Fakutya, 1960 (2. évfolyam, 9-24. szám)
1960-12-15 / 24. szám
6 Fakutya Anyák és gyermekek BÉKEPIPA — ÖSSZKOMFORTTAL EL KELL KEZDENI A TRÉNINGET BALESET A SARKON A FAKUTYA ÚJ ÉVI SZÁMÁVAL JÓL KEZDŐDIK AZ ÉV 1. Indonéziában a legnépszerűbb közlekedési eszköz a bér-tricikli, azaz „betja“. A betjás külön lélektani tanulmányt érdemel, ám helyszűke miatt csak röviden szólhatunk róla. Ha a betjás fehérbőrű embert pillant meg, lelki takszamétere villámgyorsan a duplájára ugrik. Ezért aztán jobb előre megállapodni a viteldíjban. Az alkú — indonézül „tawarmenawar“ következőkép zajlik le: — Mennyi? — Egy huszas — mondja a betjás. Amennyiben finomabb lelkületű, lesüti a szemét, mert ő is szégyeli, hogy ilyen szemérmetlenül sokat kért. Ilyenkor legokosabb, ha az ember harsányan felkacag és többízben a fejére mutat, jelezvén, hogy a betjásnál valami nincs rendben. Ezután hűvösen közlöd: — Tíz, de még az is sok! — Tizenöt — mondja a betjás komoran és ellenségesen. — Tizenöt! — Jó, legyen tizenkettő — mondod, mert meleg van és félsz, hogy hőgutát kapsz. De a betjás helybeli. Megkezdi monológját, amelyet helyi táj - szólásban ad elő, szundanéz és jávai átok- és indulat-szavakkal megtűzdelve. Ebből kiviláglik, hogy, aki tizennégynél kevesebbet akar adni, az menjen gyalog, esetleg vájják ki a szemét a hollók. Ha a monológ közepén nem bírod tovább és a szomszédos betja felé tartasz, akkor a monológ hirtelen megszakad és betjásod panaszosan utánad - szól: — Tuan! — és megadóan bólint. Ezután beülsz a betjába. Mindketten elégedettek vagytok. Te azért, mert ilyen ügyesen lealkudtad az árat. Ő azért, mert még mindig palira vett vagy öt rúpiával. 2. Az utóbbi hetekben gyökeresen megváltoztak az egzotikumról alkotott fogalmaim. Ez akkor kezdődött, amikor ismerőseimmel Djakarta kínai negyedébe mentünk vacsorázni. Ráklevessel kezdtük, utána pompás fecskefészek-leves és galambsült, rizzsel. Másnap ebédre nasi goreng volt (rizsétel), harmadnap szaté ajam (rizzsel). Egy hét múlva már úgy untam az apró rákokat, a nasi gorenget és a szatét, mint a fene. Az óriásbanánt is meguntam. Lelki fogaimmal ropogós bécsiszeletet ettem, sült krumplival, utána almásrétest, majd a képzeletbeli ebédet egy pohár valódi egri bikavérrel öblítettem le. Lám, lám, micsoda egzotikus menüket gondol ki az ember néhanapján, itt, Indonéziában. 3. Panaszkodom indonéz ismerősömnek, hogy a helyi képeslapokban közölt vicceket olvasni is alig lehet, nemhogy nevetni rajtuk. Igazán ideje lenne, hogy halljak végre egy jó viccet. Látom, hogy erősen gondolkodik. Meg akarja menteni az indonéz humor becsületét. Aztán felderül az arca: — Eszembejutott egy remek vicc. Eredeti indonéz. Idehallgass. .. A tanító azt mondja az iskolában: „Gyerekek... ki tud mondani egy olyan állatot, amelynek a bőrét fel lehet használni? A kis Moekarto jelentkezik: - A papám! — mondja. — Mit beszélsz? Honnan veszel ilyen butaságot? — Ő mondta! — feleli a kis Moekarto —■ Tegnap rákiabált a mamámra: „Még hány bőrt akarsz lehúzni rólam?“ Ezt ismerősöm harsogó nevetés közben mesélte. Én kicsit e!komorodtam. A viccet ugyanis már hallottam zsenge gyermekkoromban Pesten, ezelőtt vagy tizenöt évvel. Csakhogy odahaza a kis Mo?kartot,., Mórickának hívták. G. Gy. OK A HARAGRA —■ Mondja el, miért verte meg ezt az embert? — kérdi a bíró a vádlottól. — Az úgy volt, hogy egy telefonfülkében voltam és a mennyasszonyommal beszéltem. Akkor hirtelen kinyílt az ajtó és ez az ember rámordított, hogy telefonálni szeretne és kirángatott a fülkéből. — És erre maga megdühödött? — Hát... ettől is dühös lettem, nem mondom... De igazából akkor futott el a méreg, amikor ez az alak kirángatta a fülkéből a mennyasszonyomat is. .. SZOBORAVATÁS UTÁN ben tériszonya volt. . . SZERELMES LEVÉL „Annabellám szerelmem! Úgy szeretlek, ahogy a középkor lovagjai szerettek. Megvívnék érted a hétfejű sárkánnyal, átkelnék tűzfolyón, átúsznám érted az óceánt. Kérj tőlem bármit s én megteszem. Csókol, sírig hű Oszkárod Utóirat: Szombat este érted jövök, ha nem esik nagyon. MŰVÉSZI ÖNÉRZET nekem van a világon a legnagyobb gyűjteményem a saját műveimből? Távolkeleti hu mór tudósítónk írja: Pillanatképek Indonéziából
