Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-01-01 / 1-3. szám

8 FÁKLYALÁNG “Magyar Szabadságharcos Világszövetségnek" nevezett összeállásnál is, ahol ma már alig van más fajta ember, mint volt nyilas és zsidó, bőven tarkítva kommunista pártpropagandistákkal és volt Á.V.H.­­sokkal. 3., Minthogy a Szittyakiirt köré tömörült szer­vezeteknek és egyedeknek minden eddigi behálózó próbálkozása megtört a kiváló politikai érzékkel rendelkező aktiv magyar szabadságharcosok maga­tartásán, önmaguk képére és hasonlatosságára u.n. szbadságharcos szellemi találkozókat rendeznek sza­badságharcosok részvétele nélkül — szabadsághar­cosok ellen — s mindenek fölött a szabadságharcos magyar nép politikai kibontakozása ellen. Ezeket az összejöveteleket az aktiv magyar szabadsághar­cosok elitélik, mert ismerik a politikai szélhámos­ságok személyes levelezéseit és azt közönséges poli­tikai bűnözésnek tekintik. A Magyar Szabadságharcos Parlament újabb mérföldköveket állított történelmi munkája utján. Az egyik legjelentősebb mérföldkő a Magyar Sza­badságharcos Parlament Philadelphia-i ülése volt, 1969 október 10-12 között. Több mint száz levél és távirat érkezett a Magyar Szabadságharcos Parla­menti ülés plénumához, kormányzóktól, szenátorok­tól, képviselőktől, polgármesterektől, egyházi és társadalmi kiválóságoktól és magyar szabadsághar­cos vezetőktől a szabad világ minden tájáról. Meg­született a Parlament Philadelphia-i ülésszakának határozata, melyet zárónyilatkozatban tett közzé a Parlament Végrehajtó Bizottsága. A parlamenti ülésszak záró aktusa volt a szabadságharang koszo­­ruzási ünnepsége, melynek keretén belül az Október 23 Mozgalom elnöke ismertette a hely és nap tör­ténelmi nagyságát és beszéde keretében a történel­mi helyen méltatta a magyar nép szabadság igényét különös tekintettel a gyászos Trianon-i békediktá­tum közelgő 50. évfordulójára, és azon a történelmi helyen Pongrátz Ödön hivatalosan is elindította a Trianon Igazságtalanságai Ellen Küzdő Magyarok Nagybizottsága “MAGYAR ÖSSZEFOGÁSÁNAK ÉVÉT" a történelmi igazságok érvényre juttatásá­ért és a magyar szabadság visszaállításáért. A Magyar Szabadságharcos Parlament munkás­sága hasonlóan a Magyar Szabadságharcos (Nem­zetőr) Világszövetség, a Magyar Október 23 Moz­galom és még számos magyar szervezet munkája az 1970-es évben ennek jegyében folyt, amelyről a lap más helyén olvashatnak honfitársaink. A Magyar Szabadságharcos Parlament diplomá­ciai és belső szervezeti valamint történelmi kutató munkájáról következő számunkban Írunk és tájé­koztatjuk majd a szabad világban élő és az otthon szenvedő magyar testvéreinket. Ezzel kapcsolatban ezúton is bejelentjük, hogy a Magyar Szabadság­­harcos (Nemzetőr) Világszövetség IX. kongresszu­sának keretében 1971 október 22-23, és 24.-én New Yorkban a Magyar Szabadságharcos Parlament is megrendezi történelmi fontosságú ülésszakát — kü­lönös tekintettel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc tizenötödik évfordulójára. Ezt a kon­gresszust és parlamenti ülést tekintik a szabad földön élő magyar szabadságharcosok legfontosabb központi és iránymutató rendezvényüknek, és ezért már most kérjük bajtársainkat, hogy kapcsolódja­nak lie úgy az előkészítő, mint a szervezési mun­kába, hogy ez a rendezvény méltóképen demonstál­­ja a magyar szabadságharcosok egységét, erejét és történelmi küldetésük iránt érzett rendithetetlen bitét. A Magyar Szabadságharcos Parlament Végre­hajtó Bizottsága örökös tiszteletbeli parlamenti ta­gokká nyilvánította az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc azon vezető hősihalottait és már­tírjait, akik a legdrágábbat — életüket — áldozták föl a magyar szabadság oltárán. Az örökös tiszte­letbeli tagok névsorát az októberi parlamenti ülés zárónyilatkozatában teszi közzé a Parlament Vég­rehajtó Bizottsága. A tizenötéves évforduló évében emlókezziink mindennap korunk legkiemelkedőbb történelmi ese­ményére — az 1956-os október-novemberi forrada­lomra és szabadságharcra! A Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága. New York, 1971 január hó. Gyenis István: A FÖLDEKEN JÁRTAM Az ereszről már lecsurrant a hóié, S duzzadnak a réti vadvizek Mint lányok ringó dagadó emlői; Fiittyös szél jár s fülembe sziszeg. Taszavi dallam s mézillat a számban Édes csókként jólesett nekem És felvillant a godolat fejemben — Mint vizfodor — halk, lassú léptemen. Gyerekkoromban sokat jártam erre S dér lepte be vékony, rossz ruhám, Ahogy szórtuk a foszlós kenyér magvát Eszembe jut . . . annyi év után. Itt szépapáim lába nyoma porzott S ide hulltak vissza réges rég, Már tisztelettel léptem rá a sárra, Mely lehet . . . belőlük egy marék. Parasztok voltak — nincsen Írott emlék, Tanú a föld és az örök ég, Hogy szenvedték a hordák vonulását Közös sorssal — űrét, törökét. Kunyhóik tán itt bújtak meg a völgyben S gyűrte őket sarc és száz adó, Szivükben gyűlt a tompa keserűség S akadt közöttük, biztos lázadó. A földjeinken ismét hadak dúlnak S másnak termi gyümölcsét a kert, Miénk megint a könny és vér hullása Derűs az ég s arcom már levert. Mint szerető, ki úgy félti a kedvest Odaállok bármi lesz velem, S életem is úgy érjen majd véget, mint Egy halálos forró szerelem. 1956 tavaszán

Next

/
Oldalképek
Tartalom