Tapintatosan megérdeklődtem, hogy a bátyja újra nősült-e? Nem, huszonöt éve él emellett az angyal mellett. Egyszóval, Münczingerné kibékült a sógornőjével, jó lesz vigyázni az epés megjegyzésekkel. A sors különös kegyetlensége folytán, röviddel újra, ismét találkoztam Münczingernével. Hogy kiköszörüljem a múltkori csorbát, gyorsan megkérdeztem: — Hogy van a kedves sógornője, az az édes aranyos drága teremtés? — Micsoda — A szeme szikrát hányt és éles karvalyorrát majdnem belevájta az arcomba. — Magának édes, aranyos drága teremtés az az utolsó világ szemete, az a némeber, az a. . . Megint rosszul jött ki a lépés. Időközben újra, összevesztek helyreállt a régi világrend. Némán hallgattam a sógornő összes rémtetteit, amelyek között az apagyilkosság, bankrablás és emberevés csak apró csinytevésnek számított. Amikor megszabudultam Münczingernétől, elhatároztam, hogy engem többé nem fog Ilyen kínos helyzetbe hozni. Következő alkalommal, amikor találkoztunk, udvariasan kezet csókoltam neki és társhságbeli, csevegő hangon megkérdeztem: — Hogy van az édes, aranyos drága sógornője, az az utolsó világ szemetje? T. L. (New York) E szerint a könyv szerint annak is örülnöm kell, ha leköp. . .
