Fakutya, 1960 (2. évfolyam, 9-24. szám)

1960-12-15 / 24. szám

Fakutya 5. HÖLGYVÁLASZ ■""■iiiiiiiiimiiiiii» • s «:iiiiiihiiiiii:iiiiiii i i i i ■ i i i i ■ • ■ i i ■ i i i i HÁZASSÁGI TANÁCSADÓ IRODÁBAN írja: FACICA Elveim teljes fenntartásával bocsájtom első útjára új munkatársam, FACICA rovatát. Igazi „fakutya-famacska“ barátság van közöttünk, ámde olyan sok levél érkezik hozzám, amely szerelmi, házassági, lírai, egyszóval — férfi szemmel nézve — ,,női nyögdecselésekkel“ foglalkozik, hogy kénytelen voltam ezeket a kérdéseket átadni FACICA karmainak. Remélem, hogy macska-kaparását el fogják tudni olvasni. FAKUTYA * „BAJ VAN A FÉRJEMMEL!“ írja M. Panni montreali ol­vasónk és így folytatja — „1956 óta élünk Kanadában. Férjem rögtön észrevette, hogy a kana­dai férjek unalmasak, újságot olvasnak és televíziót néznek ott­hon és nem sokat törődnek fe­leségeik szórakoztatásával. Én ugyanakkor azt is felfedeztem, hogy a kanadai férjek minden házimunkában segítenek felesé­güknek. Takarítanak, mosogat­nak, törölgetnek. szóval a házi­munkák jelentős részét leveszik — Tartozom neked egy vall-más­sal. . . Tegnap mosakodtam. . . az asszony válláról. Férjem ki­jelentette, hogy ő magyar és ma­gyar is marad. A magyar férj pedig nem jár ki a konyhába. Ha viszont szólok azért, mert egész este csak annyit mondott nekem: „Ühüm“ — akkor azt feleli, hogy nem élünk odahaza, ahol folyton fecsegtek az em­berek, Kanadában az a szokás, hogy a férj odahaza csöndben piheni ki az egésznapi munka fá­radalmait. Mit szólsz ehhez, ked­vesem? Ha újságot kell olvasni, vagy televíziózni, akkor kana­dai, ha segíteni kell a konyhán, akkor magyar? Gondolod, hogy ilyen problémám csak nekem van? Vagy más feleségnek is van hasonló tapasztalata?“ * Kedves Panni, ha ez magnyug­­tat, közölhetem! nem állsz egye­dül. Minden férj lusta, csak az egyik fél a feleségétől és ezért kimegy mosogatni, a másik meg bátrabb és bentmarad televí­ziózni. így van ez, magyar fele­ségek, szerte Nyugaton? írjátok meg nekem, mi a baj a ti férje­tekkel és a sok levélből majd kialakítjuk a védekezés módsze­reit. Aki már megtalálta, adja át nekünk tapasztalatait. Kérem, küldjék leveleiket a következő címre: FAKUTYA SZERKESZ­TŐSÉGE, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l. és írják a borítékra, hogy nekem szól a levél. Tudják, hogy milye­nek ezek a férfiak és a Fakutya kü'önben is szereti mindenbe be­leütni az orrát. Sok szeretettel köszönti önö­ket, új barátnőjük FACICA KARÁCSONYRA VÁSÁROLJON a berni MAGYAR BOLT-ban Hentesárúk, Borok, Raktáron tartunk Könyvek, mindenféle magyar Hanglemezek. különlegességet. Szaloncukor 6.— Fr. Vidékre azonnal postázunk Kérje részletes árjegyzékünket MAGYAR BOLT Bern, Neuengasse 8 — Tel.: (031) 90350 — Schweiz A CSALÁD SZEMEFÉNYE — Nagyon okos ez a kisfiú! — így a látogató. — Igen. Az az érzésem, hogy az eszét tőlem örökölte! — így a büsz­ke apa. — Biztos, hogy tőled örökölte, mert az én eszem meg van. — Így a praktikus anya. MINDEN GRAMM SZÁMÍT VAN BENNE VALAMI A PESSZIMISTÁKNAK többször van igazuk, de az emberiség még­is többet köszönhet az OPTIMIS­TÁKNAK. (A Fakutya emlékkönyvéből) LONDON MOSOLYA írta: Tábori Pál 1. Wilfred Lawson, a híres angol színész, igen szűkszavú ember. Felesége éppolyan kevésbeszédű. Róluk mesélik, hogy a leányké­rés a következőképpen folyt le: Lawson elővett egy gyűrűt, rá­nézett kiválasztottjára és azt mondta: — Nos? A fiatal lány visszanézett és boldogan felelte: — Ühüm. Másnap megesküdtek. 2. Két angol munkás egy nagy épületen dolgozik. A tetőn dol­gozó leszól társának, aki két emelettel lejebb van. — Hé, Jim, gyere csak ide egy percre. Társa felkapaszkodik a hosszú létrán és kifulladva ér a tetőre. — Hallgass csak — mondja az első. — Légy csendben egy per­cig. A kifulladt munkás még a lé­legzetét is visszafojtja. — Nem hallok semmit — mondja aztán. — Épp ez az — felel a másik. — Ugye, milyen csend van ide­­fent? * 1 HOGY IS ÁLLUNK AZ AKARATTAL? Mindig azt mondjuk: „akarom!“ — és mindig azt tesz­­szük, amit mások akarnak. (II. vagy Életfogytiglan Lajos, Hátosztán császára és borbély)

Next

/
Oldalképek
Tartalom